Auckland

Mar hetek ota halogatom ezt a bejegyzest, es sajnos a vicces sztorikat azota el is felejtettem, de most gyorsan potlom az elmaradast, ugyanis közben jönnek az ujabb esemenyek, amiket a heten feltetlen meg szeretnek osztani veletek.

Szoval, ugy 3 vagy 4 hetvegevel ezelött ferjemmel kettesben elmentünk Auckland-be. Mar ezer eve igergette, hogy elvisz, de azt vartuk, hogy a gyerköcök teljesen akklimatizalodjanak a nagyszülökkel, hogy egy ejszakat kibirjanak nelkülünk.

Persze az eredeti terveink eleg nagyravagyoak voltak, es a büzös fortyogo iszapos, gejzires Rotorua-t, valamint a vilagito kukacos Waitomo barlangot is tartalmaztak. Mondanom sem kell, hogy utolso pillanatban annyira bepanikolt R, hogy mi lesz a sracokkal, hogy vegül csupan egy napra futotta, igy csak Auckland belvarosat tudtuk megtekinteni. Vegülis jobb is, mert a varos ugyis uncsi a gyerekeknek, viszont a többi programra majd öket is elvisszük magunkkal egyszer...

Szombat del körül indult a gepünk Wellingtonbol, az ut mindössze egy oras. Mivel elözö ejjel hajnali 4-kor fejeztük be a felujitott kegli takaritasat a szombati nyilt napra, az egesz kirandulas alatt a szemhejgravitacio ellen küzdöttem. Nem is emlekszem, hogy voltam-e valaha is ennyire faradt. Alig birtam magam vegigvonszolni a varoson es egesz nap csak arra vartam, mikor kerülök agyba. Ehhez hozzajött egy közepkategorias migren, aminek köszönhetöen aztan semmit sem gyülöltem jobban, mint Auckland-ot. 

De a faradtsag es fejfajas elmultaval azt kell mondjam, Auckland az egyik legtutibb varos, ahol valaha jartam! Nem veletlen nyerte el iden (is) a vilagon a 3. legelhetöbb expat varos cimet. Wellington sem semmi, de Auckland! Nahat az aztan a csucs.

Segitsenek a kepek a meselesben!

A gyerekek az ajtobol integettek, a kicsi sirva, a nagy meg alig varta, hogy lelepjünk, mert tudta, hogy meglepi jatekok varnak rajuk, amiket aznap reggel kölcsönöztek a nagyszülök. 

A wellingtoni repteren megsimogattam az oriasi sarkanyt (kabe 3 meter magas ez a fej) es felreugrottam, amikor a szemet ram iranyitotta. Basszus, rendesen mozog a szemheja meg digitalis pupillaja van!

A helyi jaratos terminal igy nez ki, a szüleimnek üzenem, hogy ez az ocsmanysag a Gyürük ura filmböl van, amit itt forgattak:

Ez meg itten a repter 'Közep-Földe közepe' felirata:

Ja, marhara meglepödtünk, hogy nem kertek sehol igazolvanyt vagy utlevelet. Aztan leesett, hogy ez orszagon belüli ut, tulkeppen olyan, mintha az ember buszra szallna. 

Ez a hetvege pont baromi felhös volt, Aucland-ben meg egesz nap esett az esö, amit kifejezetten elveztem, mert amugy meg 27 fok volt, amit napsütesben nem birtam volna elviselni.

Ez a felszallas, amit csak azert mutatok, mert korabban mar emlitettem, hogy eleg kemeny itt a pilotak dolga a rövid am annal szelesebb kifuton, a tengerparton, hegyekkel körbeveve: 

Aztan ez rögtön Welli utan a Kapiti coast, tavaly elkocsikaztunk ide, gyönyörü hely. Sokan innen jarnak be a fövarosba dolgozni, nekem azert kicsit messze van, de aki igazi tengerparti villat akar maganak, annak szuper:

Ezutan egy pillanatra lehunytam a szemem es sajnos csak landolasnal tertem magamhoz, igy lemaradtam az izgi tajakrol meg a havas hegycsucsokrol.

Busszal bementünk a varosközpontba, ott megkajaltunk R egyetemista kori kedvenc kis japan büfejeben (tulkeppen csak a harmadik kedvenc, ugyanis a ket masik hely, ahova vinni akart, mar megszüntek). Az egesz hetvege arrol szolt amugy, hogy a draga ferjem vegigvitt azokon a helyeken, ahol diakkent es munkakezdökent jart, elt, mindezt hosszas elmenybeszamolokkal tarkitva. Mondom, ha nem lettem volna hullafaradt es fejfajos, ez lehetett volna az egyik legromantikusabb kiruccanas. Sajnos igy viszont meg az esti vacsiprogramot is le kellett mondanunk, es mig en a besötetitett szobaban az agyon fetrengtem borogatassal, addig R egyedül vacsorazott egy müanyag dobozbol, müanyag evöeszközzel, jaj..

Nade visszakanyarodva a temahoz: Auckland igazi nagyvaros! Nyüzsgös, vidam, bohem, imadom! Nagyon 'up and down' az egesz, van jopar San Francisco szerü utcaja, es persze rengeteg zöld felület, tengerpart, kikötö, es azsiai kaja dögivel.

A szallodank a legmeredekebb utca tetejen volt, azon alig birtam magam felhuzni, es erdekes volt latni a babakocsit tolo anyukat, a gyerek majdnem kiborult. Ez a mellette levö utca es kevesbe meredek, de ez is nagyon brutal volt:

Random kep a gentlemen klubbhazrol, ez nem olyan hely, ahova rosszalkodni jarnak a pasik, ferjem szerint valami titkos szervezet, ahol ket szivar közt minden bizonnyal a vilag jövöjet tervezik meg a befolyasos ferfiak:

A rosszalkodos hely meg igy nez ki, gondoltatok volna?

Ez a hires Albert park:

Itt van az egyetemi park is az oratoronnyal:

Aztan ez mar a belvarosi szuperduper Sky Tower, ami a maga 328 meterevel a Burj Khalifa kisunokaja sem lehet. Fentröl a kilatas valami eszmeletlen, körbe lehet nezelödni, ugye milyen szep zöld?

Jobbra a hid, ami atvisz az eszaki reszre, ennek a tetejen lehet speci szerkoban, kibiztositva atsetalni, amit egyszer mindenkepp ki szeretnek probalni: 

A labunk alatt a CBD:

Ez meg a kikötö fentröl: 

A kepeken sajnos nem latszik a jonehany pihenö vulkan, ezek kis zöld dombocskakra hasonlitanak, szerte a varosban.

Ez mar a jachtkikötö környeke, itt van a regi munkaltatonk uj-zelandi irodaja is :)

Es itt van aposomek kis garzonja is (sajat kikötövel!) amit meg szerettünk volna venni tölük, de mint utobb kiderült, mar R nevere irattak. Szerintem ez a varos legklasszabb helye es siman tudnek itt elni, annak ellenere, hogy viziszonyom van es rettegek az oceantol. Rögtön le is dobtam a szandim es kiwikent rohangaltam örömömben, de tenyleg szep, na!

Meg ilyen edes utcalampak (igen, az ott a hatterben egy emelvenyen a nehany evvel ezelötti vitorlasverseny gyöztes jarganya, Uj-Zeland ebben nagyon jo, hisz van vizük is meg szelük is):

A kikötö elmeny utan probaltam keresni valami regi epiteszeti emleket, a legjobb erre mondjuk egy katedralis. Nem sok van nekik, es gyanusan nem 800 evesnek tünnek, max 80-nak:

Volt egy ilyen cukisag is (oriasi ragtapasz meg adomanygyüjtes a felujitasra):

Aztan itt van Mozes is, amire ra nem jöttünk volna, ha nincs kiirva, irto pici kötablat szorongat a hona alatt:

Es gondoltatok volna, hogy Michelangelo is jart itt? Nagy kope lehetett ezzel a graffitijaval: 

Vasarnap delelött taliztam egy kedves volt budapesti/luxemburgi kolleginaval, aztan R-al atkompoztunk Devonport-ba, de sajnos mindössze fel orank volt ra, igy csak ennyit tudok rola mutatni.. Nekem olyan Szentendre erzesem tamadt, klassz hely, ahol lelassult az idö, aranyos kis szazeves hazak, teraszos ettermek, hasznalt könyvesboltok es müalkotasok, idös nenik-bacsik setalgatnak szalmakalapban, es persze gyönyörü tengerpart...

Ez meg Auckland a komprol, amivel 10 perc az ut:

Bucsuzoul meg itt egy müremek a toronyrol es tessek csemegezni egy kis kiwi kakat:

Na, atjött az aucklandi eleterzes? En nagyon nem akartam hazamenni ezek utan...