Milford Sound - a világ nyolcadik csodája

 Aki valaha is tervezett új-zélandi utazást, az biztosan hallott már erről a varázslatos helyszínről, Milford Sound ugyanis az ország leghíresebb, első számú turista látványossága és Instagramolt helyszíne. A Fiordland Nemzeti Park a déli sziget délnyugati csücskén található, és a mintegy tízezer négyzetkilométerével ez Új-Zéland legnagyobb nemzeti parkja. A világ nyolcadik csodájaként is emlegetik, nem véletlen.

Milford Sound az egyetlen autóval megközelíthető fjord, legkönnyebben Queenstown-ból vagy a déli Invercargill-ból lehet ide eljutni egy 4 órás autókázással. Queenstown-ból amúgy gyalogosan és bringával is át lehet túrázni illetve tekerni a hegyeken át, utóbbi útvonal 126 kilométeres a 300 kilométeres kerülős autóúttal szemben. 

Szombaton a Wakatipu tavat csodáltuk a hegytetőről, és azon agyaltunk, mi legyen a program másnap, és addig-addig gondolkodtunk, hogy arra jutottunk, gyerekekkel ez egy elég fárasztó út lenne, használjuk ki hogy csak ketten vagyunk és nézzük meg ezt a híres Milford Sound-ot. Gyorsan foglaltunk rá jegyeket, vettünk némi kaját másnapra, aztán mentünk vissza a hotelba alukálni, mert öregek vagyunk és a busz indulás hajnali 7-kor volt. Az előre csomagolt kajával annyi volt a sztori, hogy míg vártuk a  buszt, én átszaladtam az úton csinálni pár képet a tóról, amihez leraktam a kajástasit a buszmegállóban és aztán ezt szépen ott is felejtettük. Nem haltunk éhen, mert útközben megálltunk Te Anau-ban egy klassz kávézóban, és ha sikeresen átrágjátok magatokat ezen a bejegyzésen, majd megtudjátok azt is, hogy mi lett az ottfelejtett csomag sorsa.

A túrabusz egy hiper-szuper luxus minibusz volt, üvegtetővel, ami nagyon jól jött Fiordland-ben. A sofőr érdekes sztorikkal szórakoztatott bennünket, maori legendákat mesélt és hasznos infókat tudtunk meg a térségről, aludni nem nagyon volt időnk az odaúton, mert kábé végig szájtátva bámultunk ki az ablakon. A négyórás úton kábé 7-szer álltunk meg, jobbnál jobb helyeken fotózkodni. Nem olcsó az út (fejenként 200 dollár volt), de minden centet megért az élmény. Megtudtuk a túravezetőtől, hogy Covid előtt napi többezer, néha tízezer turista látogatott el Milford Soundba. Most viszont nemzetközi turizmus hiányában (azaz az ausztrálok és kínaiak nélkül) összesen 5 kisbusz volt úton aznap. Azt mondta a csóka, hogy az 1970-es években volt annyi ember legutóbb, mint most, és noha ez negatív hatással van a szektorban élők megélhetésére, a természet regenerálódhat egy kicsit és ez mindent megér számára. Gondolom mondanom sem kell, mennyire élveztük a tájat emberek ezrei nélkül. A megálló pontokon Covid előtt egyszerre 40 kisbusz sorakozott az útszélen, most rajtunk kívül egyetlen csapat volt és így is összesen 12-en voltunk. 

Te Anau falu (bár itt mindent városnak hívnak) és Te Anau tó kábé félúton van Queenstown és Milford Sound között és a tó után már kezdődik is a fjordvidék. Egyik pillanatról a másikra eltűnnek a barik és a legelők, és hirtelen őserdő és 1500 méteres sziklafalak veszik körbe az embert. A tóról még annyit, hogy ez a déli sziget legnagyobb tava, kábé fele akkora, mint a Balaton, viszont a Balcsi 12 méteres mélységével ellentétben ez a gleccsertó több, mint 400 méter mély. 

Jöjjön pár kép, aztán folytatom az élménybeszámolót.

 Néhány frissen nyírt, barátságos alpaca a kávészünetben, ez a civilizáció utolsó pontja, mielőtt belevetjük magunkat a dzsungelba:

Nagyon drámai ugye? Pedig még csak most jön a lényeg! Itt simán el tudnék képzelni egy alacsony költségvetésű horrorfilm-forgatást... Sehol egy lélek nem járt.

Te Anau tó. Ez a kis pocsolya bizony 400 méter mély.

Az utolsó nyílt terep, ide már nemhogy madár, de barik sem járnak..

Tükör tavak: a név magáért beszél. Napos időben ez talán még jobb lenne:

Egy kis vízesés.. Amikor az ember még nem tudja, mi lesz Milford Sound-ban és lefotózza ezt a kis bébi 20 méteres vízesést:

Ha nem ismeritek a Keát, akkor nagyon gyorsan olvassatok utána, mert ez bizony a világ legjobb fej madara. A világ egyetlen alpesi papagája, kizárólag ezen a területen élnek, intelligenciájuk pedig vetekszik némely embertársunkkéval. Nagyon érdekes kísérletek vannak fent a neten róluk, de a sofőr is mesélt egy vicces történetet. Amikor pár évvel ezelőtt az alagutat építették, este a melósok kipakolták a narancssárga kúpokat az útra, másnap reggel viszont meglepve tapasztalták, hogy a kúpok átrendeződtek. Bekamerázták a helyszínt, hogy lefüleljék a huligánokat, így kiderült, hogy ezek a huncut keák éjjelente szándékosan arrébb rakosgatták őket. Nekem most egyetlen keához volt szerencsém, de lefotózni nem sikerült, azért itteni állatkertekben már láttam párat, de így kerítés nélkül a saját életterében megcsodálni sokkal jobb élmény volt.

Ez meg egy folyó..

 Amint látjátok, nemhogy a nap nem sütött az utunk során, de még hozzá egész napos esőhöz is szerencsénk volt és annak ellenére, hogy ez nyár kellős közepe volt, 15 foknál nem ment feljebb a higanyszál aznap. Télen még havazik is errefelé, és elég nagy a lavinaveszély, gyakran lezárják a Sound-ba vezető egyetlen utat emiatt. Mindenesetre mi egész jól fel voltunk készülve, melegen öltöztünk és megtudtuk, hogy még jobb is esőben jönni, mert ilyenkor többszáz vízesést láthatunk, míg napos időben csak a legnagyobbak "működnek".

A hajóút másfél órás, körbevisz a Sound-ban, a kapitány a hajó orrával beáll néhány óriási vízesés alá, aztán tessék, lehet élvezkedni. Van ingyen kávé és tea, ami kellett is, hogy melegen tartsuk magunkat. És tessék, itt van amiért mentünk és amiért mindenkinek el kell ide látogatnia, aki lejut Új-Zélandra:

Ez volt a hajónk:

Pingvinek, delfinek és fókák élnek a Sound-ban, nekünk csak utóbbiakhoz volt szerencsénk:

 A hazaút eseménytelenül zajlott, megnéztünk egy természetfilmet Új-Zéland állatvilágának történetéről (kizárólag madarak őshonosak itt, minden egyéb állat hajón érkezett), megálltunk egyszer Te Anau-ban az alpakáknál nyújtózkodni és este 7-re már otthon is voltunk. A buszmegállóban pedig ott várt a kajástasim, szerencsére az étel már nem volt benne, különben megromlott volna napközben, viszont a vizes palackunkat meghagyták nekünk ugyanott, a zacsiban. Ilyen is csak itt fordul elő.