Muscat - elsö benyomasok

Muscat gyönyörü! Meg csak egy hete vagyunk itt, de mar az elsö napokban ereztem, hogy a 9 honap letelte utan nem szivesen mennek vissza Katarba.. Itt meg a fü is zöldebb - a szo szoros ertelmeben:

Pedig ez is sivatagi orszag, megis hogy csinaljak, hogy gyönyörü parkjaik vannak, fak viragok minden iranyban? 

Persze ott van a varost övezö, lenyügözö latvanyt nyujto kopar hegylanc is:

Nem is beszelve az Indiai oceanrol (ez a kep a hotelunk ablakabol keszült):

Mint latjatok, van itt minden! A sivatagba meg nem mereszkedtünk ki, mert egyelöre egy kis Nissan Sunny-t berlünk, majd ha mar a varost teljesen bejartuk, atvaltunk egy terepjarora, hogy a hegyek möge nezzünk. 

Az idöjaras hasonlo a katarihoz, most kezdödött a nyar, szep lassan kuszik fel a higanyszal, de egyelöre elviselhetö 30 fok körül vagyunk, estenkent pedig enyhe szellöben lehet setalgatni. 

Igen! Setalni! Itt ugyanis van jarda.. Elsö napunkon vettünk egy kis gagyi babakocsit, ami azert szuper, mert a nagyobbik (lustabb) gyerek kisajatitotta maganak a bevasarlo kosar reszet, kenyelmesen tud benne ülni. Igy mindkettöt könnyeden tudjuk tologatni. Na jo, azert nem europai szinvonalu gyalogos közlekedesre kell gondolni, zebrat ugyanis meg nem lattam es a ketszer negy savos ut tuloldalara sem tudunk atjutni egyelöre. A jardapatka meg olyan magas, hogy alig birom ra felnyomni a babakocsit. A kocsik össze-vissza parkolnak, igy folyton azton kapom magam, hogy mar megint az autok közt tekergek az uton. 

Lehet, hogy az indiai elmeny is közrejatszik kicsit a dologban, de az az erzesem, hogy itt sokkal normalisabb a vezetesi stilus, mint Dohaban. Az emberek nem dudalnak egyfolytaban, nem szoritanak le az utrol az oriasi terepjarok, nem cikaznak a kocsik index nelkül es sokkal türelmesebbek, beengednek a sorba, satöbbi. Es persze tigrisek sem szaladgalnak az autopalyan! (olvastatok a hirekben nehany hete? :))

Az omaniak meg egyenesen tünderiek. Mindenki szuper kedves es bar angolul nem tudnak jol, megis siman beszelgetest kezdemenyeznek az emberrel. Katarban ugyebar van 200 ezer helyi lakos es több, mint 2 millio külföldi. Itt az arany ennek pont a forditottja es nagyban zajlik az "omanizacio", azaz a helyiek foglalkoztatasanak növelese es az expatok szamanak csökkentese. Ezert van ferjem is tanacsadoi statuszban, mint az összes többi külföldi kollegaja. Max. 6-9 honapos szerzödest köthetnek a cegek nem omaniakkal, es csak olyan munkakörben alkalmazhatjak öket, amire nem talalnak helyi lakost. Persze aztan ezeket a szerzödeseket sorra megujitjak es evekig itt lehet maradni, de nagyon figyelik, hogy az expat atadja minden tudasat az omani kollegaknak. Ferjemnek is havi rendszeresseggel le kell jelentenie, hogy milyen ismereteket adott at.

A taxisoförök vidamak es segitökeszek - eddig csak omaniakkal talalkoztam. Es nem vernek at. Az egyseges dijazas mindenhol ki van függesztve, a kocsik egyformak es tisztak. A legutobbi taxis nagyon beszedes volt, mondtam neki, hogy szep az orszaguk es erre teljesen meghatodott, nagyon megköszönte. (Összehasonlitaskepp: Dohaban öt taxibol harom megprobalt atverni, taxiora nem volt egyikben sem, retkesek voltak es cigiszaguak, AC nelkül. Mindegyik soför bunko volt es bangladeshi, sri lankai, pakisztani, hasonlo szarmazasu.) 

Az omani tradicionalis öltözet hasonlo a katarihoz, a nök fekete abayaban jarnak, a ferfiak viszon nem csak feher thobe-ot viselnek, hanem mindenfele szinüt (szürke, kek, barna, zöld es sarga minden arnyalatat latni), es ezt itt dishdasha-nak hivjak. Fejükön pedig himzett satyeszt, az un. kumma-t viselnek, ami csak Omanra jellemzö, vagy pedig megtepazottnak tünö kendöt tekernek a fejük köre turbankent, amitöl az embernek az az erzese tamad, hogy biztos itt kötötte ki a tevejet a parkoloban. A kavezokban itt is siman ledobjak a pacskert a pasik es a labukat felrakjak a szekre, vagy eppen a dohanyzo asztalra, ehhez a latvanyhoz meg hozza kell szoknom.

Ja, itt nem bagoznak az utcan, es asszem rajöttem az okara. Dohaban mindenhol cigiztek, kesz tüdörak volt bejutni a bevasarloközpontba az utcarol. Ott a sok csövi azsiai segedmunkas szivta a cigit, itt meg ilyenek nincsenek. Az arabok shishat szivnak, etteremben, kavezoban, annak kifejezetten finom illata van.

Es vegül, hogy ne higgyetek, hogy üvegbuborekban elünk, elarulom, hogy indiai boltban vasarolunk minden nap, a jatszoteren haverkodunk a helyiekkel es tegnap meg a sarki szaboüzembe is beadtunk par cuccot, ahol jol meg is bamultak, tutira nem lattak meg feher embert errefele.

Na eleg ennyi aradozas, elkepzelhetö, hogy majd idövel megismerem az orszag kevesbe pozitiv oldalat, de egyelöre heppi vagyok, hogy Muscat az uj otthonunk!