Mar irtam, hogy az uj-zelandi utlevellel 3+3 honap tartozkodas jar a gyerekeimnek, nekem viszont csak 1+1. Azert is fizetni kell. Mivel ket nap mulva jart volna le a meghosszabbitott vizumom, kialkudtuk ferjem cegenel, hogy csinaltassanak nekem 2 eves csaladi vizumot. Azt amugy csak akkor kaphatnek, ha R-nek ket eves szerzödese lenne, de erdekes modon megis sikerült elintezniük. A gyerekek siman egyböl megkaptak, nekem viszont ki kellett utaznom hozza az orszagbol. Merthogy meglevö vizumot nem tudnak masik tipusra valtani, tehat ujra be kell jönnöm Omanba, hogy aztan a repteren mar a keteves vizumot kapjam. Igy ma reggel fapadosra pattantam, telon atküldtem ferjem cegenek az exit pecsetet az utlevelemböl, a PR-osok meg villamgyorsan elnyargaltak a bevandorlasi hivatalba es delre mar meg is kaptam az emailt a vizumommal. A következö jarattal jöhettem is vissza. Siman ment minden, sehol senki nem kötekedett, visszaterve Muscatba csak felmutattam a telon a bescannelt vizumot es belemasoltak az utlevelembe. Juhuuu, 2018 majus 22-ig jöhetek-mehetek, nincs több havi szöszöles.
Par szot az utrol. Miert mar megint Dubajba mentem, amikor annyi mas erdekes helyre lehetne atrepülni? Kuwait, Bahrein, Doha, Abu Dhabi mind egy-egy oranyira vannak. A valasz egyszerü: szegeny ferjemnek kellett a ket gyerekre vigyaznia, es csak Dubajba mennek orankenti sürüseggel jaratok, hogy minel elöbb haza tudjak vergödni. Meg occso is, mindössze 150 EUR volt az ut. Meg voltam elegedve a Flydubai-al, annak ellenere, hogy eszembe jutott utközben a ket honappal ezelötti oroszorszagi esemeny.
Ez a kis cukisag a muscati repter - kabe akkora, mint a budapesti:
De gözerövel epül az oriasi, szupermodern verzio, mondjuk ez konkretan elvesztette minden omani epiteszeti bajat, de biztos kell a turistak miatt:
Amikor ezek föle a hegyek föle ertünk, teljesen olyan erzesem volt, mintha Uj-Zelandon jarnank, csak valaki leborotvalta a hegyeket. De tenyleg, lenyügözö hegyek az ocean szomszedsagaban, csak a zöld hianyzik:
Ez mar az Emiratusok es valaki mondja mar meg nekem, hogy mik ezek es ha hazak lennenek, akkor hogy jutnak be a lakok a telekre, sivatagi kvadokkal vagy tevevel? De olyan laposnak tünnek amugyis, nem biztos, hogy lakoepületek:
Aztan persze itt van megint Dubaj CBD, meg Mr. Khalifa, ahova terveztem elugrani, de leszallasnal jöttem ra, hogy basszus a masik repterre erkeztem. Mert kettö van am nekik es mindkettö nemzetközi.
Megerkeztem, elcsodalkoztam azon, hogy ez egy masik repter, az erkezesnel bepecseteltettem az utlevelembe, megkerdeztek meddig maradok, mondtam, hogy ugy 2-3 orat, aztan a masik ajton bementem az indulashoz es kileptem egy ujabb pecsettel.
Ezutan következett az igazi elvezet! Nem is tudom, mikor ültem le legutobb egy sütivel meg egy könyvvel egyedül! Evekkel ezelött, az biztos. Jepatojta mentas limonadeval es egy kis digitalis izgalom, karacsony van vagy szülinapom vagy mi???
Majdnem harom teljes oranyi gyerekzaj nelküli eves-ivas-olvasas utan aztan vissza a gepre es irany haza! Igen, mar megint otthon erzem magam egy orszagban. Most öszinten, milyen könnyü mar engem boldogga tenni?!
Az örömmamorbol az sem tudott (teljesen) kizökkenteni, hogy a sracok mindeközben romhalmazza alakitottak a lakast, törött tanyerok, kaja a földön, ket kicsi nyakig dzsuvas, jatekok szanaszejjel mindenütt, mosogatobol pedig masznak ki az amugy etellel teli edenyek. Na jo, kicsit kiakadtam es negyven percig ordibaltam, es dobaltam a cuccokat, de aztan minden jora fordult es a ferjem megköszönte, hogy milyen rendes feleseg vagyok, merthogy ennel sokkal tovabb is merges lehettem volna szerinte. :)
No comments:
Post a Comment