Garba fesztival: indiai zaj, szinek, transz Dohaban

Mar jonehany hete törtent, nem huzhatom tovabb ezt a bejegyzest, igy is elfelejtettem a sztori felet..

A mumbai-i baratnöm összel elhivott magaval a dohai Garba fesztivalra. Korabban panaszkodtam neki, hogy nincs hova felvennem a sok szep indiai rucimat, es esküvö sem volt a lathataron, meg tudja azt is nagyon jol, hogy neha ram ferne egy gyerekmentes este, igy volt olyan jofej, hogy bevont ebbe az örületes esemenybe. Persze figyelmeztetett elöre, hogy durva lesz, hozzak szemellenzöt es füldugot, de van mar annyi tapasztalatom az indiai ünnepekkel kapcsolatban, hogy tuleltem ezt is komoly szellemi es fizikai serüles nelkül.

Katar lakossaganak 25%-a indiai (katariak ezzel szemben csupan 12% aranyban vannak), ugyhogy mindig van buli, csak eppen en nem jarok ra. Helyette viszont magyar programokra SEM jarok, bar iden azert bevallom, elmentünk a magyar Mikulast megnezni a konzulatuson. 

A Garba India Gudzsarat tagallamabol szarmazo neptanc, a kilenc ejszakan at tarto Navaratri fesztival reszet kepezi es Shakti Istennöt ünnepli (gharba szanszkritül anyameh-et jelent). A hindu hit körforgasat szimbolizalva (születes, elet, halal, ujjaszületes es igy tovabb) a gyakran többezer tancos koncentrikus körökben forog a teremben egy központi lampas vagy Shakti szobor körül. Itt Dohaban a falon volt egy oriasi kep, nem közepen, gondolom helyhiany miatt. Bar igy is egy hatalmas sportcsarnok volt a helyszin, meglehetösen zsufolt volt. De gondolom ez az indiaiakat marhara nem zavarja - R-al mindig ezen viccelödünk, hogy tölts meg egy kis szobat 120 indiaival, tekerd fel a hangeröt maxra, es maris otthonosan erzik majd magukat. Ha nem indiai lenne a csaladom fele, akkor vadolhatnatok rasszizmussal, de imadom öket, szoval a megjegyzeseim mögött nincs semmilyen negativ hatso gondolat.

Mi eleinte a külsö körben tancoltunk, probaltam gyorsan megtanulni a lepeseket. Minden kör mas lepest tancol, a belsö körben mar verprofin nyomjak a dolgot. Mindehhez kepzeljetek hozza iszonyat hangos elö zenet es a szivarvany kutyafüle ahhoz a szinkavalkadhoz, ami a szemeket gyönyörködtette. Kabe 20 percen at ugyanaz a tanclepes, ritmusos tapsikalasokkal (eredetileg taps helyett botokat ütnek össze, de azt itt nem sokat lattam), aztan valtas van es tanulhatom be az ujabb tancot. Közben gyors tempoban szaladnak a körök oramutato jarasaval ellentetes iranyban. A teny, hogy hosszu idön at ugyanazt a lepeskombinaciot teszi meg az ember es az igy automatizalodik, a hangos zene es a pörgesek hihetetlen transzba ejtenek. Most tapasztaltam meg ezt az erzest eletemben elöször, es eszmeletlen volt. Kepzelhetitek, hogy persze megint kilogtam a sorbol, nem is tudom, hogy birnak engem minden indiai bulin igy kiszurni a tömegben, de rövid idön belül nagy rajongotaborra tettem szert. Hehe. Dicsertek a ruhamat, meg hogy feherember letemre egesz jol belejöttem a tancba, es többen is (vadidegenek) segitsegemre siettek folyamatosan es tanacsokkal lattak el. Gyerekek jöttek hozzam kerdezni, hogy honnan jöttem, egy tinilany pedig javasolta, hogy ha ennyire szeretem az indiai kulturat, menjek majd Divalira meg Holira is. Az egyik profi tanccsoport pedig berangatott magukhoz par foto erejeig. Ha mindez mondjuk Indiaban törtent volna velem, talan kicsit feltem is volna a nagy erdeklödestöl. Mert hat megiscsak Katarban vagyunk, ahol azert lezeng par feher ember itt-ott. De nem egy hindu fesztivalon. 

Masnap reggel a draga ferjem egyszerüen nem hitte el, hogy milyen jol ereztem magam, azt akarta hallani, hogy pocsek volt es soha többet nem megyek, de ennek pont az ellenkezöjet bizonygattam. Azt sem akarta elhinni, hogy tuti több, mint ketezer ember volt, azt hitte maximum ketszaz. Aztan bizonyitekul megmutogattam neki a videokat, amiket keszitettünk es akkor mar kezdte belatni, hogy a kis neje sajnos rakapott az indiai elmenyre. Anyosom persze roppant boldog volt es meg is beszeltük, hogy majd megyek velük a jövöben Uj-Zelandon hasonlo bulikba. 

Megvan a katari jogsim!

Emlekeztek meg, hogy pont amikor Omanbol visszaköltöztünk Katarba, akkor valtoztak meg a jogsi szabalyok, es azota nem lehet siman atvaltani, hanem le kell vizsgazni hozza? Ha ket hettel hamarabb megkaptam volna a rezidens kartyat anno, meg siman atvalthattam volna. Kar ezen bankodni, es itt az ideje legalissa tenni az itteni vezetesem, ugyanis az elmult masfel evben a sracokat katari jogositvany nelkül furikaztam nap mint nap. Itt nem nagyon van rutin ellenörzes, inkabb az a para, ha balesetbe keveredek es kijön a rendör. Ennek pedig eleg nagy a valoszinusege az itteni vezetesi kultura (hianya) miatt. Latjatok, mennyire szeretek veszelyesen elni? Minimum 1 honap, max 3 ev börtön plusz penzbirsag jar ezert, ami egesz biztosan erdekesebbe tenne a blogomat, de megsem fült a fogam hozza tovabb.

Vegre iden szeptemberben raszantam magam es bejelentkeztem a vizsgakra. Elötte persze a ferjem megprobalta szep szoval meggyözni a központi közlekedesi hatosag fökapitanyat, hogy adjon nekem csak ugy egy jogsit, de - magam sem ertem miert - a pasas hajthatatlan volt. Bar akkor azt mondtak, hogy a luxemburgi jogositvannyal eleg a kreszvizsga es a parkolas, azota kiderült, hogy közuti vezetes is kell. De legalabb nem kellett tanfolyamra jarnom, az is valami. Attol a naptol szamitva, hogy bejelentkeztem, tiz teljes hetig tartott, mire leraktam minden vizsgat. De tegnap vegre kezemben tarthattam a katari jogsim, es ez valami olyan erzessel töltött el, mintha legalabb egy doktori cimet kaptam volna.

Ha netan valaki erre a hatalmas feladatra szanna ra magat, leirom a dolgok menetet, mert annyi össze-vissza info van a neten, hogy abbol ember ra nem jön.

1. Elsö körben a ferjem felment a Metrash oldalara (ami elött a hozzafereset meg kellett javitani, mert a ket evvel ezelötti regisztracioja ota uj utlevele lett es emiatt mar nem müködött neki), ez egy kormanyzati portal ahol csomo mindent el lehet online intezni, olyasmi, mint otthon a Kormanyablak. Itt adott nekem egy un. No objection certificate-ot, azaz apa nem ellenzi, hogy anyanak jogsija legyen.

2. Elmentem latas-tesztre, ami ket perc kabe, de marha nehezen talaltunk optikust, akinel ezt lehet, persze utolag kiderült, hogy az autos iskolaban is van ra mod, na mindegy.

3. R elvitt egy szerdai reggelen a hozzank legközelebbi (kint van igy is a francban fel oranyira tölünk) autos iskolaba, ami elsöre jo durva volt. Aztan masodjara, harmadjara es negyedjere is. Karachi-t valahogy pont igy kepzelem el, mint amilyen ez a hely volt. Örültem, hogy velem volt egy pasi, mert nagyon hülyen ereztem volna magam a többszaz lepukkant melos között, akik elegge bamultak. Az irodaban tajekoztattak, hogy az iskola melletti epületbe kell atmennünk vizsgaidöpontot kerni. Abba az epületbe, amiröl en elötte azt hittem, valami hajlektalanszallo. De tenyleg az volt a vizsgaepület, tele rendörökkel. Merthogy Katarban a rendörök a vizsgabiztosok. Szerdanken nönap van, azaz kizarolag nök tehetik be a labukat az epületbe, R a kocsiban varakozott a többi soförrel egyetemben az ut menten. Teljesen ugy nez ki a környek, mint egy polgarhaboru utani romkupac. Kertem idöpontot az elsö vizsgara, ami Kresz. Ket hettel kesöbbre adtak. Itt az idöpontkeres ugy megy, hogz odaadod a katari ID kartyad, nem szolsz semmit mert ugysem ert a pult masik oldalan ülö rendörnö, vakkant valamit, ami azt jelenti, hogy add oda a bankkartyad, amit onnan tudsz, hogy eled tolja a terminalt. Fogalmad sincs miert fizetsz parszaz rijalt, mert nem mond semmit. Aztan kinyomtat egy papirt, eled dobja. Nezegeted a papirt es rajössz nagy nehezen, hogy ez a Kresz vizsga lesz, adott napon adott idöpontban. Lehet kerni masik datumot vagy idöt? Nem.

4. Megvettem a katari Kresz könyvet es milyen jol tettem! Annak ellenere, hogy nincs benne egyetlen angolul helyesen irt mondat sem, roppant szorakoztato es informativ. De komolyan. Telis-tele kepekkel. Megtudtam belöle, hogy a sok paraszt, aki az ember seggebe jön a terepjarojaval ugy 10 centi követesi tavolsagra es levillog (!), amikor te mar igy is maximalis megengedett sebesseggel hajtasz, az (szinte) teljesen szabalyosan jar el:

5. Adott szerdai napon hajnali 7-re bevonszoltam magam a vizsgahelyre, par arab vakkantas utan beültem a gep ele es tulestem a 20 kerdeses online teszten, amiben random modon kivalasztva kizarolag jelzötablakat kellett felismernem, azok közül is legalabb harom ketszer megismetelve. Az egyetlen nehezseget az okozta, hogy iszonyat hülyesegek voltak a valasztasi opciok. Tehat amikor befejeztem, fogalmam sem volt, hogy sikerült-e. Volt peldaul egy kerdes, amiben a B es C valasz teljesen ugyanaz volt, es egyben ez volt a megoldas is, de mi van ha en a B-t valasztom es ök a C-re gondolnak?.. Lenyeg a lenyeg, a rendörbacsi közölte a vegen, hogy atmentem. Mentem is rögtön sorbaallni a következö idöpontert, ami az L+P parkolas. Ket hettel kesöbbre kaptam is.

6. Ez az a teszt, amitöl meglehetösen tartottam es emiatt is halogattam a jogsit ket even at. Legutobb 12 evvel ezelött, a magyar jogsi vizsgan parkoltam parhuzamosan. Erre most, ennyi ev utan a youtube segitsegevel megtanultam, total profin! A ferjem nem hitte el, mai napig total ki van ezen akadva. Megneztem a videot parszor, aztan a batar terepjaronkon gyakoroltam vizsga elötti este a jatszoter mellett, es ugy tünt, a video total okossagokat tanitott. Jobban csinaltam mint R, pedig ö aztan profi. Az L parkolastol nem feltem, egeszen addig amig meg nem lattam, mi is az valojaban. Szoval a vizsga napjan ujra megjelentem Karachi-ban, beültem a varoterembe es horror! Egy kivetitön mutatjak folyamatosan, hogy mikor buksz meg. Tehat megmutatjak, hogy nem szabad csinalni. Kilatsz az ablakon, ahol folyik a vizsga es sajnos hallod az allando szirenat, ami azt jelenti hogy epp valaki megbukott. Harmincan voltak elöttem es vegig kellett neznem, ahogy a vizsgazok több, mint fele elverzett a teszten. Elöször az L-t kell csinalni es ha ott megbuksz, akkor mar mehetsz is kerni uj idöpontot az egeszre. Ha sikerül az L, mehetsz rögtön parhuzamosra, es ha az utobbit bukod el, akkor csak ezt kell megismetelni egy ujabb alkalommal. Naszoval az L abbol all, hogy cölöpök közt kell 90 fokban felhajtani egy rampan, aztan visszatolatni lefele ugyanigy 90 fokban. A cölöpök felelmetesen közel vannak egymashoz, ergo nincs tul nagy hely manöverezni. Ha hozzaersz a cölöphöz, felhangzik a szirena es szallhatsz is ki. Mire ram került a sor, en mar ugy mentem, hogy oke, legalabb megnezem, milyen a vizsga, aztan majd veszek par gyakorlo orat az autosiskolaban es megyek ujra vizsgani. Beültem a kocsiba, es vartam, hogy majd mondanak valamit. Merthogy ez egyedül megy, senki nincs az ember mellett, csak egy örtoronybol neznek videon es van par rabszolga, akik a kocsit beallitjak az indulo pontra az uj vizsgazoknak. Nem mondtak semmit, hat elindultam. Kicsit javitottam itt-ott, tolatasnal kabe millimetereken mult, de valami isteni csoda hatasara sikerült visszajutnom a kiindulo pontra. En annyira meg voltam lepödve a teljesitmenyemtöl, hogy ezek utan ugy setaltam at a masik kocsihoz a parhuzamos parkolashoz, hogy mi ez nekem.. Sikerült is es fel meterrel a föld felett lebegve vettem at a papirkamat a toronybol figyelö nenitöl. Wow! Ez volt eletem kabe harmadik legjobb napja. Olyan önbizalmat adott, hogy en ezek utan aztan barmit meg tudok csinalni. Mentem is egyböl kerni ujabb vizsgaidöpontot, a vegsöt.

7. Hat hettel kesöbbre kaptam az utcai vezetesre, ami tegnap volt. Reggel 7-kor, ket nap nem alvas utan (ez egy külön törtenet, uj-zelandi ingatlanokkal kapcsolatos) beültem ujra a Karachi varoba, ezuttal 89. voltam a sorban. Nyolcvankilencedik! Mindössze 4 orat kellett varnom, mig elöttem mindenki szepen levizsgazott es a legrosszabb most nem az volt, hogy lattam kiirva az eredmenyeket es 50 szazalek volt a sikeres vizsgazok aranya (ugy reklamozza magat az autosiskola, hogy Dohaban naluk a legmagasabb a pass rate), hanem hogy iszonyat migren tört ram es azon imadkoztam, hogy ne itt kelljen elmennem a mosdoba hanyni, mert tuti elkapnek valami halalos betegseget. A többnyire arab es azsiai nöket harmasaval szolitottak a vizsgakocsikba, nyugatiak mindössze ketten voltunk, a parom egy holland csaj lett. Mar majdnem beszalltunk a kocsiba, amikor kiderült, hogy a csajszi manualis kocsin akart vizsgazni (itt külön van az automata meg a manualis jogsi es ö volt az egyetlen vizsgazo aznap, aki manualisat kert), igy aztan öt visszaküldtek kijavitani a papirjat, engem meg visszaültettek a varoba. Husz perc mulva ujra felhangzott a nevem, ujra kivanszorogtam (emlekeztetöül: nagyon nagyon rosszul voltam), az egyik ügyintezö egy Porsche terepjaro iranyaba küldött, aztan a masik szaladt utanam, hogy ja nem, bocsi, nem vagyok VIP, huzzak vissza a varoba. Ujabb fel ora ücsörges utan vegre valahara beültettek egy kocsiba (bizony nem a Porsche-ba), es mondtak hogy helyezzem magam kenyelembe, amig a vizsgaztatom megebedel. Köszi. Haromnegyed oran at ültem a kocsiban magamban, jaro motorral. Jo volt. Közben kezdtem aggodni, mert lattam a vizsgabiztosokat, mind morcona katari, dizajner-szakallu rendörbacsi volt, es nagyon nem voltak szimpik. Tovabbra sem ertettem, miert vagyok egyedül, mig mindenki mas harmasaval nyomta. Vegre megjelent az en emberem! Egy nö! Nem is akarmilyen... mintha valami fashion show-rol erkezett volna, brutal make-up, gyönyörü körmök, szigoru egyenruha es kemeny tekintet. Kicsit megijedtem töle. Amint kijutottunk az utra, egyböl nem vettem eszre egy homokszinu fekvörendört, es befekezett a csaj. Igy kezdtem a vizsgat, mit mondjak, mar terveztem is, hogy mehetek uj idöpontert. Aztan mentünk egy kört, következett a körforgalom, aminel ez a parbeszed zajlott le:
- At the roundabout you turn.
- You mean I take the first exit?
- No. U turn.
Az angol nyelv szepsegei. Aztan volt par kanyar, lampa, ujabb körforgalmak, majd egy STOP tabla, aminel szepen megalltam. Gondoltam, Katarban kizarolag az autos vizsgazok allnak meg a STOP tablanal, de ugy latszik ök sem, mert ram szolt a csaj, hogy "go, go, go, yalla, yalla!". Ezt követöen mar csak az volt erdekes, amikor megallt elöttem a forgalom, erre a nö elemhajol es nyomja a dudat, mint allat, letekeri az ablakot, kikiabal valamit arabul, az autok arrebb allnak, mi meg szepen visszahajtunk az vizsgaközpontba. Le sem allitottam a kocsit, mar pattant is ki es visszakialtott, hogy "very nice". Ebböl aztan arra következtettem, hogy atmentem. Vartam ujabb 20 percet, es jött is az sms, hogy mehetek atvenni a jogsit.

Igy törtent, hogy vegre legalisan csapatok a dohai utakon.

A vilag legjobb könyvtara

Nem kerdeses. Bar nem allitom, hogy sok könyvtarban jartam mar, de a Qatar National Library fenomenalis!

Nemreg nyilt az Education City-ben, gyönyörü, hatalmas es modern. A tagsag ingyenes, a kölcsönzes teljesen automatizalt, tenyleg minden megtalalhato benne es a könyvek vadi ujak. Az alagsorban egy klassz muzeum talalhato, rengeteg erdekes programot szerveznek es siman el lehet tölteni egy teljes delutant nezelödve, olvasgatva a gyerekekkel.

Nem utolso sorban van benne egy tuti kavezo es egy kantin, ami ettermi szinvonalu kajat kinal a katari arak kabe harmadaert.

Nem csoda tehat, hogy minden pentek delutanunkat itt töltjük a sracokkal! Masok is felfedeztek am, hogy ez sokkal jobb csaladi program, mint a plazacirkalas, igy aztan mindig összefutunk valaki ismerössel. A fiaim nagy könyvmolyok lettek, minden nap olvasunk, es vegre az Ipadek is kisse feledesbe merülnek ezaltal.

Az egyetlen negativ, amit remelem, hamarosan megoldanak valahogy, az a parkolas. Nyitas utan 15 perccel megtelik a külteri parkolo, melygarazs pedig nincs.

Az elsö igazi homokviharom

Megvolt a heten a homokvihar tüzkeresztsegem. Azert igy harom ev elteltevel ez nagy szo. Bar teny, hogy Omanban ilyesmi nincs, legalabbis nem Muscat környeken. Jelzem volt mar itt homokvihar par honapja is, de en azt valahogy ugy atveszeltem, hogy eszre sem vettem. Biztos az agyban döglöttem.

Tegnapelött suli es melo utan bepattantunk a kocsiba, hogy elugorjunk a St Regis strandra, mivel egy honap mulva lejar a klubtagsagunk es mondanom sem kell marhara nem hasznaltuk ki az elmult ev soran. Mar hagytuk el a Pearl-t, amikor meglepve mutattam a ferjemnek, milyen fura felhö takarja el a napot. Itt felhöt nagyon ritkan latni, azt is max telen. Ez meg olyan volt, hogy latni lehetett mögötte a napot es leert a földig. Gyönyörködtünk a latvanyban egy darabig, aztan valahogy bevillant az okos kis fejemben, hogy a felhök nem igy neznek ki. Netan homokvihar lenne? De mit csinal a 21. szazad embere, ha netan ilyen kerdes merül fel benne? Telefon elökap, beirja gugli hirkeresöbe: homokvihar Katar?

Erdekes, hogy semmi nem allt a hirekben, söt az idöjaras appok is mind napos, csendes idöt mutattak. Ekkor mar majdnem elertük az uticelt, de meggyöztem R-t, hogy forduljunk vissza, mert ez gyanus. Hazafele mar eleg nyilvanvalo volt a helyzet: Lusail city tornyai eltüntek. 

Parkolas utan hazafutottunk es mire a nappalinkba ertünk, szep lassan a Pearl tornyok is homalyba vesztek. 5 perc elteltevel mar a marinat sem lattuk, csak a teraszunk veget. Es akkor megint en mit csinalok? Hat kimegyek videozni. Amit aztan ugysem tudok ide felrakni. Kabe negyszer kimentem, mig a fiuk az ablakbol neztek a megbabonazo latvanyt es panaszkodtak, hogy ne engedjem mar be allandoan a homokot az ajton. A legszürönk vörösen izzott. A videonal kevesbe fontosabb volt, de vegül nem hagyhattam magara a kiteregetett ruhakat, igy meg amiatt is tettem egy kört. Addigra mar nem lattam, tele ment a szemem porral.

David Copperfield erre jart:

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan at is haladt rajtunk a homokvihar, kabe tiz perc utan ujra latszottak az epületek. De ezzel nem volt vege a termeszet eröfitogtatasanak, ugyanis iszonyat zuhe kezdödött, mennydörgessel es rengeteg villammal, es szepen feltakaritotta a port a teraszrol es kitisztitotta a levegöt. Amugy ekkora esöt sem lattunk meg errefele. Az evenkenti ketszeri csapadek haromperces szemerkeles formajaban szokott lehullani. A bejarati ajtonk alatt ömlött befele a viz, mert a haz elötti csatorna el volt dugulva a homoktol.

Ez mar a zuhi:

A hirekben is megjelent kesöbb a nagy vihar, meg hogy vigyazzunk magunkra, köszi, ez esö utan köpönyeg.


 

Ez gaz! Avagy a vilag legrosszabb levegöje...

Hamarosan jelentkezem friss elmenybeszamoloval is, addig viszont gondoltam megmutatom, mit nezegetnek a katari lakosok nap mint nap a telefonjukon.

Ezt az erteket meg nyar közepen mentettem el, mert annyira elkepzelhetetlennek tünt, de azota sem voltunk soha normalis tartomanyban. Altalaban piros vagy padlizsan szin jellemzi az itteni helyzetet.
Csak viszonyitaskent beleraktam Pekinget is, ami ugyebar nem a friss levegöjeröl hires, de megis töredeke az itteninek. Budapest nem rossz, de azert a wellingtoni egyszamjegyü erteket sosem fogja elerni.

Tavaly Yangonban tök menö maszkokat lattam az egyik japan üzletben, de sajnos csak egy rakas cicas bögret szereztem be tölük, pedig most milyen jo hasznat vehetnenk...

Vödör a fejemen

Leírom a nyűgöm, hátha valakinek pont ilyen baja van és hasznára válik az infó. Sokáig azt hittem, ez egy teljesen normális jelenség és mindenki tapasztalja. Aztán az utóbbi időben annyira gyakran jött rám és olyan brutálisan idegesítővé vált, hogy rákerestem a neten, mi a franc is ez. Igy jöttem rá, hogy nem, ezt nem mindenki éli át, csak néhány hozzám hasonló lúzer. Én viszont szinte minden nap. Főleg, amikor bevásárló központokban mászkálok órákon át, vagy reggelente, amikor a srácokat suliba viszem. De miről is beszélek?

A saját testem belső hangjait, mint például légzés, szívverés és persze a saját beszédem hallom a fejemben, mintha egy vödröt húztak volna rá, ez viccesnek hangzik és jelentéktelennek, de rohadt idegesítő tud ám lenni és tényleg csak az érti meg, aki már átélte. A hiba okát a fülkürtben kell keresni. Magyar cikket nem találtam, így megpróbálom az angolul összeszedett infót értelmesen leírni. Angolul ez a rendellenesség Patulous Eustachian tube név alatt fut. Arról van szó, hogy a fülkürt, aminek alapesetben zárva kéne lennie, nyitva marad átmenetileg és a így a testünk által generált hangok közvetlenül a füldobon rezegnek, ami miatt aztán ezt frankón halljuk is. Mivel ilyenkor magamat sokkal hangosabbnak hallom, lehalkítom a beszédem, így aztán senki nem érti mit mondok. Aki nem élt még át ilyet, csak képzeld el, milyen lehet amikor beszélnél, de ordítasz a fejedben közben, és még a nyelésed, szívdobogásod és a légzésed is hallod egy időben. Közben úgy érzed, mintha be lenne dugulva a füled és a repülőn vagy liftben alkalmazott fogásokkal kidugíthatnád, de sajnos ezek a trükkök itt nem válnak be. Szóval nincs mit tenni, csak várni hogy előbb-utóbb csak elmúlik. Nálam kajálás és alvás szokott segíteni, más nem nagyon. Aztán másnap reggel kezdődik elölről.

A neten fellelhető infók szerint ez a rendellenesség leginkább fogyókúrázókat érinthet, valamint azokat, akik túlzásba viszik a sportolást, ugyanis zsírszövetek tartják csukva a fülkürtöt, és ha ezek összemennek, akkor nem tud csukva maradni. Rám egyik sem illik, de olvastam azt is, hogy a reggeli kávét is fel kéne adnom a probléma megoldása érdekében. Na bakker, hát mostanában elég sok mindenről le kellett már mondanom - kiderült ugyanis, hogy glutén érzékeny vagyok, ami nálam nem gyomorpanaszokban, hanem borzalmasan viszkető kiütésben jelent meg már évek óta, de csak most sikerült rájönni az okára -, szóval arról a napi egy darab kávéról nehogyár le kelljen mondanom! Arról nem is beszélve, hogy bizony akkor is előjön nálam ez a cucc, ha kihagyom a kávét. Még van egy orvosi beavatkozás is, amivel segíteni lehet ezen a nyitott fülkürt problémán, de a rizikója nagyobb, mint a segítsége, így nem javasolt.

Hát nem sok vígasz, csak annyit tudok mondani a hasonló problémával küzdő sorstársaknak, hogy nem vagy egyedül és lehetne ennél sokkal rosszabb is (pl. ha úgy viszketnél egy falat kenyér elfogyasztása után, hogy legszívesebben kibújnál a bőrödből..).

Uj Zeland, uj haz

Visszatértünk Wellingtonból, már csaknem két hete, de eddig tartott a zombi átállásunk. Na jó, odafele sokkal durvább a jetlag, visszafele csak a srácok miatt ilyen nehéz, mert ugye ha ők fent vannak éjjel 2-től, akkor én is.

Csak két hétre mentünk, utazással együtt, ami kész önkínzás, mert az első hét elment alvással, meg állandó kórházba rohangálással, aztán mire élvezni kezdhettük volna a nyaralást, már indultunk is vissza. Ja, a nyaralás kifejezés kissé túlzás, ha azt vesszük, hogy odalent volt úgy 15 fok, és második napunkon vettünk négy télikabátot.

Nade a lényeg, hogy miért is mentünk. Már január óta rajta vagyunk a házprojekten, mert az volt a tervünk - tudjátok, nekünk mindig van tervünk, A, B es C verzió és képtelenek vagyunk egy percig is úgy létezni, hogy na akkor most csak fókuszáljunk a jelenre és lesz ami lesz.. - hogy két év múlva letelepszünk Wellingtonban, hogy a srácok kiwi gyerekekként nőhessenek fel. Hogy miért pont az esős, délisarki szeles, retro Wellingtonban, ahol csak a kormánynak lehet dolgozni és még nemzetközi reptere sincs, ahelyett, hogy mennénk inkább Auckland-be, ami mindennek az ellentéte? Hát ennek annyi az oka, hogy R családja ott él és szülei öregkorára R a közelükben szeretne lenni. Ja meg persze az, hogy míg Wellingtonban 1 millió zélandi dollárért lehet házat venni, addig Auckland-ban 3 alatt max egy lebontandó garázst találsz.

Annak ellenére, hogy mindig vannak terveink, ezek meglehetősen képlékenyek és mindig az adott szituáció szerint változnak, mert mindketten elég alkalmazkodóképesek vagyunk, ahogy azt már bizonyára sejtitek, ha olvassátok a blogom. Például tegnapelőtt megint jött egy váratlan hívás Ománból, hogy mennünk kéne 1-2 évre, én csak annyit mondtam, szólj, mikorra van a repjegy, mert előtte még betennék egy adag mosást.

Már január óta erős figyelemmel kísértük a wellingtoni lakáspiac alakulását, ami odáig fajult, hogy minden egyes eladandó és időközben eladott ingatlant ismerek, az utcákat, a szomszédokat, árakat, helyi problémákat. Elképzelhetőnek tartom, hogy majdan ezzel foglalkozzak, ha már ennyi energiát belefeccöltem. Meg hát az ingatlanügynökök arrafelé is pénzéhes vércsék, akikkel legjobb nem felvenni a versenyt, hanem inkább közéjük állni és velük együtt fejni a pénzes külföldi tehenet.

Két évvel ezelőtt már írtam a különböző eladási technikákról, így erre most nem térek ki részletesen, viszont azóta a piac annyit változott Wellingtonban, hogy míg annó szinte minden ingatlan tenderrel vagy ártárgyalás útján kelt el, most végre találkoztunk árveréssel is. Nagyon izgi volt!

Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy a jó ingatlanokat tenderrel hirdetik és három hét alatt elkelnek, a piaci ár fölött kábé 20 százalékkal. A problémás ingatlanok eredménytelen tender után ártárgyalásra kerülnek, de ezeknek már befellegzett, és max piaci áron lehet tőlük megszabadulni. Aukciót Wellingtonban a trükkös ingatlanügynökök alkalmaznak, azt az illúziót próbálván kelteni, hogy az ingatlan a vevő számára jó áron megkaparintható, a valóságban azonban ezzel nagyon kell vigyázni. Leírom a mi példánkat.

Anyósomék házától 50 méterre árverésre került egy ház. Szuper helyszín, gyönyörű nagy, felújított, szép telekkel rendelkező családi ház, amit már el is képzeltünk magunknak. Ismervén a környező árakat, nagyjából betájoltuk magunkat, beszereztük a banki hitelre a jóváhagyást és adott napon hajnali kettőkor, pizsiben a dohai kanapénkról izgatottan lestük Facetime-on keresztül az akciót. A piaci ár 790 ezer volt, a bank szerint 960 ezret ért, mi 940-re limitáltuk a licitünket. Az árverés a ház kertjében zajlott és uszkve 15 család vett rajta részt. Anyósom kommentált hindiül nekünk, míg após tartotta fel a táblát a licitjeinkkel. Gyanús volt, hogy rajtunk kívül csak egy másik indiai család licitált, az összes többi familia csak szórakozásként volt jelen, vagy már az indító 700 ezres licit túl sok volt a kiwi családoknak. Lényeg a lényeg, mi 940-nél kiszálltunk és csak a másik indiai csajszi maradt versenyben, amit úgy értelmezne a logikusan gondolkodó ember, hogy övék a ház mondjuk 942 ezerért. De nem ez történt, hanem az aukciós mester elkezdett az eladó nevében licitálni a vevő ellen. Nem hittem a fülemnek, fellicitálta saját magát 1millióra. Ekkor az indiai hölgy kiszállt. Egy kis susmus, aztán megkérdeztek minket, hogy visszaszállunk-e a versenybe, és végül gratuláltak a nőnek, hogy övé a ház, egymilláért, mindenki tapsolt és szépen hazament. Igy jár az ember, ha nem tájékozódik előre, kicsit sajnáltam őket, de örültem magunknak. Ez egy tipikus ügynöki trükk, pláne hogy ez a ház az egyik legmenőbb helyi ingatlanügynöké volt és a kollégája adta el. Ha az indiai hölgy 942-nél kiszállt volna, annyiért kapta volna meg a házat. Az eladó ugyanis nem rakta volna vissza a piacra az ingatlant ártárgyalásra, pláne hogy így is jóóóóóval a piaci értéke fölé mentünk.

Ezen kívül még itthonról elbuktunk egy másik aukciót, valamint egy tendert és egy ártárgyalást. A tendert magát megnyertük, de másnap a polgármesteri hivatal felkeresésekor kiderült, hogy komoly probléma volt az adott telekkel, amit elhallgatott az eladó: minden nagy esőzéskor (tehát kábé havi rendszerességgel) az adott ház előtt gyűlt össze a környező három utca összes csapadéka, így megközelíthetetlenné téve az ingatlant. Ekkor az eladó levitte az árat elég szépen, de mi inkább megköszöntük és tovább álltunk. Az ártárgyalás meg egy olyan ingatlan volt, amit nem tudtak eladni tenderen, de mivel mi nagyon alacsony árat ajánlottunk, elküldtek a francba.

Hát ezek után történt, hogy megérkeztünk Wellingtonba reggel 10-kor 17 óra egyhuzamban repülés (pillanatnyilag ez a világ leghosszabb repülőútja) plusz egy helyi egyórácskás repülés után, lepakoltuk a srácokat a nagyszülőknél és már mentünk is megnézni azt az álomházat, amit kinéztem magamnak és másnap volt a tendere. 120 éves faház, igazi mesebeli viktoriánus villa, óriási belmagassággal, gyönyörű kandallóval, gombócra nyírt bokrokkal és egy fekete egyiptomi maú-val, aki mindenhova követett minket, gondolhatjátok, hogy egyből belezúgtam a kéglibe és bociszemekkel kérleltem R-t, hogy kérjünk a banktól még több lóvét és tegyünk rá ajánlatot. Na, csakhogy el tudjátok képzelni, ez volt a viskó (bocsi a képminőségért, nem tudom, miért így jelenik meg a laptopon):

 Asszem R-t is megérintette valami, amikor ott jártunk, mert másnap reggel elvitt magával egy építészt, aki biztosított minket afelől, hogy még 100 évig állni fog a ház, aztán beszereztük az okét a banktól és 13 óra 59 perckor remegő kezekkel bedobtuk az ajánlatunkat a tenderes dobozba. A határidő 2 óra volt és a miénken kívül mindössze 2 másik boríték volt benne. Vicces, hogy sok szerencsét kívánnak, amikor bedobod, és tényleg úgy érzed, mintha lottósorsoláson vennél részt, annak ellenére, hogy most tettél egy 1.1 millió dolláros árajánlatot, ami rabszolgává tesz életed végéig, már ha szerencsés vagy. Körömrágás, satöbbi, majd két óra elteltével jött a hívás az ügynöktől, hogy nem a miénk volt a legmagasabb ajánlat, de mivel nincsenek feltételeink, ezért mi nyertünk. Jeeeeeaaaaaaahh!!! Egyetlen feltételünk azért mégis volt, ami Európában alap, itt viszont nagyon fontos, hogy beletedd a szerződésbe: az ügyvéd lehívja a tulajdoni lapot és ellenőrzi, hogy jól van-e nyilvántartva az ingatlan. Nem szaporítom tovább a szót, gondolom sejtitek a sztori végét. Kiderült, hogy szépen át akartak minket verni, a ház rosszul volt bejegyezve és tudtak róla az ügynökök is és a tulaj is (aki amúgy jogász), és így végül elbuktuk ezt a házat is. Nahát ez volt az első eset, hogy sírtam egy ház miatt. Csak egy kicsit, oké?

Az ingatlanpiac közben befagyott, semmit nem találtunk, amit érdemes lett volna megnézni, de azért elmentünk pár open home-ra, ha már úgyis ott voltunk, többek között egy vadiúj házat is megnéztünk. És ekkor jött a megvilágosodás! Mindketten úgy jöttünk ki ebből a házból, hogy basszus nekünk új ház kell! A 10 évnél fiatalabb házak nem csak melegek télen, de földrengésbiztosak is. Ez Wellingtonban nem mellékes, miután a Tűzgyűrű törésvonalán fekszik. Ugyanannyit kért érte a tulaj, mint amit a 120 évesért fizettünk volna és azon nyomban meg is vettük volna, de természetesen ezzel is volt egy aprócska gond: a kocsibeállót úgy alakították ki, hogy terepjáróval képtelenség bekanyarodni, és a szuper modern fűtött duplagarázsba maximum két közepes méretű kocsi tud emiatt beállni. Viszont felhívtuk a ház építőjét, akik biztosítottak afelől, hogy simán replikálják nekünk a kéglit saját telkünkön. 

Hát így alakult, hogy visszatértünk ahhoz az ingatlanhoz, amire már Dohából tettünk ajánlatot, de annó nem fogadták el. Most tettünk egy újabbat, aztán még egyet és még egyet. Elmentünk megnézni személyesen is, úgy háromszor. Rohadtul idegesítő volt a tudat, hogy az eladó nem hajlandó egy centet sem engedni az árból, aki ismeri R-t, az tudja, hogy képtelen még egy liter tejet is venni eredeti áron. Én mondtam is, hogy ilyen arrogáns emberektől nem is akarok venni semmit, de R valahogy úgy érezte, hogy nem jöhetünk haza szerződés nélkül. Igy aztán indulás előtti este 8-kor még egy utolsó utáni próbát tettünk, a kért 870 ezer helyett 865 ezret írtunk a papírkára, amin eddigre már volt 5 áthúzott ár. Ha erre is nemet mondanak, akkor nem normálisak. Nos, nem normálisak. De az ügynökünk annyira megunt minket, hogy lemondott 5000 dollárról az ügynöki díjából, csak hogy végre eladja ezt a szaros házat!

Tessék, itt egy kép erről a házról, ez az egyetlen dolog, ami tetszik benne:

Egyelőre az a terv, hogy amint sikerül megszabadulnunk a hiteltől, kiadjuk (addig ugyanis a bank nem engedi, mert már van másik hitelünk náluk), aztán ha lelépünk Katarból, akkor ezt lebontjuk és a kert végében felhúzzuk az új házat. Apropó, a luxemburgi házunk eladó, ha valakit érdekel, szóljon :)

Ujra itt a Ramadan

Ez immár a harmadik Ramadánunk, hogy repül az idő! Én újra megpróbáltam betartani a böjtöt legalább egy napig, és újra keservesen elbuktam, úgy 4 óra elteltével. Lehet, hogy ha télre esik majd, akkor képes leszek megtartóztatni magam, de egyelőre nem bírom ki víz nélkül, még a légkondis lakásban sem.

Természetesen már nagyon jól tudjuk a nem muszlimokra is vonatkozó szigorú szabályokat, és ezeket be is tartom (pl. az autóban sem hallgatok most zenét, ami nem nehéz, mert a rádiókból ilyenkor úgyis csak az imák szólnak 24 órában), de R ma nagyon rossz fiú volt (vagy csak éhes), és a kocsiban próbált elbújva bekapni egy falat kenyeret, a helyzet abszurditását meg kellett örökítenem:

Amúgy idén újra rá kellett jönnünk, hogy a Ramadán a legjobb időszak az itteni expatok számára: a munkaidő egy teljes hónapon át napi 5 óra, tehát R ebédre már itthon is van, aztán megyünk a strandra, ahol csak elvétve kóborol ilyenkor néhány külföldi turista, az arabok mind otthon pihennek, az utak üresek, a bevásárlóközpontok délután bezárnak és csak este nyitnak újra, teljes nyugalom van mindenfelé... Mire pedig este felélénkülnek a helyiek az Iftar után, mi már ágyban vagyunk. Amint pedig vége lesz, már megyünk is Magyarországra, juhéj!

Bordely a szomszedban...

A szomszed hazbol honapokkal ezelött kiköltözött egy csalad, aztan jo sokaig üresen allt. Egy idö utan melosok kezdtek dolgozni rajta, ami itt teljesen normalis jelenseg, minden ingatlant rendberaknak mielött uj berlö költözik be.

Csakhogy ez nem sima festes-javitas volt, meg a ferjem is megjegyezte, hogy tuti valami arab csalad költözik ide, mert lehangszigeteltek az egesz ingatlant es extra, szigetelt ajtokat raktak be. Hmmm. Fura mod butorok nem erkeztek, volt helyette viszont lakasavato party par hettel ezelött, igazi arab tuctuc zenevel, nem aludtam egesz ejjel, aztan reggel kijött a rendörseg, mert a többi szomszed mar nem birta tovabb. Minket is felhivott a masik oldali szomszed, hogy telefonaljunk es tegyünk panaszt, minel több, annal jobb.

Ezek utan egyre több fura dolgot lattunk es persze az egesz epületben mindenki elkezdett pletykalni es arra jutottunk, hogy itt bizony valami nagyon illegalis es a muszlim kulturaval igencsak ellentetes dolog zajlik. Minden nap mas szakadt fiatal arab pasasok jarkaltak ki-be a hazbol, de föleg estefele, es egy idö utan fiatal fekete lanyok elkepesztöen rövid szoknyákban es spagettipantos topokban szaladgaltak erre. Ez Europaban nem jelentene semmit, itt viszont garantaltan nem stimmel! En nem panaszkodtam, mert nem volt több zaj (bizonyara a hangszigetelesnek köszönhetöen), de a többi csalad nem türte a dolgot, mar azon is kiakadtak, hogy egyik reggel egy sörös doboz volt az ominozus haz elötereben.

Igy aztan valoszinüleg nem veletlen, hogy nehany napja ujabb epitkezest hallottam, nagy kalapalas ment egesz nap es mire este kineztem, a haz elött tornyosult az összes hangszigeteles, plusz ajtok es az egy darab butor (egy kristalyokkal kirakott plüssagy). A biztonsagi ör es a recepcios csajszink nagy örömmel közöltek, hogy kiköltöztek a berlök. Hat gondoltatok volna, hogy ilyen is van felenk?

Arab humorerzek

Boldog Husvetot!

Tavaly siman bedöltünk R-el az aprilis elsejei helyi hireknek, ami valami olyasmi volt, hogy az expatok fizeteset valami brutalis mertekben megadoztatjak. Masok is elhittek es sokan a hazaköltözest kezdtek szervezni. A Közel-Keleten az ember nem lepödik meg ilyesmiken. De a mai tetszett:

https://www.qatarliving.com/forum/news/posts/mid-april-availability-non-vegetarian-food-qatar-be-strictly-controlled

Igy nez ki egy homokvihar Katarban

A következö nehany napra erös szeleket josoltak a meteorologusok, ami azt jelenti, hogy jön a homok az ember arcaba minden iranybol, ezert nem celszerü nagyon a szabadban tartozkodni.

A fiam mai uszasat is lemondta az oktatoja es küldött egy friss videot a katari sivatagbol, abbol vagtam ki ezt a par kepet (merthogy meg mindig nem megy a video-posztolas..). Amugy nem ugy kell elkepzelni a dolgot, mint mondjuk egy Mumia filmben, itt eleg lassan jön a vihar, van idö elmenekülni. A helyi hirekben benne szokott lenni, mi a teendö, ha epp elkap minket egy, hogy lehet atveszelni a kocsiban. Tulelhetönek tünik a dolog, de azert nem szeretnem kiprobalni, szegeny tüdöm meg olyan artatlan.

Iskolas

Nagyfiam telen 6 eves lett, igy aztan ujra aktualis lett az iskolakereses. 

A katari sulihelyzet valami katasztrofalis, mert bar van itt mindenfele nemzetközi iskola, bekerülni igencsak maceras. Arrol nem is beszelve, hogy ha nem szeretnek napi 3 orat a kocsiban tölteni (a legtöbb expat anyuka itt föallasu taxisoförre valik), akkor celszerü olyat valasztani, ami mondjuk nem a varos masik vegeben van.

Ismerven a helyzetet, en mar tavaly szeptemberben bejelentkeztem ket iskolanal a következö tanevre, ergo egy teljes evvel a kezdes elött. A kedvenc opcionk a Finn iskola volt, a Montessori-s gyerekek altalaban ide vandorolnak tovabb az oktatasi stilus hasonlosaga miatt. Csakhogy mivel ez 5 eves kortol kezdödik, az elözö evi 5 evesek kerülnek iden a következö osztalyba, ergo nincs hely a 6 eves fiamnak. Arrol nem is beszelve, hogy testverekkel is feltöltik a szabad helyeket. A biztonsag kedveert a Spanyol iskolaba is jelentkeztünk, de mondanom sem kell, hogy ott is ugyanez a szitu, mivel az meg 3 eves kortol kezdödik, feltöltik a helyeket a mar bent levö csöposegekkel. Telefonalgattam en heti szinten mindket helyre, hogy aztan mindig ugyanazt a valaszt kapjam: probaljam meg ket het mulva..

Mult heten aztan egy anyukas reggeli kavezas soran feny derült ra, hogy mindenki ebbe a ket iskolaba pribalja benyomni a gyereket, sikertelenül. Egyebkent a poen, hogy amellett, hogy szinte lehetetlen bekerülni, a gyerekeknek kemeny felveteli teszten kell atesniük es aztan a tandijat meg nem is emlitettem, olyan 50-60ezer rijalkent mozog eves szinten. Naszoval mult heten kisse bepanikoltam, mert R felvetette a homeschooling ötletet, amitöl en rettentöen odzkodom, de ha minden kötel szakad, ez lett volna a sorsom. A Montessoriban is minden reggel kerdezte az admin, hogy megvan-e mar a gyerek uj helye, en meg persze panaszkodtam, hogy nincs.. Erre mondtak, hogy miert nem nezem meg a mellettük levö sulit, mindenki oda megy, aki nem talal helyet. Basszus, minden nap elmentem mellette kocsival, de mivel korabban kezdenek es kesöbben vegeznek, gyereket meg sose lattam arrafele es a neve alapjan azt hittem, ez egy katari iskola. Hat nem. Brit curriculum es nemzetközi altalanos iskola curriculum, ez utobbi nekem nagyon tetszik, mert nem az a tipikus 2+3=5 rendszerü, hanem projektekre epül az oktatas es a gyerekek sajat magukat ertekelhetik.

Lenyeg a lenyeg, nehany napja felhivtam öket, hogy mizu es rögtön be is hivtak a fiam felvetelizni. Kora alapjan masodikos lenne szeptembertöl a brit rendszerben, de ahhoz mar folyekonyan kene tudnia olvasni es 15 perces esszet irnia, törtekkel szamolni es osztani, szorozni, ugyhogy montam nekik, hogy ne szivassuk a gyereket, menjen elsöbe. Megvolt tegnap a felveteli, rögtön meg is sugtak az eredmenyt, ma pedig mar le is foglaltuk a helyet, sima ügy! A suli fele annyiba kerül, mint a nagy menö nemzetközi iskolak es közvetlenül a Montessori mellet van, igy a ket sracot nem kell különbözö helyszinekre szallitanom. 

Tegnap beszelgettem egy amerikai arab anyukaval, aki a gyerekeit most veszi ki a Közel-Kelet leghirhedtebb arab iskolajabol, ami 3 eves kortol a Harward-ra kesziti fel a gyerekeket. Mindenben a konkret ellentete annak, amit mi szeretnenk a fiuknak, igy gondolhatjatok, milyen szajtatva hallgattam a nöt, aki azt ecsetelte, hogyan orditanak a tanarok, a gyerekek meg sem mukkanhatnak az orak alatt, a harom eveseknek van egy kis jatszoidö, de a nap nagy resze kökemeny tanulas, palcaval fenyites eeeees az 5 eves kislanyanak egy evben 135 vizsga! Nem tulzok, trimeszterenkent 45 darab vizsgat kell letennie es amikor az anyuka ezt megkerdöjelezte a vezetösegnel, erre azt valaszoltak, hogy ennel csak kemenyebb lesz es ha mar ezt sem birja a gyerek, jobb lesz, ha mar most uj iskola utan nez.

Nahat tudnek meg meselni az itteni oktatasi helyzetröl, a tanarok felevenkenti cserelödeseröl, a katari gyerekek viselkedeseröl es a “bullying”-rol, de inkabb visszafogom magam es örülök, hogy ezzel elinteztük a gyerekek sulikerdeset a következö ket evre, ami utan meg mar nem lesz erdekes a tema.

Jachtszemle

Ha Katarba tevedtek es szeretnetek jo sok helyi figurat latni, mi sem jobb program, mint a luxushajo-kiallitas a Pearl marinajaban. Nem nagy kedvem volt hozza, de a fiuk miatt ravettem R-t a hetvegen, hogy vegyünk egyet nezzünk körbe. A latottak csupan annyiban különböztek a mindennapi marina parti setainktol, hogy vegre fogalmunk lett az arakrol. Csak hogy ha netan következö eletemben olajsejknek születek ujja, tudjam merre erdemes vasarolni.

Az egyik kis hajocskara fel is mehettünk, persze nagyon alaposan szemügyre kell venni az arut es ugy kell tenni, mintha menten elökapnad a csekkönyved. Annak ellenere, hogy en marhara nem szeretem az ilyen kamu szitukat, a hajocska igazan elnyerte tetszesem. Ahhoz kepest, hogy ez egy pici hajo volt, öt agy volt a ket szobajaban, mindennel felszerelt konyhaval, barpulttal es fürdöszobaval rendelkezett.

Hogy miert rozsaszinnel vilagitottak meg az esemenyt, azt ne kerdezzetek..

Luxuslady a golfpalyan

Masfel hettel ezelött az egyik kedves ismerösöm kapott ajandekba ket jegyet az idei Qatar Masters golf bajnoksagra. Volt olyan jofej, hogy engem hivott el, en meg kapva kaptam az ajanlaton, mert igy vegre egyszer elszabadulhatok otthonrol, es R nagy rendesen bevallalta a sracok felügyeletet arra a delutanra. Persze a helyszinen kiderült, hogy ingyenes volt a belepes, es tök jo csaladi programok is voltak, amire elvihettük volna a gyerekeket, de egymasra neztünk a csajjal es ugy döntöttünk, megerdemlünk nehany gyerekmentes oracskat.

Bevallom, semmit nem tudok a golfrol, es ugy kepzeltem a dolgot, hogy beülünk egy puccos lelatoba es pezsgöt szürcsölve, vihoraszva drukkolunk a jatekosoknak.

Ehhez kepest kisse mashogy zajlott a dolog. Eleve egy oraig tartott, mire megtalaltuk, melyik lelatoba mehetünk be a jegyünkkel, kabe nyolc helyre küldözgettek ide-oda a szervezök, mire letelepedtünk. A kaja röhejes volt, alkoholt meg nem szolgaltak fel nekünk (masnak igen!), mert a baratnöm full arabnak nez ki.

Ja, hogy most mar a golfrol is irnom kene? Hat azt hiszem tulzas nelkül mondhatom, hogy ez a vilag legunalmasabb sportja. Mesz-mesz-mesz, aztan mericskelsz kicsit, majd ellövöd a labdat, aztan mesz-mesz-mesz es igy tovabb. A menes reszt leszamitva a nezöknek total csönben, mozdulatlanul kell allniuk (vagy a lelaton eppen ülniük). Semmi csevej, kiabalas, hangos ujjongas. A jo löves utan egy kis szolid taps es ennyi. Vagy eppen egy halk, szomoru "oooh", amikor a labda megall a luk elött. Bakker beszelgetni sem tudtunk, mert allandoan felemeltek a Csendet! tablat. Ennyit a pialos, pletykazos csajos terveimröl. A jatekosok közül senkit nem ismertem, mivel Tiger Woods nem volt ott, a baratnöm pedig nagy szakertelemmel csekkolta az eppen lövö golfozok nevet a googlin, de engem ez sem hozott tulzottan lazba.

A golfpalya amugy klassz es körbesetaltuk, hogy legalabb az egeszseg jegyeben tegyünk valamit, az idöjaras pedig nagyon kegyes volt aznap, finom meleg, napsütes nelkül!

Amig a bacsi kilövi a labdat a homokcsapdabol, mindenkinek kuss legyen. Latjatok a tablakat?

A hatterben az epülöfelben levö Lusail varos lathato, a 22-es foci VB-re kesz lesz..

Lotusz templom es Akshardham

Az esküvö utan maradt egy teljes napunk Delhiben, jobban mondva delutanunk, mert aposomek elkertek a kocsit delelöttre. Mivel tavaly zarasra ertünk a Lotusz templomhoz, iden nagy nyomast gyakorolva ferjemre, sikerült delutan 3 utan odaernünk es bejutnunk meg epp zaras elött.

A templom a Baha'i vallas kabe 5 millio követöjenek legismertebb imahaza, ahol nincsenek szertartasok, csak bemesz, leülsz es imadkozol. Maga a Baha'i a vilag legujabb vallasa es követöi abban hisznek, hogy minden vallas es minden ember vegeredmenyben egyenlö, es celunk a vilagbeke, a nemzetek boldogsaga es univerzalis igazsagossag megvsalositasa kell, hogy legyen. Szeretet, beke, testveriseg, faji elöiteletek eltüntetese, vallasok közti különbsegek megszüntetese, satöbbi. Hu, de szepen hangzik!

Az epület nevehez hüen egy hatalmas lotuszvirag alakjat ölti, ennek a növenynek ugyanis nagy jelentösege van a vilag szamos kulturajaban. A templom kertje gyönyörü, arboretum-szerü, es ha lett volna idönk, szepen körbesetalhattuk volna. Az epületbe kizarolag mezitlab, csatasorba allitva, szupercsöndben lehet belepni, es annak ellenere, hogy bent nulla latnivalo van (csak szekek), többszazan alltunk tripla sorokba rendezve, hangtalanul, beengedesre varva. Felesleges bemenni. Mar ha nem epp imadkozni akarsz, de az meg fura ugy, hogy mögötted all felmillio turista. A kepeken amugy nem latszik, mert zsenialisan probaltam emberek nelkül fotozni, de higgyetek el, tömegnyomor volt. Es termeszetesen nehany magyar hangot is hallottunk.

Persze nem mi lennenk, ha nem sikerült volna magunkat lehetetlenül nevetseges helyzetbe hozni ezen a csendes, szent helyen. A kapunal csak ugy engednek be, hogy atnezik a taskakat, szinte semmit nem lehet becsempeszni. Nalunk volt mondjuk egy lufi, mert miert ne. R ahelyett, hogy a rendör felszolitasara a kukaba rakta volna, inkabb belegyömöszölte a taskamba. A k.. lufi persze a legrosszabbkor, amikor mar mezitlab voltunk es probaltam a cipöket berakni a tatyoba, kimaszott a taskambol es elvitte a szel. A ket gyerekem uccu neki, utana eredt, sikongatva. Körülöttünk persze siri csend es mindenhonnan biztonsagi örök rosszallo tekintete figyelt minket, az egyik mar szaladt is felenk, hogy mit kepzelünk, amikor a lufi berepült a medencebe. Kiraly. Beszennyeztük a szent lotusztavat! Alabbi kep meg a szennyezes elött keszült.

A Lotusz templom utan mar csak egy programnyi idönk volt, mert akarhova is mesz a varoson belül, kabe ket ora barhova is eljutni a delutani forgalomban. Az Akshardham mellett döntöttem, es milyen jol!

Ha csak egy dolgot nezel meg Delhiben, az ez legyen! Wow es wow, engem teljesen lenyügözött. Fenykepezni egyaltalan nem lehetett meg a környeken sem, olyannyira, hogy a bejaratnal le kell rakni a mobiltelefont a megörzöbe. Csak penztarcat vihetsz be, semmi mast. A belepes amugy ingyenes.

Maga az epület amugy vadi uj, 2005-ben nyitott, szoval ne egy többezer eves valamire szamitsatok, de ha ezt nekem nem mondjak, fel sem tünt volna. Guiness Rekord szamba megy (bar sokan elvitatjak töle ezt a cimet), hogy ez a hindu vallas legnagyobb temploma. Belül az egesz olyan reszletesseggel van kifaragva, amilyet meg sehol nem lattam, fantasztikus es teljesen elvarazsol. Hat nagy szivas, hogy nem tudok kepeket mutatni, de azert a neten van fönt par.

Vizi show, meg esti fenyparade mind nagyon erdekes lehet, de ezeket mi nem vartuk meg. Helyette viszont jol bevasaroltunk a helyi ayurveda boltban mindenfele gyogycuccot.

Ezzel zarom is az idei indiai beszamolomat, remelhetöleg hamarosan ujra eljutok, es vegre talan nem csak Delhibe.

Ujabb indiai esküvö: esküvöi ceremonia

Annak ellenere, hogy ez egy atlagos csalad esküvöje volt es azt mondtak nekem, hogy joval szegenyesebb körülmenyeket kepzeljek el, mint a tavalyin, azt kell mondjam, meg igy is brutal puccos volt, söt, szerintem ez meg szebb is volt, mint a korabbi. Ket oriasi balteremben zajlott, most nem voltak olyan sokan, maximum 500-an. Ez kifejezetten kis indiai esküvönek szamit.

Az elsö 2-3 ora arrol szolt, hogy megerkeztek a vendegek, akiket aposom fogadott annak rendje s modja szerint, a menyasszony es völegeny ferfi csaladtagjai különbözö turbant kaptak, es most nem müturbant, mint tavaly, hanem igazit! Ez eltartott egy darabig, mire a turbantekeröember mindenkire raadta.. Közben a vendegek szepen eszegettek, mindket teremben rengeteg szuper finom kaja volt, es pincerek is ketpercenkent az orrunk ala toltak a jobbnal jobb falatokat. En eddigre sajnos mar lüktetö fejfajassal küzdöttem, igy nem sok etelt tudtam kiprobalni. A sracok nagyon jol elszorakoztak a kis unokatesokkal, tancoltak az iszonyat hangos indiai popzenere, rohangaltak össze-vissza, en meg alig gyöztem öket szemmel tartani. R aposomnak segitett, igy kisse maganyosnak ereztem magam az embertömegben, meg paraztam is, mert lelkemre kötöttek, hogy a fiukra nagyon kell figyelni, hisz barki betevedhet es elrabolhatja öket. Jo, mi?

Ime nehany kep, aztan mindjart vegzek a meselessel.

A bejaratnal fogadjak a menyasszony csaladjanak ferfi tagjai a völegeny vendegeit. Ez ugy zajlik, hogy az azonos rangu rokon megölelgeti a masik csalad azonos rangu rokonat, pl. a menyasszony apja a völegeny apjat, a menyasszony legidösebb fiu unokatestvere a völegeny legidösebb fiu unokatestveret es igy tovabb. Ekkora csaladokban nem nagyon kell attol tartani, hogy valakinek nem jut par.. :)

Ez a nagyfiam a dadi-javal, kajaert sorakozva..

Igy nezett ki a podium, ahol kesöbb a menyasszony es a völegeny fotozkodtak orakon at a csaladokkal. Konkretan mindenki mindenkivel, szoval eltart egy darabig..

Ez pedig a hazassagkötes helyszine, ahol a parnak a tüzet kell körbejarnia.. Ez a ceremonia mar nagyon kesön van, altalaban hajnalban, amikor mar csak a szük csalad van jelen. En akkor mar reg huztam a lobört az agyikomban..

Nahat mire eljutottunk odaig, hogy megerkezett a menyasszony, en felholt voltam, es a kisfiam az ölemben aludt, igy csak a tavolbol tudtam lefotozni. Pedig nagyon klassz volt, tüzijatekkal erkezett a csajszi. Megint vagy 30 percig tart, mire a csaj a bejarattol eler a szinpadig, ahol a völegeny es a csaladja fogadja öt. Hu, na itt aztan volt zokogas es a lany nem volt hajlando felmenni a szinpadra. Kisebb unszolasra aztan vegre sikerült öt atadni az uj csaladjanak. Kisse dramai ez az egesz, annak ellenere, hogy a par mar 8 eve együtt van. De teny, hogy nem eltek együtt es az esküvö utani reggel a lany a srac lakasaba költözött Bangalor-ba, több, mint 2000 kilometerre Delhitöl.

A szinpadon atadjak egymasnak a viragkoszorut, ami a hazassagkötes szimboluma, ezt sajnos mar keptelen voltam kivarni, es nem szeretnem leirni, mi törtent ezutan, lenyeg, hogy a migenem atvette a hatalmat fölöttem. Bucsuzoul egy kep a harom graciarol, anyosom es legkedvencebb sogornöm szinte eltörpülnek a hatalmas 162 centim mellett. A feher oriasnö meghoditja Indiat!