Adi Lëtzebuerg!

Igy nezett ki a nappalink a költözes napjan, 124 dobozzal telerakva:

Nem is olyan nagy ez a 60 negyzetmeter, he?

Vallveregetes nekem, amiert elözö ejszaka olyan szepen elrendeztem mindent, hogy a költöztetö ceg az egy naposra tervezett melot 4 ora alatt befejezte, meg is voltak lepödve rendesen, amikor mutattam nekik a szobakat.. Negy orosz pasas volt, nagyon szepen dolgoztak. Felidöben elemraktak egy papirt a tiltott targyakrol, de addigra mar be volt csomizva valamelyik dobozban levö kisebb dobozban levö megkisebb dobozba egy tenyernyi kereszt, amit az esküvönkre kaptunk.. Az oriasi Buddha festmenyünket meg szepen betekertek es rairtak, hogy "Art". Talan nem csuknak le balvanyimadasert.

Mi közben kiregisztraltuk magunkat az önkormanyzatnal, es sikerült elkapnom a polgarmestert is kerites-ügyben. Nem emlekszem, hogy irtam-e korabban a szuper problemas alberlö csalad ohajarol, akik csak akkor hajlandok kivenni a hazat, ha körbekeritjük, nehogy a 6 eves kislanyuk kifusson az utra. (Ahol a napi par traktoron es olykor elkoszalo kecskecsaladon kivül eleg limitalt a forgalom.) A keritessel az a bajunk, hogy ami nekünk tetszik, az olyan 30 ezer euro lenne, ami kabe egy eves berleti dij, adozas utan. Amilyen keritest pedig ök javasoltak es kijönne 5-6 ezerböl, hat hogy is fogalmazzak. Ocsmany. Vegül sikerült megallapodnunk a sövenyben, amivel viszont volna egy kis komplikacio. Nevezetesen, hogy a kertünk "föut" felöli oldalanak a szele nem a mienk, hanem az önkormanyzathoz tartozik. 

Mindjart keritek rola egy kepet (itt meg nem volt kesz a terasz es a fü is epp növöfelben van, szoval eleg gyatra, de a lenyeg, hogy a jarda szeletöl befele kabe 2 meter szelessegben az önkormanyzate):

Namarmost ha a sajat tenyleges hatarvonalunkon ültetjük a sövenyt, ugy elveszitjük ezt a területet, ami amugy olyan, mintha a mienk lenne, ezaltal kisebb lesz a kert. Ezert megkerestem a polgarmestert, hogy szeretnenk esetleg megvenni vagy meg inkabb berelni ezt a kis szakaszt, hogy közvetlenül a jarda melle ültethessük a bokrot. Nagyon jofejek a tervezök az önkormanyzatnal, mert rögtön napirendre is tüztek a temat es most azon megy az egyezkedes, hogy az is lehet, hogy az önkormanyzat fog sövenyt ültetni az egesz utca menten. Mindenesetre eladni nem akarjak. Azt igertek, decemberre kitalaljak, mi legyen. 

Visszakanyar az utolso luxemburgi napunk törteneseihez. Bejelentkeztünk a szallodaba, ahonnan ezt a bucsukepet kattintottam, azt hiszem tökeletesen abrazolja mindazt, amit szeretek Luxemburgban: sok-sok fa, völgy, törtenelmi varosresz, parszazeves hid, katedralis, mi kell meg?

Delutan visszatertünk a hazhoz, a melosok a kocsijukban aludtak, vartak a kontenert a dobozoknak. Nos, nem tudom, miert nem gondoltam hogy tenyleg a kontener jön majd, amiben a cucc egyböl Katarba megy, igy baromira meg is lepödtünk, amikor megjelent. Hello kontener! Viszlat Dohaban pontosan 30 nap mulva :)

Gondolnatok, hogy mindössze 30 percet allt a hazunk elött es aztan mar süvitett is tova megrakva a dobozainkkal? Na a süvites olyan cirka 17 km/h lehet, ha a 6200 km-es tavolsagot, 30 nap, napi 12 oras vezetessel szamoljuk. Tudom-tudom, all ez majd meg itt-ott par napot, ahol leraboljak a vamosok.

Az immar üres hazat pikk-pakk kitakaritottam, a koszokat a falon lefestettem, aztan ferjem felvett es utolso utjara vittük a ceges autot. Nagy szomorkodasok közepette visszaadtuk draga ex-munkaltatonknak. Kedves Q3, sosem foglak elfelejteni! 

Masnap reggel pedig irany a repter, könnyezes a taxiban, gondolkodas az elet ertelmeröl, az elmult 7 evröl, amit ez a csodas kis orszag adott nekünk:

egymast, ket gyerköcöt es legfökeppen OTTHON-t. 

Adi Lëtzebuerg! Ech hunn dech gär...