Pont egy hete erkeztünk Wellingtonba, es mostanra sikerült tuljutnunk a jetlag-en a gyerekekkel. A delutani pihikböl minden nap eröszakkal kellett felkeltenünk öket (es magunkat), es volt egy olyan nap is, amikor veletlenül este 8-kor keltünk. Ehhez hozzajött az a pocsek, depis idöjaras is, amire nem voltam lelekben felkeszülve, amikor nyarat igertek a rokonyok.. Igy aztan nem sok eröm/kedvem volt uj posztot irni.
De most ujult erövel terek vissza es alig varom, hogy beszamolhassak az eddig törtentekröl. Volt par pillanat a heten, amikor a sirasra görbülö szam hirtelen atkanyarodott az "ezfincsileszablogban" vigyorra.
Az ideutunk az elkepzelesemnek megfelelöen alakult: Hongkong es Sydney erintesevel röpke 28 ora alatt megerkeztünk a szakado esöbe. Az ut soran ferjem es en cirka 2 orat aludtunk (mondanom sem kell, hogy hajnali 2-kor indultunk Dohabol, szoval elötte sem volt alvas), a nagyobbik egesz jol birta a külön 8, 10 es 3 oras utakat, a kicsi viszont a 10 oras leg-böl 8-at vegigorditott. Kicsit sajnaltam a többi utast, akik valoszinüleg nem keveset csengettek ki a business class jegyükert, csak hogy egy ordito masfelevest hallgathassanak egesz uton, de erdekes modon nem kaptunk elitelö tekinteteket, mindenki bedugta a kis fülest es ugy tett, mintha ez lenne elete legpihentetöbb utazasa. Tuleltük.
Azert egy kis gubanc volt indulasnal, ami abbol ered, hogy magyar leven Uj Zeland-ra belepeskor fel kell mutatnom egy harom honapon belüli haza repjegyet, nem am csak akarhova, kizarolag az EU-ba, mert ennek hianyaban hazatoloncolnak. A gyerekek kettös allampolgarok, szoval ök maradhatnak apucival amig kedvük tartja. Namarmost marhara nem volt kedvünk kicsengetni 2000 EUR-t egy repjegyert, amit aztan ugysem fogok felhasznalni (mert remenyeink szerint 3 honapon belül mar valahol Azsiaban leszünk). Szerencsere - mint altalaban mindig mindenre - erre a problemara is van egy kiskapu, ugyanis nem kell magat a jegyet felmutatni, eleg a foglalast. Foglalasnal pedig fizetes elött 24-48 oran at lehet tartani egy jegyet. Indulas elött aposom le is foglalt nekem egy jegyet Luxemburgba, ez volt a nagy mazli. Ugyanis Dohaban a check-in soran kertek a booking confirmation-t es be is pötyögtek a gepbe. Kicsit fostunk, mert apos utana szolt, hogy a jegy idöközben törölve lett es mi lesz, ha Wellingtonban csekkoljak? De szerencsere nem kertek el ujra, csak szimplan megkerdeztek, hogy van-e hazajegye anyukanak. Van. Juppijajjee bejutottunk! Majusban mar voltunk itt, igy a gep leszalltakor engem egy fura "dejohazajönni" erzes fogott el, a wellingtoni landolas különösen erdekes, egyreszt a környezet miatt (dzsungel szerü taj tarul elenk a felhök ala erkezesnel, apro hazacskakkal megszorva), masreszt mert a szel miatt elegge zökkentyüs az erkezes: emiatt amugy kizarolag speci, wellingtoni szelen edzett pilotak tehetnek itt le gepet. Ja es a repter erkezö epületere mi van kiirva? "Welcome to Middle Earth." A Gyürük Ura rajongok mar itt elalelhatnak, es akkor meg nem lattak az indulo terminalban kiallitott oriasi sarkanyt!
A sarkanyos kepem a regi telomon van, majd elöturom valamikor. Addigis itt egy szemleltetö a dzsungelröl, ami mindent körülvesz. A haztol barmerre indulunk, kocsival 5 perc alatt az öserdöben talalom magam, igazi Jurassic Park:
Zuhogo esöben, kabe 15 fokban hazakacalodtunk, irany az agy es szunya hajnali 3-ig, aztan jatszas a gyerekekkel reggelig, majd alvas es igy tovabb.
Anyosomek haza nem közvetlen Wellington varosban van, hanem attol 15 kilometerre, a Hutt folyo völgyeben. Egyik oldalon az ocean, közepen a folyo, ket oldalt pedig gyönyörü dombok (hegyek?) övezik a települest.
Valahogy igy nez ki a környek napsütesben (amihez tegnap delutan volt elöször szerencsenk):
Ez meg itten Wellington varoska madartavlatbol:
Nem rossz hely, de erröl majd egy külön posztban szamolok be. Most nekiesek a nagyobbikom szülinapi tortajanak.
No comments:
Post a Comment