Datolyamania

Ramadan közeledtevel idöszerü, hogy emlitest tegyek a közel-keleti mindennapok egyik alapelemeröl: a datolyarol.

En korabban nem szerettem ezt a gyümit, egesz addig, amig Katarban meg nem kostoltam es rajöttem, hogy amit Europaban lehet kapni a boltokban, az köszönöviszonyban sincs az igazi datolyaval. Mara annyira megkedveltem, hogy a szekreny nem fogyhat ki belöle, minden nap marekszam tömöm befele az arcomba. 

Rengeteg fajtaja van, orszagonkent elterö  tipusu datolyakat termesztenek, es a boltokban egesz polcsorok kinaljak a 20-30 fele különbözö datolyat. A helyiek kave es karak (nagyon erös tea) melle fogyasztjak, illetve Ramadan alatt ezzel törik meg a böjtöt, hogy az egesz napos ehezes utan gyorsan taplalekhoz juttassak az agyat. A datolya magas cukortartalma a mezhez hasonloan rögtön es közvetlenül szivodik fel, ahelyett, hogy zsirkent elraktarozodna a szervezetben. Persze azert nem egy fogyokuras harapnivalo, de van egy csomo jotekony hatasa, amit most nem sorolok fel, a neten ugyis fent van minden info. Amugy epp ma olvastam egy total mas temaju cikkben, hogy regen Omanban az emberek kizarolag datolyan es tevetejen eltek, meg a partok mellett lako szerencsesebbek halakon.

Ime egy kep a hotel reciröl, ahol mindig ki van keszitve egy kis datolya kaveval:

Mult heten a bevasarloközpont halljaban datolyat forgalmazo cegek kostoltattak portekaikat, volt ott minden, amit el tudtok kepzelni: mandulaval, dioval, pisztaciaval, marcipannal, csokoladeval töltött datolya, datolyalekvar es meg egy csomo guszta cucc, minden szepen arany es ezüstszinü ladikakba rendezve. Ami az arakat illeti, van mindenfele kategoria, hatar a csillagos eg. En kabe a legolcsobbat szoktam venni, a kedvencem egy nagyon pici szemü datolya, mandulaval töltve.

Na es akkor a kerdes, ami valoszinüleg masokban is felmerül, engem nagyon erdekelt, hogy miert csak szariott datolyat lehet kapni a boltokban, hol van a friss gyümölcs? Tegnap megtudtam ezt is, ugyanis a ferjem egesz napos üzleti megbeszelesen volt egy terembe zarva 12 omani kollegajaval. Az asztal közepen ket nagy talban valami fura, R szamara ismeretlen zöld gyümik tornyosultak, es mindenki szepen eszegette öket. Persze R is megkostolta, aztan egy idö utan vette a batorsagot es megkerdezte, ez megis micsoda. Jol megmosolyogtak es felvilagositottak, hogy ez bizony az igazi datolya. De honnan? Hat a farol. Az egyik kolleganak van par faja otthon, ö szedte a hajnali ima utan, mert nem tudott visszaaludni. 

Lenyeg a lenyeg, a datolya szüreteles utan nehany oran belül megromlik, tehat a nap folyaman meg kell enni, ezert nem is aruljak igy a boltban.

Igy nez ki a datolyapalma, latszanak rajta a gyümik is. A kokuszpalmahoz hasonlit es Muscatban mindenfele nö:

Na meg a vegere itt egy kep, R annyira fel volt dobva az igazi datolyaelmenytöl tegnap ejjel, hogy gyorsan lerajzolta nekem, hogy nez ki. Ha majd hires ember lesz, ezt a kepet milliokert fogjuk arverezni. A ket kicsi volt az elsö probalkozasa, de aztan a meretre is figyelt, a nagy mar a valos gyümölcsöt abrazolja. Most mar tuti nem hülyen halok meg!

Ujjlenyomi

Ma megcsinaltattam a rezidens kartyam. Kevesbe volt izgi a procedura, mint amire szamitottam. Nem lehet bent fotozni, igy csak par kinti kepet tudtam kesziteni.

Ferjem munkaltatojanak a PR-esevel a helyszinen talalkoztunk. Mivel ök "szponzoralnak" (itt igy hivjak ezt, a külföldiek csak egy helyi szponzor altal tartozkodhatnak az orszagban, persze ez nem vonatkozik a turistakra), ezert ö adta le a papirjaim es az utlevelem az expat hivatalban. Könnyen odatalaltunk, de csak azert, mert a ceg megadta a pontos   GPS koordinatakat, amugy baromira minden tabla arabul van a környeken. 

Elöször a Resident Finger Print epületbe mentünk. A ferfi reszlegen rengeteg pasi varakozott, a nöi oldalon csak en voltam. Kabe ket percbe telt az egesz, a rendörneni fotozas utan jol megtapizta az ujjaimat, össze-vissza nyomogatta, de marhara nem spilazta tul a dolgot, annak ellenere, hogy a gep mindegyik ujjamra azt irta, hogy nem megfelelö a mintavetel. Amugy ezen elöre paraztam, mert amikor 3 eve Luxemburgban csinaltattam a magyar utlevelem, nem tulzok: majdnem egy oraig probalkoztak rendesen lenyomatozni a hüvelykujjaim. Vegül mar majdnem elküldtek, egy bocsesszal, megkerdeztek, mi a foglalkozasom, mert hogy ilyen lenyomatmentes ujjai csak azoknak a ferfiaknak van, akik mittomenmilyen maro anyagokkal dolgoznak. Itt meglett cakk-pakk!

Innen atvonultunk egy masik homokszinü epületbe, ahol szinten vagy szaz azsiai ferfi acsorgott, nö megintcsak en voltam egyedül. A PR-os bekisert az ügyintezökhöz, eleg vicces latvany volt: nyitott irodakban ket-ket hölgy "dolgozik". Mind egytöl-egyig a mobiljan pötyög. Konkretan nem csinalnak semmit! De azert az elsö irodabol arrebb küldtek a mellette levöbe, onnan pedig a következöbe. Itt mar fogadott az ügyintezö, es ujra lefotoztak. Zöld hatterrel, ami vadiuj Omanban, eddig keket hasznaltak. De nem am szamitogeppel teszik mögem a szint, hanem a hatam mögött lehuzzak a zöld függönyt. :) Ezutan ujra beazonositanak, itt az elözetes ujjlenyomatvetel alapjan csekkoljak a hüvelykujjakat. Eltartott egy darabig, mire a rendszer felismert, vajon miert?... Oke, ezutan at kellett mennem a szembe irodaba, ahol harmadjara is csekkoltak az ujjlenyomatom, es at is adtak a közben elkeszült rezidens kartyam. Szuper lett! Ezentul a repteren nem kell az utlevelellenörzesnel sorbaallnom, automata kapukon lehet atmenni a kartyaval. Mar felteve, hogy sikeresen leolvassa az ujjlenyomatom.

Összesen fel ora volt az egesz, mig anno a ferjemnek tobb, mint ket orajaba telt.

Dubaj harmadjara

Az elmult hat honapban ez a harmadik alkalom, hogy Dubajba kellett atröppennem a bena közel-keleti bürokracia miatt: tavaly decemberben a dohai vizumhosszabbitas miatt, majd a kisfiam kileptetese miatt, most meg az omani vizum miatt.

Mar irtam, hogy az uj-zelandi utlevellel 3+3 honap tartozkodas jar a gyerekeimnek, nekem viszont csak 1+1. Azert is fizetni kell. Mivel ket nap mulva jart volna le a meghosszabbitott vizumom, kialkudtuk ferjem cegenel, hogy csinaltassanak nekem 2 eves csaladi vizumot. Azt amugy csak akkor kaphatnek, ha R-nek ket eves szerzödese lenne, de erdekes modon megis sikerült elintezniük. A gyerekek siman egyböl megkaptak, nekem viszont ki kellett utaznom hozza az orszagbol. Merthogy meglevö vizumot nem tudnak masik tipusra valtani, tehat ujra be kell jönnöm Omanba, hogy aztan a repteren mar a keteves vizumot kapjam. Igy ma reggel fapadosra pattantam, telon atküldtem ferjem cegenek az exit pecsetet az utlevelemböl, a PR-osok meg villamgyorsan elnyargaltak a bevandorlasi hivatalba es delre mar meg is kaptam az emailt a vizumommal. A következö jarattal jöhettem is vissza. Siman ment minden, sehol senki nem kötekedett, visszaterve Muscatba csak felmutattam a telon a bescannelt vizumot es belemasoltak az utlevelembe. Juhuuu, 2018 majus 22-ig jöhetek-mehetek, nincs több havi szöszöles.

Par szot az utrol. Miert mar megint Dubajba mentem, amikor annyi mas erdekes helyre lehetne atrepülni? Kuwait, Bahrein, Doha, Abu Dhabi mind egy-egy oranyira vannak. A valasz egyszerü: szegeny ferjemnek kellett a ket gyerekre vigyaznia, es csak Dubajba mennek orankenti sürüseggel jaratok, hogy minel elöbb haza tudjak vergödni. Meg occso is, mindössze 150 EUR volt az ut. Meg voltam elegedve a Flydubai-al, annak ellenere, hogy eszembe jutott utközben a ket honappal ezelötti oroszorszagi esemeny. 

Ez a kis cukisag a muscati repter - kabe akkora, mint a budapesti:

De gözerövel epül az oriasi, szupermodern verzio, mondjuk ez konkretan elvesztette minden omani epiteszeti bajat, de biztos kell a turistak miatt:

Ez meg Muscat Seeb varosresze:

Amikor ezek föle a hegyek föle ertünk, teljesen olyan erzesem volt, mintha Uj-Zelandon jarnank, csak valaki leborotvalta a hegyeket. De tenyleg, lenyügözö hegyek az ocean szomszedsagaban, csak a zöld hianyzik:

Ez mar az Emiratusok es valaki mondja mar meg nekem, hogy mik ezek es ha hazak lennenek, akkor hogy jutnak be a lakok a telekre, sivatagi kvadokkal vagy tevevel? De olyan laposnak tünnek amugyis, nem biztos, hogy lakoepületek:

Aztan persze itt van megint Dubaj CBD, meg Mr. Khalifa, ahova terveztem elugrani, de leszallasnal jöttem ra, hogy basszus a masik repterre erkeztem. Mert kettö van am nekik es mindkettö nemzetközi. 

Megerkeztem, elcsodalkoztam azon, hogy ez egy masik repter, az erkezesnel bepecseteltettem az utlevelembe, megkerdeztek meddig maradok, mondtam, hogy ugy 2-3 orat, aztan a masik ajton bementem az indulashoz es kileptem egy ujabb pecsettel. 

Ezutan következett az igazi elvezet! Nem is tudom, mikor ültem le legutobb egy sütivel meg egy könyvvel egyedül! Evekkel ezelött, az biztos. Jepatojta mentas limonadeval es egy kis digitalis izgalom, karacsony van vagy szülinapom vagy mi???

Majdnem harom teljes oranyi gyerekzaj nelküli eves-ivas-olvasas utan aztan vissza a gepre es irany haza! Igen, mar megint otthon erzem magam egy orszagban. Most öszinten, milyen könnyü mar engem boldogga tenni?! 

Az örömmamorbol az sem tudott (teljesen) kizökkenteni, hogy a sracok mindeközben romhalmazza alakitottak a lakast, törött tanyerok, kaja a földön, ket kicsi nyakig dzsuvas, jatekok szanaszejjel mindenütt, mosogatobol pedig masznak ki az amugy etellel teli edenyek. Na jo, kicsit kiakadtam es negyven percig ordibaltam, es dobaltam a cuccokat, de aztan minden jora fordult es a ferjem megköszönte, hogy milyen rendes feleseg vagyok, merthogy ennel sokkal tovabb is merges lehettem volna szerinte. :)

Welli villa

Megvan a kegli! Pentek delutan megtörtent az atadas-atvetel, aposom es sogorom tartottak egy ima-orat az uj hazban, aztan kitakaritottak, lepokhaloztak es kiszedtek a szögeket a falbol, hogy a masnapi nyilt napra formaban legyen. Es csodak csodaja, szombaton el is kelt es ma mar költöznek be az alberlök. 

Az uj-zelandi lakaspiac fortyog, mint mar korabban is irtam, igy lehetseges az is, hogy a meghirdetett heti 580 dollaros berleti dij helyett vegül 600-ert kelt el egy nap alatt. Ez pont fedezi a hitelt, igy mar csak az adot meg a biztositast kell fizetnünk. Az ado itt eleg magas, ahhoz kepest, hogy Luxemburgban evi 10 EUR-t fizetünk, Wellingtonban ugy 6000 NZD körül van. A biztositas is joval dragabb, pedig csak földrengesre es arvizre szol. 

Azert a penteki fizetes nem ment zökkenömentesen, nehogy azt gondoljatok, hogy csak az omani bank tud bakizni, az uj-zelandiak is elszurtak egy cseppet. Az ügyved hivta aposom egy oraval atvetel elött, hogy nem erkezett meg az összes penz a leteti szamlara. Kiderült, hogy a banki ügyintezö utasitotta a tranzakcios csapatot, hogy utaljak az egesz összeget, am ök veletlen csak a banki hitelt utaltak, az öneröt nem. Igy utoslo pillanatban a bankarunk szemelyesen kivette a penzt a szamlankrol es elsetalt vele az ügyved bankjaba, hogy berakja a szamlara. Erdekes megoldas, de vegül sikerült! :) Mindeközben en bekesen huztam a lobört, mert nalunk ugye ejszaka volt, ferjem viszont keptelen volt aludni es izgatottan követte nyomon az esemenyeket egesz reggel ötig.

Jöjjön par kep a hazrol, korabban ugye nem tudtam belsö fotokat közzetenni..

Az a nagy zöldseg a hatterben a park:

Bejarat:

Elöter:

Nappali:

Konyha:

Etkezö brutalszinü szönyeggel:

Fürdö:

Szoba 1:

Szoba 2:

Szoba 3:

Kavezos terasz:

Cuki, ugye?

Inshallah!

Azaz ha Allah is ugy akarja...

Asszem erröl mar Katarban is irtam, a Közel-Keleten eleg gyakorta hallja az ember ezt a kifejezest.

Altalaban csak mosolygunk rajta, vagy mi is mondjuk poenbol neha, de ma nem sült el viccesen a banki alkalmazott szajabol. 

Penteken, azaz majus 6-an kerül sor a wellingtoni hazunk atvetelere, amihez meg at kellett utalnunk egy valag penzt. Ennek nagyresze az itteni fizubol ered, es jo sok papirmunkaba telt, mig a ceg atutalta a banknak. Jobban mondva vegül elegge kicsusztak az idöböl, igy nem is utaltak, hanem csekket adtak, amit aztan R mult csütörtökön bevitt a bankba, hogy aztan lekönyveles utan vasarnap utaljak is Uj-Zelandra. Ahhoz persze ujra szemelyesen kellett elmenni es hat ne ugy kepzeljetek az itteni banki ügyintezest, mint Europaban. Keves bank van, koran zarnak es orakig kell sorban allni. Vasarnap azt igertek, hogy az összeg harom nap alatt megerkezik Uj-Zelandra. Erre ma (azaz ket nap mar eltelt) azt latja ferjem a szamlakivonatan, hogy a penz meg mindig itt rostokol. Ujra elkocsikazott a bankba, ahol hosszas tökölödes utan jutott arra a következtetesre a bankar, hogy Inshallah idöben megekrezik majd a penz. Köszi!

Most pentekig (itteni idö szerint csütörtök este) parazhatunk, hogy sikerül-e. Es ha nem, nincs B terv. Par hete megprobaltuk  az elado nenit rabeszelni, hogy toljuk el egy hettel az atadast, de nem ment bele. Mindezt ugy, hogy ö adta meg eredetileg az idöpontot, ket teljes honappal szerzödeskötes utanra. Szoval mar nem is sajnalom annyira, mehet az öregotthonba!

P.s. a luxemburgi szamlankrol is at kellett utalnunk a megtakaritasunkat, onnan 3 oran belül telefonalt az ügyintezö, hogy azonositsuk magunkat, merthogy latjak, hogy Omanbol inditottuk a tranzakciot es hatha scam. Miutan mondtuk, hogy minden okes, a penz mar repült is. 

Update:

Ferjem harom napon keresztül minden egyes nap bement a bankba, hogy szemelyesen megerdeklödje, miert nem megy mar ki a penz. Tovabba haromszor hivta a központi ügyfelszolgalatot, akik tanacsara irasos panaszt tett az ügyben. Ma, azaz szerda reggel a penz meg mindig a szamlan rostokolt, ezert reggel 8-kor elsö ügyfelkent mar az ajtoban toporgott. Elhajtottak egy ujabb Inshallah-al es azzal, hogy majd delutan visszahivjak (tegnap is ez volt, de akkor sem hivtak vissza). Erre R atment egy masik branch-ba, aminek a vezetöje egy kollegajanak az unokatestvere. A pasas rendkivül segitökesz volt, beszelni akart a problemas fiok vezetöjevel, de az nem vette fel a telefont, ezert R visszament ujra az elsö bankba. Kerte a fönököt, mondtak, hogy ma nincs. Oke, akkor a helyetteset. R elöadta neki a banatat, az meg leültette, hogy varjon. Vart. Elfelejtettek. Erre R beeröszakoskodta magat a szobajaba es leült vele. Meglatta, hogy a vezetekneve ismerös. Omanban a vezeteknev elarulja az illetöröl, hogy melyik törzshöz tartozik, es az egy törzsbeliek nagyon összetartanak. R fönöke ugyanabbol a törzsböl valo. Erre R elöadta a csokanak, hogy ö nagyon jol ismeri ezt a törzset, a tagjai vegtelenül kedvesek, megbizhatoak es öszintek. Es ö csak annyit szeretne kerni, hogy mondja el neki a kedves bankar, miert van meg mindig a szamlankon a penz. A faszikam erre lehajtotta a fejet es közölte, hogy emberi hiba miatt. De kepzeljetek, beindult a gepezet! Fel oraval a törtentek utan kaptuk az sms-t, hogy kiment a penz! Es meg nyertünk is vele ugy 250 EUR-nak megfelelö összeget, mert ma sokkal jobb a valtas, mint vasarnap volt. Nade, meg fog erkezni Uj-Zelandra egy nap alatt? A valaszt mar biztosan tudjatok: Inshallah!

Es a mega-hiper-extra update keremszepen dobpergessel: most kaptam a hirt az aposomtol, hogy a penz megerkezett! Mindössze 5 ora alatt! Ugy, hogy Uj-Zelandon amugy mar ejszaka van! 

Tanultunk az esetböl: at kell ternünk a közel-keleti eletszemleletre, mindent csak szepen, lassan (nagyon lassan), es Inshallah! Es persze jo, ha van par helyi befolyasos ismeröse az embernek, azaz Wasta-ja, ami nem tul szep magyar szoval protekcio.