Nem gondoltam volna, hogy egy kocsi ennyire lazba tudja hozni, de közölte velem, hogy mig a nök nagy taskakat es kis macskakat kepesek orakig nezni, addig a ferfiakba genetikailag van kodolva a negykereküek iranti, gyomorban pillangokat lebegtetö, szivarvanyos erzelem. Oke, ezt tisztaztuk egy eletre.
Hova menjünk? En valaszthattam. Mondjuk nem sok opcio volt, mert a cel a hegymenet tesztelese volt. Ide hadd biggyesszek be egy kapcsolodo sztorit:
Ket nappal korabban vissza kellett vinnünk a kis Nissan Sunny-t a kölcsönzöbe. R reggel melo elött felhivta a kölcsönzöt, hogy küldjek at a cimüket, mert elfelejtette. Whatsapp-on meg is jött a cim, kiirta, hogy tölünk 4 km, amire R szepen rakattintott es automatikusan atvaltott a navigacios app-re, amit hasznalunk. Itt mar nem csekkolta a reszleteket, csak követte az utasitast. Gondolhatjatok, nem kellett volna. Gyanus volt R-nek, hogy epp ellenkezo iranyba megy, mint amire emlekezett, de gondolta, az okos program masik uton viszi. Aztan amikor azt vette eszre, hogy egyenesen a hegyeknek hajt, mar nem volt modja leterni. De itt meg mindig bizakodott, hogy "csak a scenic route"-on keresztül megy a cel fele. Na azt kepzeljetek el, hogy kenytelen volt athajtani a hegyeken, mert nem lehetett sem megallni, sem visszafordulni, a kis Nissan hösiesen tulelte a dolgot. Miutan atert a tuloldalra, felrehuzodott es megnezte ugyan mar mi van a naviban. Tunis volt a cim, na nem a tuneziai, hanem az omani, ugy 23 km-re tölünk. Felhivta ujbol a kölcsönzöt, azok ujra atküldtek ugyanazt a cimet, aztan a kollegajat, hogy segitsen mar neki visszatalalni, es aztan mig mindenki probalt rajönni, mi törtenhetett, R megtalalta a hiba okat. A gugli terkepen harom helyre lehet kattintani, hogy atvigyük a cimet a naviba. De ebböl a harombol kettö rossz helyre visz, függetlenül attol, hogy milyen navi app-ot hasznalsz. Na vegül sikeresen visszatalalt a cimre, bar lekeste az összes reggeli mitingjet a meloban. Viszont megtapasztaltuk, mennyit bir a kicsi kocsi. (A szombati utunkba belehalt volna.)
Penteken tehat ugyanezt az utat csekkoltuk a Prado-val. Itt van par kep rola. Az egesz ut at a hegyen amugy csak kabe 5 kilometer.
Fel-fel-fel:
Le-le-le..
A hegy tuloldalan marsbeli taj latvanya fogadott minket:
Es egyszerre kerdeztük egymastol: miert dönt ugy barki is, hogy itt szeretne lakni? Amikor 10 percnyire van az ocean, meg a fövaros, meg a szep palmafak es zöld parkok?
Pedig nagyon ugy tünik, hogy sokan elnek itt, rengeteg haz, oriasi epitkezesek:
Es egy nemzetközi konyhaszaküzlet a semmi közepen:
Szikla meg kö meg meg több szikla es kö, amerre a szem ellat.
Megkönnyebbülve ertünk vissza a civilizacioba, ez mar Muscat meg az ezek utan kifejezetten lajtosnak tünö kis homokdünek:
Es az otthonunk:
Innen meg elkanyarodtunk megnezni a Dolphin village-t, aminek delfinekhez semmi köze, viszont ha Omanban maradunk december utan, valoszinüleg ebben a compound-ban fogunk lakast berelni. Eredetileg a dohai Pearl-höz es a dubaji Palm-hoz hasonlo muscati Wave-et terveztük, de tul messze van a melotol es a nemzetközi iskolaktol.
Naszoval ez a Dolphin village kivülröl:
Most pedig eröt gyüjtök a következö bejegyzesemhez, ugyanis tegnap valami olyasmiben volt reszünk, amit nem sokan mondhatnak el magukrol: megtapasztaltuk az igazi omani vendeglatast egy tradicionalis, konzervativ csaladnal. Wow, meg mindig az elmeny hatasa alatt vagyok.
No comments:
Post a Comment