Tuesday, February 2, 2016

Allati

Nem szeretem az allatkertet. Kizarolag a gyerekek miatt hozom azt az oriasi aldozatot, hogy altalaban tüzö napsütesben vegigvonszoljam magam es a babakocsit egy büdös, lehangolo, girhes es depresszios alatokkal teli betondzsungelen, miközben a gyerekek allando kinjait is kezelem (fagyi, pisi, viz, pelacsere, faradtvagyok satöbbi). Altalaban migrennel vegzödik egy ilyen nap es ugy istenigazabol rühellem az egeszet.

De mult hetvegen mindez egycsapasra megvaltozott: Wellingtonnak van ugyanis a legfrankobb allatkertje! Imadom! 


Allat az mondjuk nincs benne sok - lehet, hogy pont ez a titka. Van viszont rengeteg zöld (tulkeppen az egesz egy kisebb nemzeti parkra hajaz inkabb), gyerekeknek minden sarkon egy jatszoter, szines, izleses, fabol keszült tanito jellegü informacios cuccok, es az egesz olyan, mintha vendegsegbe mennenk az adott allatokhoz. Beszeljenek inkabb a kepek..

Siman elsetalgathat az ember hosszu perceken at, anelkül, hogy allatba botlana.. Vannak helyettük viszont franko feliratos tablak:



Meg strandhazak csonakkal.. Itt veletlenül ket kis pingvint is talaltunk.


Ez aztan a tuti - es korabban mar irtam a mezitlabas maniarol... Szoval ugy nez ki, hogy Uj-Zelandon a dzsungelben is siman lehet mezitlab jarkalni, mert nincs semmi, ami megcsipne, szurna, elvagna az ember labat.. 


Nahat aztan itt vannak ezek a mü wetak.
Majusi ittjartamkor hallottam a wetarol eletemben elöször. Ezek az Uj-Zelandon honos, oriasi tücsökhöz hasonlatos izeltlabuak a rovarvilag dinoszauruszai. Ja, nem haltak ki, csak meretileg hasonlitom öket a dinokhoz. Siman kezfejnyi meretüek, es bar en meg nem futottam össze eggyel sem, a sogorom nemreg lefotozott egyet az utcan. Brrrrr.


Ehhez hasonlo tablak mutatjak be az allatkert egyes lakoit (nem mellesleg egy akkora tarajos sül pihegett az arnyekban, amekkorat eletemben nem lattam meg..)


A kedvenc tablam: kinek a kakaja? (nem biztos, hogy jol parositottam)


A gekkok es pokok ilyen kiraly szuperhös temaju hazban laknak:


Es bizony annyira szeretik ezt a helyet, hogy haza se akarnak menni:


Ez egy kis farm, ahol oriasi, fabol keszült allatokon tanulhatjuk meg, mi a tuti:


Uj-Zeland büszkesegei, a barikak. Tudtatok, hogy itt van a vilagon a legtöbb, egy före juto birka? 7 az egyhez az aranyuk, a barik javara, tehat olyan 30 millio kis begetö legel errefele..


Lehet fatehenet is fejni. Igen, a hazai tej is  fontos szerepet jatszik a gazdasagban. Ferjem megpalyazott amugy egy pozit az itteni tejoriasnal (Fonterra), es azon röhögtünk, mekkora poen lenne, ha megkapna es ezentul kabelek meg tornyok helyett olyan dolgokkal kene foglalkoznia, mint pl. megfelelö gumicsizmat visel-e a termelö a tanyajan (Health&Safety)..


Na ez a negy teknös nagyon belejött a ceges megbeszelesbe:


Ez meg egy szupercuki tazman ördög, nem birta szegeny a höseget, csak igy kiterült... Jo nagy volt ö is, asszem most lattam ilyet eletemben elöször. Nagyon megölelgettem volna.


Ez a huncut kenguru meg csak azert vagta magat pozba, hogy lefotozhassuk. Kicsit feltem töle, hogy lerugja a fejemet, de nem bantott. Na jo, azert nem mertem megsimogatni.


Volt egy horrorsztori is, a negyeves fiam süvitett a rolleren, es a racs masik oldalan levö gepard ugy gondolta itt az ebed, teljesen ravadult es rohant mellette, majd amikor a gyerek megallt, a macska ugrasra keszre bemerevedett. Igaz, hogy magas volt a kerites, szögesdrottal a tetejen, de pont elötte olvastuk, hogy siman negy meter magasra tud ugrani. A szivroham közben gyorsan elkaptam a gyereket es arrebb vittem. Többet ilyet nem jatszunk!

Ja es vegre lattam kiwi madarat is, de nem lehet öket lefotozni, mert tök sötetben elnek. Nagyon helyes kis duci, szarnyatlan csirkek. 

No comments:

Post a Comment