Ramadan Kareem!

Mar nagyon itt az ideje, hogy meseljek eletem elsö - es varhatoan nem utolso - Ramadanjarol. 

Mar a vege fele közeledünk, több, mint ket hete kemenyen böjtölnek a muszlimok. Erdekes, hogy a tölünk egy oranyi repülöutra levö Katarban egy nappal korabban kezdödött, hiaba ugyanis a modern csillagaszat, az ujhold megpillantasatol függ. 

Termeszetesen a Ramadan nem pusztan böjtröl szol, hanem legfökeppen spiritualis megtisztulasrol, embertarsaink iranti szeretetröl, adomanyozasrol, es meg sorolhatnank. Megis, ami szamomra a leglatvanyosabb, az a kajahoz valo viszony ebben a honapban.

A szabaly ugyebar az, hogy napfelkeltetöl napnyugtaig semmit nem lehet fogyasztani, sem vizet inni, ragozni, dohanyozni, aztan amint lemegy a nap, oriasi dinom-danom kezdödik. Iden is nyari honapra esik ez a szent idöszak, ami duplan neheziti a böjtöt a hosszu nappalok es az elviselhetetlen höseg miatt. 

Hogy lehet ezt megis kibirni? Na nem kell felni, en ehhez tul gyenge vagyok, igy eszembe sem jutott kiprobalni. Ferjem viszont akaratan kivül, de par napot vegig csinalt, ugyanis reggelizni sosincs ideje, mert mindig kesesben van, aztan este hatkor felholtan esik haza, hogy egyen vegre valamit. A muszlimok reggel 3-kor felkelnek, hogy meg napfelkelte elött jol bereggelizzenek, aztan ima, alvas, röviditett munkanap (mekkora kiralysag: egy teljes honapon at este 6 helyett 3-kor vege a munkaidönek), es irany haza Iftar-ra! 

Szerencsere Keleten vagyunk, igy eleg koran lemegy a nap, meg este 7 elött. A böjtöt datolyaval es labannal (ezt irtam mar korabban? a laban kefir tulkeppen) törik meg. 

A legtöbb bolt napközben zarva tart, csak Iftar utan nyitnak ki, es aztan kezdödik az ejszakai elet, rengeteg programmal hajnalig.

Szamomra a legfurabb az volt, hogy a kavezok es ettermek zarva vannak egesz nap. Olyan napközben a bevasarloközpontban setalgatni, mint valami apokalipszis utani eletelmeny. Se kave, se süti - nekem ez a böjt iden. Az emberek attol meg siman beülnek a zart kavezo (nincs ajtajuk, szoval be lehet menni) foteljeire es munkamegbeszeleseket tartanak az üres asztaloknal, tök erdekes. Eltartott par napig, mire ezt megszoktuk, R meg az elsö het utani hetvegen is megkerdezte, hogy beugorjunk-e a Mekibe egy fagyiert.    Mi, hogy meg a Meki is zarva van?? :)

Ferjem melojaban amugy pont az elmult ket hetben irto nagy hajtas volt, igy nem hogy 3-kor nem jött haza, de sokszor ejfel utanig bent volt. Hetvegen is. Pedig gondolhatjatok, hogy dolgozik az egesz csapat kaja es viz nelkül, kabe delelött 11-re teljesen kidöl mindenki es csak a tulelesre fokuszalnak. Aztan Iftar utan hirtelen, mint akiben elemet csereltek, baromi jol megy az agymelo, ugy kabe 40  teljes percig, amikor is következne az ujabb kidöles..

Tegnap en is reszt vettem egy Iftar vacsoran egy libanoni etteremben, azota is faj a hasam. Ilyenkor az ettermek büfe jelleggel müködnek es mindenki jol bezabal. Csak a török kavem fotoztam le, ami annyira sürü es erös volt, hogy az illata eleg is volt felebredni, egy fel korty utan meg ott is hagytam, ezt meg szokni kell:

Vacsi utan a gyerekeknek ajandekokat osztogattak a mall-ban es jo nagy zene-bona volt, ez megy am minden este, csak mi sosem mereszkedtünk ki ilyenkor, mert tudtuk, hogy oriasi tömegek vannak mindenhol.

Amugy R fönöke azt meselte, hogy ma mar nem minden muszlim tartja a Ramadan-t, a modern fiatalok egyre kevesbe követik az evezredes szokast. Ennek ellenere en senkit nem latok az utcan enni/inni/cigizni.. 

A szallodaban is megvaltoztak a dolgok erre a par hetre: nincs kajaszerviz napközben, Iftar alatt zarva a konditerem es medencek, es nem szabad lenge öltözetben vonulni a parkban. 

Estenkent mar nem jarunk a kedvenc parkunkba, mert tul sok a szunyog, helyette viszont az Operahaz kertje lett az uj sztar, itt szoktuk levezetni a gyerekek energiajat, kedvükre rolizhatnak az oriasi marvanyteren. A viragok illata eszmeletlen, es ami a legjobb, soha nincs itt senki.

Ramadan Kareem!

Shangri-La

Tegnapelött ujra bebizonyosodott, hogy Oman a legjobb hely a vilagon! :) Neeeeem vagyok elfogult.

De nem sok mas helyen tehetnenk meg, hogy amikor apuci hazater este a melobol, csak ugy beülünk a kocsiba es csak ugy megyünk, amerre az ut visz a hegyen at es harminc perc elteltevel csak ugy veletlen megerkezünk a paradicsomba..

Amugy a fjordokhoz indultunk, de Shangri-La-ban megalltunk nezelödni es ottragadtunk sötetedesig es megvacsoraztunk (helyben fogott fincsi halakat ettünk), igy aztan a fjordok varhatnak jövö hetig.

A tenger itt gyönyörü, semmi nem zavarja a vegtelen horizontot.

Több hotel van egymas mellett, egy palmakkal övezett setannyal összekapcsolva. Az arak sem veszesek, a legolcsobb szoba 55 rijal egy napra, reggelivel. 

Ezen a szallodan at jutottunk a partra, a bejaratnal sorakoztak a Lexusok es Porshek, mi meg ugy tettünk, mintha vendegek lennenk:

A parkban egy lassan folyo kis mü patak megy körbe, ezen meretes uszogumikkal lehet szepen körbearamlani, de ez jo sokaig tarthat, mert tenyleg irto lassan mozgott a viz es van vagy egy kilometer hosszu...

Messziröl jatszoternek neztük, de igy sem rossz ez a vizipark, ahol a gyerekek a forro nappalt atveszelhetik:

Itt meg egy hajo a sziklak elött:

A palmakrol pottyant le par eretlen datolya, amit nem kellett volna megkostolnom, mert egy oraig egette a torkom a fel falat:

A parton gyüjtöttünk par szep kagylot es egy oriasi rakot is megprobaltam lencsevegre kapni, de olyan gyorsan futott, hogy nem nagyon sikerült:

Es a kedvencem, amivel most talalkoztam elöször: teknösfeszek, varhatoan jövö heten fognak kikelni a kis fickok..

Na meg benyomok par giccses kepet, hadd örüljetek:

A legjobb az egeszben az volt, hogy szinte egy lelekkel sem talalkoztunk, total csend volt es nyugalom. Szoval akik a spanyol tengerparthoz vannak szokva, azoknak nem ajanlom a beke omani szigetet. 

Postagalamb

Jotanacs mindenkinek, aki Omanba szeretne küldeni valamit (mondjuk nekem negy kilo turorudit vagy egy bödön libazsirt), az lehetöleg ne a postaval probalkozzon.

Több, mint egy honapig tartott, es vegül mar lemondtam rola, de vegül megerkeztek az uj-zelandi letelepedeshez szükseges irataim Magyarorszagrol. (Well, nem mind erkezett meg es vegül nem adtam le a papirokat, es elbuktam egy valag penzt, mindenfele egyeb okok miatt, de ezt majd maskor reszletezem.)

Amikor a kedves feladot otthon megkerdezte a postas, hogy mi az az Oman, hol van es amugy egy orszag-e, mar sejtenem kellett volna az ügy kimenetelet. A nyomkövetö hamar ki is adta, hogy a boritek megerkezett a cimzetthez: az Emiratusokba! Köszi. Emlekeztek, hogy anno a butorszallitmanyunk Doha helyett Dubajban (vagy Abu Dhabiban?) kötött ki?...

Aztan reklamalasra közöltek, hogy minden okes, mar uton van Omanba. A hotelban viszont hiaba kerdeztem ra minden nap, csak nem jött semmi a nevünkre.

Vegül megintcsak a nyomkövetöböl tudtuk meg, hogy bizony mar megerkezett es ertesitettek is minket, hogy atvehetö a postan. Igen? Hat engem senki nem ertesitett, bar R kapott valamikor egy arab sms-t, de fogalmunk sincs kitöl es miröl szol. Megkerdeztem a recin, hogy melyik postara kell erte elmenni, hat a központira, ami innen 20 kilometerre van, a repternel. Ferjem elkocsikazott, csak azert, hogy ott közöljek vele, hogy a masik postan van, ami meg basszus itt van a hotelunk mellett. Vegül meglett! Azt mondjuk nem ertem, miert nem szallitottak ki a cimre, de legalabb megtanultuk, hogy müködik a rendszer. :)

Azert az erdekelne, hogy mi törtent a majus 8-at követö harom hetben..

Hegymenet

Nehezen vettem ra magam erre a posztra, mert olyan sok kepet keszitettem, hogy lusta vagyok atnezni öket es kivalasztani a legjobbakat. 

Mult hetvegen a vendegseg utan kedves baratunk Said bepattant mellenk a kocsiba es mutatta az iranyt. A csaladnak hatrakialtott, hogy 2-3 ora mulva jövök, de mivel elötte mondta neki R, hogy indulnunk kene haza, azt hittük, csak viccel. Nem viccelt. Ferjem utközben többször vissza akart fordulni, de egyszerüen keptelenseg nemet mondani az omaniaknak. Mosolyognak kedvesen es nem engednek el, "mindjart ott leszünk, mar csak 10 perc" - ez sokszor elhangzott az ut soran.

Vegül persze be kellett latnunk, hogy hülyek lettünk volna ezt a kirandulast kihagyni, mert valoszinüleg az ittletünk alatt nem lesz több ilyen nagyszerü lehetösegünk, hogy egy helyi lakos mutatja be nekünk a legszebb latnivalokat es rengeteg omani törtenetet mesel közben. Mintha Mr. Wikipedia tartott volna velünk. 

Elsö allomasunk a falu (varos?) szelen levö var volt, ami ma üresen all es csak kivülröl tekinthetö meg:

A var mellett egy szeles folyomeder, ami szinte vegig megy az ut mellett a hegyekben. Itt lattok egy kis kocka epületet, ami a föld alatti vizrendszerbe vezetö lejarat. Beneztünk es epp par helyi ferfi fürdött lent a sötetben. 

A folyomederröl annyit erdemes tudni, hogy ezek egy-egy nap esötöl teljesen megtelnek es a hegyekböl az oceanba vezetik a vizet. Telen eleg gyakran esik itt az esö es itt törtennek a halalos balesetek is, amikröl korabban irtam egy esös nap alkalmaval, es akkor eleg nehezen tudtam elkepzelni. Pedig de:

A folyomeder alatt van a több, mint 1000 eves vizvezetekrendszer, igy vegre mar azt is ertem, hogy kepesek az oazisokat ilyen szep zölden tartani:

Kabe 100 meterenkent van egy nyilas, amin keresztül karban tudjak tartani a föld alatti rendszert, itt alabb ez a henger szerü cucc:

Valakinek az a dolga, hogy bizonyos idöközönkent atallitja a viz folyasanak iranyt, igy par napig az egyik faluba megy az öntözöviz, aztan a masikba. Ilyen ahol a viz feljön a felszinre:

Itt meg tulfolyas van (itt is fürödtek amugy paran):

Na asszem ennyi info eleg is az omani öntözesi rendszerröl, de erdekes volt, ugye?

A hegylanc 300 km hosszu es ezt a reszet Jebel Akhdar-nak, azaz zöld hegynek hivjak. Azert zöld, mert a magasabban fekvö, hüvösebb reszein növenyek is nönek, peldaul kakukkfü. A hüvösröl csak annyit, hogy a hegy aljaban 40 fok körül volt a hömerseklet, es a legmagasabb ponton, ahova feljutottunk, ott olyan 36. Said ezt ugy kommentalta, hogy kellemes idö van. 

Itt talalhato Oman legmagasabb hegycsucsa is, a Jabal Shams (naphegy), ami 3000 meter magas. A csucsra nem mentünk fel, mert oda a hegy masik oldalarol visz fel az ut, de azert egesz szepen megközelitettük, egeszen addig mentünk fel, amig az ut veget nem ert. Az ut amugy vadiuj, 5 evvel ezelött epült, elötte csak terepjarokkal lehetett közlekedni a folyomederben. 

Ilyen az ut, teljesen europai szinvonal:

Utközben megalltunk egy viztarozo szerüsegnel, ami epp elegge ki van szaradva, de meg igy is volt benne nemi viz:

Ezt a nejlonszatyrokkal es üditöspalackokkal "diszitett", tövises bokrot pedig a mezes baratnömnek fenykepeztem, a nagyon apro sarga viragaibol keszül itt a helyi mez (azt meg korabban olvastam, hogy a Közel-Keleten speci mehek vannak am, nagyon jol türik ugyanis a meleget):

Amugy ez a bokor gondolom csak felfogta a sok szemetet a szelben, de maga a termeszet nincs itt ugy teleszemetelve, mint Indiaban.

Utközben lattunk par fekete kecsket:

Az allatvilagrol annyit tudtunk meg, hogy vannak rokak, oryx-ok, meg tankönyv szerint farkasok, de Said itt nött fel es harmincix ev alatt egy farkassal sem talalkozott. Amikor a kecskekröl kerdeztük, halalos nyugodtan, mintha ez lenne a vilag legtermeszetesebb dolga, elmeselte, hogy egy hettel ezelött megszöktek a kecskei es eltüntek a hegyekben. Keresesükre indult, de nem lelte öket. Megkert par pasztort, ha netan  latjak a kecskeit, hozzak vissza. Azok meg is talaltak a kecskeket es visszavittek neki. A kis kopek azonban masnap ujra kiszöktek. Azota nincs kecskeje. Ezt egyaltalan nem bosszusan meselte, csak mint egy jopofa törtenetet. Azt mondta, ha a kecskek megerzik a szabadsag izet, többe nem lehet öket visszatartani. :)

Lattunk meg sok apro falvat is a hegytetöre menet, es egy idö utan a kocsink mar olyan meredeken ment, hogy attol tartottam, visszagurulunk. De jo kis auto ez, mindenkinek ajanlom. Es ehhez meg olyan csendes, hogy a parkoloban 10km/h-nal az elöttünk gyalogolo emberek nem halljak, es nem allnak felre.

Itt egy-ket mecset, ugy latszik, amig van egy-ket lakos, addig bizony mecset is van, függetlenül a magassagtol:

Ez egy több, mint 1000 eves mecset maradvanya:

Nehany szep villa:

Oriasi iskola a semmi közepen (baratunk is ide jart anno):

Oazis harom kis faluval - innen mar nincs tovabb ut.. A palmak datolyat teremnek, de van köztük mangofa is - most lattam eletemben elöször, jo nagyra nönek. Meg aztan van itt meg szölöültetveny, es jol gondoljatok, hogy nem bor keszül belöle... :) Itt 10 evvel ezelött egy a hegyekböl lezudulo esöaradat minden egyes fat ledöntött, ez mind azota nött vissza:

Mangofa a kep közepen, a mecset mellett jobbra:

Fent:

Lent:

Mi meg közepen - a remek Pradonk hösiesen türt:

Folyomeder:

Na jo, hegyböl is megart a sok! Viszlat!

Vendegsegben

Ferjem kedves kollegaja - hivjuk mondjuk Said-nak - meghivott minket a csaladjahoz szomati ebedre. Mivel ö maga egy igencsak vallasos ember (na azert nem egy mullah, szoval nem ijedtem meg töle), mar elöre paraztam kicsit, hogy milyen lesz majd egy igazi, konzervativ muszlim csaladnal eltölteni par orat. Ezzel parhuzamosan viszont irto izgatott voltam, mert tudtam, hogy ez egy olyan esemeny, amit nem sok nyugati "hitetlen" tapasztalhat meg.

Körülbelül haromszaz kerdes keringett a fejemben, amiket probaltam a netröl gyüjtött informaciohalmazzal megvalaszolni, persze tök fölöslegesen, mert ugysem lehet erre felkeszülni. Azt az egyet tudtam, hogy külön leszek valasztva a ferjemtöl, mert a nök es ferfiak szigoruan mas epületben tartozkodnak. Azzal is kepben voltam, hogy ott lesz a csalad, testverek, unokak.

Attol tartottunk, hogy kendöt kell tennem a hajamra, igy elözö este kipakoltam a keszletem es probalgatasba kezdtem. Anyosomtol kaptam vagy 20 darabot, mielött elindultunk Uj-Zelandrol, de csak 5 fert be a böröndbe, ezek mind nagyon szep, kezzel himzett indiai darabok, amiket ök a vallukon hordanak, de teljesen megfelel hijab-nak is:

Amugy az utolso uj-zelandi estenken en is vettem par salat a helyi occso aruhazban, es miközben a polcok möge bujva probalgattam es jokat nevetgeltünk a ferjemmel, hat nem egy magyar nagymama allt meg mellettünk az unokajaval? Annyira meglepödtem, hogy 4 honap utan meghallottam az elsö magyar szot, rögtön leszolitottam. Ö meg gyorsan odahozta a fiat, aki megadta a szamat, hogy majd ha egyszer visszaterünk veglegesre, csatlakozni tudjak a wellingtoni magyarokhoz. Abban az utcaban laknak, ahol aposomek hazat ujitottuk.. Csucs! 

Nade, vissza a szombati törtenetre. Vettünk ajandekot: egy gyönyörü aranyszinü doboz tele mindenfele töltött datolyakkal (amit ugy valogattunk össze az üzletben), egy adag speci szaudi csokit es egy üveg datolyaszörpöt, ami pezsgönek nez ki, de nem az. Mindezt szuper puccosnak kepzeljetek el egy szuper puccos boltbol, es epphogy belefert a 100 EUR-s keretbe, de ugy vagyok vele, hogy Ramadan alatt nem fogok Starbucksos kavet es sütit zabalni, igy megsporoltam az ajandek arat. 

Reggel gyorsan megreggeliztünk, felöltöttem a legszolidabb ruhamat: egy bö fekete hosszu gatyat es egy ezüstszinü hosszuujju pulovert, amiben napközben megföttem, de ez az egyetlen  olyan felsöm, ami hosszuujju es nem testhezallo. Kendöt vegül a taskamba rejtettem, hogy veszhelyzet eseten felvegyem. Ferjem is hosszuba öltözött. 

A draga Said küldött egy sajatkezüleg gyartott terkepet, es mondta, hogy semmikepp ne a gps-t kövessük. Szoval az alabbi alapjan siman odatalaltunk, ugy 140 kilometert tettünk meg masfel ora alatt:

 Az utak nagyon jo minösegüek, es a "snaky road"-ig vegig lakott, szinte alig van par rövid szakasz, ahol ne lennenek hazak. Aztan a hegyekben egyre kevesebb kocsi jött szembe velünk es a falvak szama is megfogyatkozott.

Itt voltunk, illetve a zölddel jelölt Jebel Shams fele elkocsikaztunk ebed utan. Ez Oman masodik legmagasabb hegycsucsa:

A falu közvetlen a hegy labanal van, a haz pedig hatalmas. Amint kiszalltunk a kocsibol, engem egyböl a nökhöz vittek es konkretan a harom oras tartozkodasunk alatt csak egy ferfit lattam, azt is veletlen, mert velünk egy idöben erkezett. A gyerekek velem jöttek, levettük a cipönket es maris a nappaliban voltunk. Fotokat nem illik kesziteni muszlim nökröl, ugyhogy azt most ne varjatok, majd kaptok hegyeket.

A szobaban körben kanapek voltak, mar volt bent ugy kabe 10 nö, meg jopar gyerek. Engem is szepen leültettek, kaptam magam melle ket egyetemista lanyt, akik beszelnek angolul (Said 4 huga közül egyet es egy unokatesot), illetve a felesege is sok idöt töltött velem. Aztan szepen sorban jött meg több nö, altalaban gyerekestöl. Aztan meg több es meg több. Negyven nönel es harminc gyereknel felhagytam a szamolassal. Mindenki belepesnel körbement a szobaban es mindenkivel kezet fogott, nehanyan harom puszit dobtak egymas arcara, masok kezet csokoltak az idösebbeknek. Velem is mindenki szepen lekezezett. En csak annyit tudtam, hogy Szalemalajkum, de ez elegnek bizonyult. 

A terem teljesen megtelt es a földön (szönyegen) mar mozdulni sem lehetett, annyian voltunk. Kiderült az is, hogy tulajdonkeppen az egyik kislany elsö szülinapjat ünnepeljük, ezert volt ott tenyleg mindenki: testverek, unokatesok es masodunokatesok csaladostol. A fiugyerekek - csecsemöket leszamitva - a pasiknal voltak. A ferfiak amugy egy sokkal nagyobb teremben voltak ferjem elmondasa szerint, egy külön erre a celra epitett helyisegben, a haz mellett. Ök is 40-50-en voltak, plusz gyerekek. 

A szülinapos baba tradicionalis omani öltözetben volt, arannyal boritva - latom a parhuzamot az arabok es az indiaiak között. A nök nagy resze feketeben volt, de azert paran szep szines abayat viseltek. Mindenki viselt kendöt. Ferjem elsö kerdese hozzam az volt, hogy "levetköztek"-e, azaz amit gondoltunk, hogy ha nincs ferfi a szobaban, leveszik az abayat es normal nyugati ruhaban vannak. A valasz: NEM. 

A gyerekemnek kabe öt perc utan pisilhetnekje tamadt, es oriasi megkönnyebbülesemre angol WC-t talaltunk a fürdöben. En aztan a sracokkal maradtam a vendeglatonk kislanyanak jatszoszobajaban. 

Elerkezett az ebedidö, egy ujabb izgalmas kaland, fel voltam keszülve, hogy a földön fogok enni tizenöt asszonnyal osztozva egy talon es az ujjaimmal szambatolni a rizst es hust. Ferjem mar ket honapja minden vasarnap igy ebedelt az irodaban, de en meg sosem voltam ebben a helyzetben, szoval kicsit lampalazas voltam. Vendeglatoim azonban nagyon elözekenyek voltak es nekem külön teritettek az emeleti nappali szönyegen es a ket kiserö tolmacsom, valamint a szülinapos baba tarsasagaban tanyerbol es kanallal ehettem. Az etel az valami fantasztikus volt!!! Reggel az udvaron vagtak le a tehenüket, szoval eleg friss volt a hus es mennyeien puha. Birjani rizzsel, joghurttal es salataval talaltak. A lanyok egyre több kajat raktak a tanyeromra, hiaba tiltakoztam, vegül azert bepusziltam mindet. A földön levö talon ebed utan meg annyi etel maradt, hogy egy focicsapat jollakott volna belöle. A nagyobbik fiamat eddigre amugy atvittek a ferfiakhoz es ö a közös talbol ebedelt, ferjem etette kezzel. A marha amugy Said szerint az utolso grammig elfogyott.

Ebed utan megkostolhattam az igazi helyi kavekülönlegesseget nagyon finom, edes sütivel. A kave olyan erös, hogy feldecis (!) cseszeben adjak es egy korty az egesz. Erdekes (de finom) ize van, semmihez nem tudnam hasonlitani, mintha nem is kavebabbol lenne, pedig de.

Ebed utan a tenyerembe csepegtettek illoolajat, aztan leballagtunk es kezdödött a szülinapi ceremonia. Ez abbol all, hogy a gyerek fejet letakartak egy szep kendövel es egy oriasi lavorbol popcornt es csokit öntöttek ra, mig a többi gyerek körbeallta. Aztan mindenki felszedegette a csokikat es minden gyerek kapott egy kis ajandekcsomagot. En is kaptam ajandekot, egy kisfiu adta nekem es mondott hozza valamit arabul. Bizonyara azt hitte en is gyerek vagyok, mert a hajam nem volt letakarva. :)

Itt meg nincs vege a törtenetnek, a nök egy resze mar elkezdett bucsuzkodni, ekkor behoztak egy füstölöt. Ne indiai füstölö palcikara gondoljatok, hanem olyan kis keszülekre, amit a templomban hasznalnak: meg van gyujtva benne az oud es lobalni kell, es jön belöle a tömjen mint allat. Na ezzel körbefüstöltek a szobat, es nehany asszonynak belobaltak a ruhaja ala, de ugy, hogy alul bement a füst es felül a nyakuknal jött ki. Ez amolyan parfüm, hogy elvegye az ebed illatat. 

Ezt követöen mar tenyleg indultak haza a vendegek, de azert meg felvagtak par mangot es kaveztak nehanyan. Lassan nekünk is indulnunk kellett, mert ferjemnek este meg dolgoznia kellett (volna), de vendeglatonk nem engedett el am minket ilyen könnyeden, bucsu helyett inkabb elvitt minket a hegyekbe egy rövidke (több, mint ket oras) fantasztikus autos turara, amit majd a következö bejegyzesben reszletezek.

Összefoglalasul csak annyit, hogy az omani vendegszeretet pont olyan, mint amilyennek az utikönyvek irjak: felülmulhatatlan!

Bemelegites

Szombatra meghivast kaptunk az orszag belsejebe, ahova csak terepjaroval lehet eljutni. Hetvegere kaptunk kölcsön egy Toyota Land Cruiser Prado-t, amit persze ferjem mar csütörtök este kiprobalt (atparkolt a mi garazsunkba), pentek reggel meg ra nem jellemzö modon kipattant az agybol, hogy nyomas gyorsan reggelizni mindenki, ma tesztvezetes lesz! 

Nem gondoltam volna, hogy egy kocsi ennyire lazba tudja hozni, de közölte velem, hogy mig a nök nagy taskakat es kis macskakat kepesek orakig nezni, addig a ferfiakba genetikailag van kodolva a negykereküek iranti, gyomorban pillangokat lebegtetö, szivarvanyos erzelem. Oke, ezt tisztaztuk egy eletre.

Hova menjünk? En valaszthattam. Mondjuk nem sok opcio volt, mert a cel a hegymenet tesztelese volt. Ide hadd biggyesszek be egy kapcsolodo sztorit:

Ket nappal korabban vissza kellett vinnünk a kis Nissan Sunny-t a kölcsönzöbe. R reggel melo elött felhivta a kölcsönzöt, hogy küldjek at a cimüket, mert elfelejtette. Whatsapp-on meg is jött a cim, kiirta, hogy tölünk 4 km, amire R szepen rakattintott es automatikusan atvaltott a navigacios app-re, amit hasznalunk. Itt mar nem csekkolta a reszleteket, csak követte az utasitast. Gondolhatjatok, nem kellett volna. Gyanus volt R-nek, hogy epp ellenkezo iranyba megy, mint amire emlekezett, de gondolta, az okos program masik uton viszi. Aztan amikor azt vette eszre, hogy egyenesen a hegyeknek hajt, mar nem volt modja leterni. De itt meg mindig bizakodott, hogy "csak a scenic route"-on keresztül megy a cel fele. Na azt kepzeljetek el, hogy kenytelen volt athajtani a hegyeken, mert nem lehetett sem megallni, sem visszafordulni, a kis Nissan hösiesen tulelte a dolgot. Miutan atert a tuloldalra, felrehuzodott es megnezte ugyan mar mi van a naviban. Tunis volt a cim, na nem a tuneziai, hanem az omani, ugy 23 km-re tölünk. Felhivta ujbol a kölcsönzöt, azok ujra atküldtek ugyanazt a cimet, aztan a kollegajat, hogy segitsen mar neki visszatalalni, es aztan mig mindenki probalt rajönni, mi törtenhetett, R megtalalta a hiba okat. A gugli terkepen harom helyre lehet kattintani, hogy atvigyük a cimet a naviba. De ebböl a harombol kettö rossz helyre visz, függetlenül attol, hogy milyen navi app-ot hasznalsz. Na vegül sikeresen visszatalalt a cimre, bar lekeste az összes reggeli mitingjet a meloban. Viszont megtapasztaltuk, mennyit bir a kicsi kocsi. (A szombati utunkba belehalt volna.)

Penteken tehat ugyanezt az utat csekkoltuk a Prado-val. Itt van par kep rola. Az egesz ut at a hegyen amugy csak kabe 5 kilometer.

Fel-fel-fel:

Le-le-le..

A hegy tuloldalan marsbeli taj latvanya fogadott minket:

Es egyszerre kerdeztük egymastol:  miert dönt ugy barki is, hogy itt szeretne lakni? Amikor 10 percnyire van az ocean, meg a fövaros, meg a szep palmafak es zöld parkok?

Pedig nagyon ugy tünik, hogy sokan elnek itt, rengeteg haz, oriasi epitkezesek:

Es egy nemzetközi konyhaszaküzlet a semmi közepen:

Szikla meg kö meg meg több szikla es kö, amerre a szem ellat.

Megkönnyebbülve ertünk vissza a civilizacioba, ez mar Muscat meg az ezek utan kifejezetten lajtosnak tünö kis homokdünek:

Es az otthonunk:

Innen meg elkanyarodtunk megnezni a Dolphin village-t, aminek delfinekhez semmi köze, viszont ha Omanban maradunk december utan, valoszinüleg ebben a compound-ban fogunk lakast berelni. Eredetileg a dohai Pearl-höz es a dubaji Palm-hoz hasonlo muscati Wave-et terveztük, de tul messze van a melotol es a nemzetközi iskolaktol. 

Naszoval ez a Dolphin village kivülröl:

Most pedig eröt gyüjtök a következö bejegyzesemhez, ugyanis tegnap valami olyasmiben volt reszünk, amit nem sokan mondhatnak el magukrol: megtapasztaltuk az igazi omani vendeglatast egy tradicionalis, konzervativ csaladnal. Wow, meg mindig az elmeny hatasa alatt vagyok.