A jó hír az, hogy vége a télnek! Imádom a tavaszt, ami errefelé szeptembertől áprilisig tart, pár forróbb januári héttel. Az elmúlt hat évben ez volt az első telem, és nagyon tartottam tőle, azok alapján, amit a drága férjem előadott nekem: meg fogunk fagyni és nem látunk napfényt hat hónapon át. Nahát ennek jól bedőltem.
Jelentem, az aucklandi tél egy magyar ősznek felel meg és kábé három hónapot fed le, júniustól augusztusig. Ha igazi telet és némi havat szeretne az ember látni, akkor a déli szigetre érdemes lenézni júliusban, ott még mínuszok is vannak alkalomadtán. Felénk volt sok eső, de napfény is jutott minden hétre, a leghidegebb három napban reggel 3 fok volt, de délután már 15, szóval igazán túlélhető. Tél kellős közepén trikóban másztunk hegyeket (najó, dombokat), pulcsi vagy kabát csak az esős napokon kellett.
Azért azt hozzáteszem, hogy a 3 fokos reggelen, amikor sál-sapi-kesztyűben mentünk suliba, a kiwi kölkök ugyanúgy rövidgatya-pólóban nyomták, mint nyáron, és néhányan még aznap is mezítláb voltak, jobb esetben zokniban, cipő nélkül.
Tartottam attól is, hogy az ujjaim újra véresre száradnak, mint annó Európában és Wellingtonban, de semmi ilyesmi nem történt, idén még kézkrémet sem kellett használnom.
A tél folyamán ugyanúgy gyalog jártam mindenhova, a fiúkat is gyalog vittem suliba és a délutáni programokra, az eső sem nagyon tartott minket vissza. Elég fitt lettem a napi 8-10 kilométer sétáktól, annak ellenére, hogy a jógát teljesen abbahagytam és konkrétan a heti egyszeri korizáson kívül semmit nem sportolok.
Na, ennek a jó világnak azonban két hónapja vége szakadt, amikor is találtak egy Delta esetet a közösségben, aznap teljes lockdown alá került az ország. Bár az ország nagy részén újraindult az élet, Auckland azóta is el van zárva a külvilágtól, nincs suli, meló, boltok, programok. Lenyomtunk 7 hét homeschooling-ot, most épp suliszünet van, és várhatóan az utolsó iskolai term is online lesz. A kormány ugyan már feladta a covid teljes kiirtását, de addig nem hajlandók feloldani a korlátozásokat, amíg el nem érjük a 90%-os oltottságot. Meglehetősen ambíciózus ez a terv, és legjobb esetben is csak karácsonyra érhetnénk el ezt a célkitűzést. Egy ideig ki voltam borulva, nem könnyű az ipad-függő srácokat szórakoztatni és tanítani, plusz még itthon van a munkamániás férj, akinek időnként bedobok némi kaját a résen, de kábé csak hétvégente jön elő a barlangjából, zuhanyozni és fogat mosni. Gáz.
Ez az otthon töltött időszak nem kéne, hogy teljesen kikészítsen minket, mert lehet menni bringázni és sétálni, sőt tegnap óta már Auckland határán belül kocsival is szabad menni kiránduló helyekre, de mi júliusban, még a covid szitu előtt hoztunk egy elég szar döntést, aminek köszönhetően napi 24 órában stresszelünk, de erről majd külön írok.
Néhány lockdown kirándulós képet azért beillesztek ide, ez mind tőlünk gyalog/bringás távra található.
Cseresznyevirágzás a szomszéd utcában. Az volt az egyik házifeladat, hogy körbe kellett sétálni a negyedben és összeszámolni a tuikat a cserifákon. Bár nekünk lett volna annó ilyen iskolánk...
No comments:
Post a Comment