December közepén beköltöztünk az új házba, amit minden porcikámmal imádok, egy percig sem siránkoztam a régi kis villánk miatt. Talán az egyetlen dolog, ami hiányzik, az a lombos fákkal övezett utcák, de nem panaszkodhatom az új helyre sem, mert bár az utcánkban kevesebb a fa és sokkal nagyvárosiasabb a légkör, a kertünkből közvetlen hozzáférésünk van a ház mögötti kis erdős tisztáshoz, és a házból is minden irányban csak fákat látunk. Az új-zélandi klíma előnye, hogy ami itt nyáron zöld, az nagy eséllyel télen is zöld. Rengeteg a madár az erdő közelsége miatt, és szegények néha berepülnek a teraszra, eddig 4-et menekíettem ki, amiből kettő a gyönyörű jégmadár volt. De tudjátok mit? Annyi madaras sztorim van, hogy azokról majd külön írok. Bizony, az életemért is futottam már madár miatt!
A ház kifizetése és a költözés nem volt probléma-mentes, de sikerült eladnunk a belvárosi kis lakást, valamint a házat, amiben laktunk. Azt a wellingtoni házat pedig, amit a piacon nem sikerült értékesítenünk, mert hirtelen a bankok megszigorították a hiteligénylés feltételeit, valamint megemelték a kamatokat, R szülei vették meg tőlünk, úgy, hogy valami csodás módon két hét alatt eladták azt a házukat, amit még 6 évvel ezelőtt mi újítottunk fel. Annó véremet adtam azért az ocsmány házért, mai napig megvan a karomon a vágás nyoma, amit egy aluminium ablakszél ejtett rajtam. Na most annak a háznak köszönhetjük, hogy sikerült kifizetnünk az új pecót. Minden egy napon zajlott, az ügyvédünk végre megdolgozott a pénzéért: a wellingtoni ház eladása, az aucklandi ház eladása és az új ház megvétele. Ja és hogy még komplikáltabb legyen, a család aki a mi aucklandi házunkat megvette, szinten azon a napont adta el a sajátját. A pénzmozgás és a hitelek törlesztése, valamint új hitel felvétele, minden belefért egy napba, ja és persze aznap költöztünk át az új házba és az új lakók is aznap költöztek át a régi házunkba. Amikor a mi költöztető cégünk hívott, hogy csúszásban vannak, akkor az új tulaj kamionja már a házunk előtt állt. Thriller dokumentumfilmet lehetett volna forgatni a szituból, én legalábbis lerágtam a körmeimet és a hajam is rendesen megőszült. Amúgy a költözéses 3 óra csúszás miatt az új tulaj perelni próbált minket, de végül letettek róla.
Beköltözésünk hete volt az utolsó iskolahét a tanévből, illetve a nagyfiam szülinapja is akkorra esett, úgyhogy a két gyereket felraktuk a repülőre és leküldtük őket a nagyszülőkhöz Wellingtonba. Mindenki jól járt: nagymamáér már fél éve nem láthatták a srácokat a covid lockdown miatt, pont azon a héten nyitott meg Auckland határa, addig nem lehetett elhagyni a várost és ők sem jöhettek látogatóba. A srácok megaboldogak voltak, hogy egyedül repülhetnek, én meg kaptam 5 teljes napot, hogy kipakoljam a 100 dobozt és nagyjából lakhatóvá tegyem a házat, míg R dolgozott, home-office-ban természetesen, ami még mindig nagyban tart.
Karácsonyra pedig megjöttek nagyszülők a fiúkkal, rá néhány napra meg sógoromék a két pici lányukkal. Na erről mi a véleményetek? Tíz ember az új házban, félig dobozok közt, karácsonykor két héten át. Erős az idegzetem és betároztam migrén gyógyszert. Megint volt krisnás házavatónk, de most kemény voltam, megmondtam anyósnak, hogy limited edition lesz, és kizárólag ismerős jöhet, nem úgy, mint az előző házban, egy rakat idegen, akik hülyeségeket beszéltek. Egy nagyon kedves család jött, január 1-jén kiültünk a teraszra és felébresztettük az összes másnapos szomszédot a hangos Hare Krishna kántálással.
Miután kiürült a ház, hetekig ablakokat pucoltam, kis zsiros kézlenyomatokat, ugyanis a ház kábé úgy néz ki, hogy van pár külső betonfal, a maradék 90 százalék pedig padlótól plafonig üveg, a lépcsőházakban és teraszon is üvegkorlát. Nem viccelek, még a fürdőszobánk külső fala is üveg, pár hét elteltével esett le, hogy este a pucér sziluettünkben simán gyönyörködhetnek a szomszédok. Hát egészségükre! Jövő héten leszek 40, mostanra értem el azt a szintet, hogy nem semmi nem ciki, gyönyörködjön bennem, akinek nincs jobb dolga. 😜
Mit kell még tudni a házról? Nem mai gyerek, 2006-ban épült (oké, az előző házunk 110 éves volt), viszont az építész vizionárus volt, mert még most is elég menő. Mint már korábban biztos írtam, Új Zéland kábé 30 évvel le van maradva a nyugati világ mögött. Falba épített budit eddig esküszöm csak képeken láttam itt, ennek ellenére a nálunk az van. A lámpákra a mai napig nem jöttünk rá, annyi kacsoló van szerte a házban és annyi elrejtett lámpa kint a bokrok közt, hogy fogalmunk sincs, mi mit kapcsolgat, illetve hogy mi napelemes. Végre van spejzunk is, ami inkább konyha a konyha mögött, mert lehet benne mosogatni, főzni, itt van a hűtő és minden egyéb háztartási gép. A mosókonyhám pedig akkora, mint a pesti garzonlakásunk és a falba van integrálva van a vasalódeszka. Mondjuk covid barátunknak és a home office-nak hála már 8 hónapja nem vasaltam.
Azért lehet ám költeni a házra egy vagyont, ha nagyon akarjuk, márpedig mi szeretünk értéket teremteni: a 100 nm-es nappali tetejét be szeretnénk ültetni zöld tetőnek, így a hálószobai kilátás az erdőre még egy fokkal zöldebb lenne. A kertbe medencét tervezünk, a média szobát pedig átalakítjuk egy kis apartmanná, hogy anyósék jól érezzék magunkat nálunk. Bár biztosan megértetek, ha azt mondom, ez a legutolsó a prioritás listámon. R nem ért velem egyet. Mindenesetre egyelőre nem kell aggódunk a felújítás miatt, mert szépen feléltük tartalékainkat és előre elköltöttük R fizetését a következő pár évtizedre, de ha netán véget ér az ukrán háború és sikerül kiszednem a pénzem a magyarországi házunk eladásával, akkor nekiesünk.
Itt egy kép a nappali szintjéről, csak hogy lássátok miről beszélek, amikor azt mondom, hogy lélegzetelállító a zöld háttér az üvegablakokon keresztül. A nappali és terasz bútorokat csak most rendeltük meg, úgyhogy kissé üres a pecó, de legalább könnyű felmosni.
Ps. Ezt még leírom, mert elfelejteném idővel, pedig érdekes. Amikor novemberben csodában bíztunk, hogy valahogy megoldódik a ház adás-vétel, R hirtelen nagyon vallásos lett, rengeteget imádkozott Krishnához. A belvárosi kis lakásunkat március óta próbáltuk eladni, és egyetlen érdeklődő sem volt, egészen novemberig, amikor egy indiai csóka felhívott, megnézte és megvette! A srác Lamborghini-vel jár és a neve Krishna. Anyósomék szar háza, tudjátok, ami véremet ontotta és olyan ocsmány, hogy azt hittük senkinek sem fog kelleni, az elmúlt három évben háromszor dobtuk piacra és minden alkalommal vissza kellett vonni pár hónap után, mert tényleg senkinek nem kell egy ilyen randa monstrum. Novemberben hirtelen valaki megnézte és azonnal tett egy olyan árajánlatot, amitől még az ingatlanközvetítő álla is leesett. Természetesen anyósomék örömmel adták el (hogy aztán nekünk segíteni tudjanak és meg tudják venni a miénket). Na lehet tippelni, hogy hívták ezt a vevőt. Na????
Krishna!
No comments:
Post a Comment