Januárban ünnepeltük férjem 40. szülinapját, és hála a nagyszülőknek, akik felvállalták a bébiszittelést, egy gyerekmentes romantikus hosszú hétvégével leptük meg magunkat. Ezelőtt csak egyszer lógtunk meg a fiúktól, még 5 évvel ezelőtt, amikor egy éjszakára Aucklandba utaztunk, akkor jártam itt életemben először. Most nem volt kérdés az úticél, még tavaly vettünk egy lakást Queenstown-ban, amit már nagyon meg akartunk nézni élőben is. Ez bizonyult eddigi legpocsékabb befektetésünknek, ugyanis másfél hónappal azután, hogy megvettük, jött a Covid és a 95%-ban nemzetközi turizmusból élő város pillanatokon belül becsődölt. A mindössze 16 ezer lakosra évi több, mint kétmillió turista jutott eddig, most viszont sehol egy lélek. Az összes Airbnb-s lakás üresen áll, az ingatlanárak megfeneklettek és nekünk is csak fillérekért sikerült kiadnunk hosszú távra (mert ha nincs turista, akkor nincs munkaerő sem), ami nem fedezi a rajta lévő hitelt sem. Azért megpróbáltuk összekötni a kellemeset a hasznossal, a lakásnézés csak fél órát vett igénybe, a három napos kiruccanás nagy része kirándulásból állt.
Queenstown Wellington-ból 1 órányi repülőútra van a déli szigeten, és Új-Zéland koronaékszereként tartják számon. Az érkezés nagyon izgalmas volt, miután már évek óta követjük online a helyi ingatlanpiacot (volt pár sikertelen ház- és lakásvásárlási kísérletünk), a térképet már úgy ismerem, mint a tenyerem, de furcsa volt most élőben is végre megtapasztalni a környéket. Hatalmas hófödte hegyek veszik körül és egy N alakú gleccsertó partján fekszik a város. A landolás nagyon izgalmas és gyönyörű, ha érdekel valakit, a neten van fönt pár videó pilótáktól is. A reptér irtó pici, és most a pár lézengő kiwi turistával is tele volt, szóval el sem merem képzelni, milyen lehet itt sorba állni, amikor napi többezer turista érkezik, mi mindenesetre landolás után 5 perccel már a buszmegállóban ácsorogtunk.
A lakásunktól nem messze foglaltunk szállást, hogy megtapasztaljuk a kilátást, majd innen sétáltunk be a tóparton a városközpontba. Nyár közepe lévén szép napos időnk volt, de a gleccsertó nem egy mosogatólé Balaton-szerű élmény, úgyhogy fürdőrucit nem pakoltam az útra. A belvárosban élő koncert volt, a piacon kézműves termékeket árultak a helyi művészek, nagyon jó hangulat volt és finom fagylaltok. Nade jöjjenek a képek!
Landolás a hegyek közt:
Kristálytiszta Wakatipu tó és a Remarkables hegység:
Sok pénzt el lehet költeni a gazdagok játszóterének is nevezett Queenstown-ban, ami egyben az ország extrémsport fővárosa, de amint az alábbi ábra mutatja, ingyen is lehet élvezkedni..
Kilátás a hegyről, ahova sífelvonóval lehet feljutni, itt persze van bungee jumping-tól kezdve bobozásig minden ami egy aktív nyaraláshoz szükséges, de mi csak egy süti erejéig mentünk fel, na meg persze körbenézni.. Meg lehet szokni a pocsék látványt, ugye?
A tavon is lehet játszani mindenféle vizi cuccal, a háttérben pedig egy igazi gőzhajót láthattok:
Ez pedig a lakásunk-ból a kilátás.. Amikor annó rábeszéltem R-t erre a lakásra (merthogy ő házat akart a hegy mellett, ahonnan nem lett volna tavi kilátás), az volt az érvelésem, hogy kell nekem egy hisztiszoba, ahova bármikor leugorhatok, ha netán ki vagyok borulva, kiülhetek egy pohár borral a teraszra és várom majd őt, hogy jöjjön utánam egy csokor virággal. Jó terv, nem?
A következő bejegyzés a queenstown-i utunk második napjáról szól majd, amikor is elmentünk Milford Sound-ba. Ki ne hagyjátok, ha földi paradicsomot akartok látni. És paradicsom alatt mennyországot értek.
Ja, és hogy milyen volt a gyerekmentes hétvége? Meglepődtem magamon, mert már évek óta ezzel nyaggattam a férjemet és most hogy végre megkaptam, a harmadik napon már úgy voltam vele, hogy oké köszi, elég volt, mehetünk haza. R viszont pont ellenkezően reagált, már bánja, hogy korábban nem mentünk kettesben sehova és szeretne több ilyen utat a jövőben. Na erre varrjatok gombot!
No comments:
Post a Comment