Visszatertünk Luxemburgba röpke harom hetre, hogy elintezzem a maradek haromszazhetvenkilenc hivatalos ügyet, összepakoljunk es immar vegleg Katarba huzzuk a kondensz csikot.
A ferjem hazajött velünk - de milyen jol tette -, hogy ne egyedül szivjak a gyerekekkel a tranzitban. Aztan szegeny masnap reggel repült is vissza, dolgozni. Utolag visszanezve el sem tudom kepzelni, hogy merült fel bennünk egy nanoszekundum erejeig is, hogy en majd hazahozom a ket gyereket. Mission impossible hala neked, befogado Nemetorszag!
A business class jegyekkel meg a ket gyerekkel Qatarban kiralyi ellatasban reszesültünk, meg a kezitaskam is mas cipelte helyettem, a ket kicsire meg harom füligvigyorgo Qatar Airways-es kiserö hölgy ugrott ra a repreren, amint kiszalltunk a taxibol. A gepen a mar korabban leirtakhoz hasonlo elvezkedes.. Leszamitva azt, hogy a ferjem jegyet mar mi alltuk, igy ö szegeny a turistan huzta meg magat. Pedig felajanlottam, hogy cserelek vele, ha elvan a ket gyerekkel a business-en, nekem egyedül a turistan az maga lett volna a mennyorszag! De nem, igy vegül en voltam elöl a ket gezenguzzal, akik szerencsere az ejjeli jaratot szepen at is aludtak.
Frankfurt - hogy azt a teremburajat! Jo lesz ha leszokok a karomkodasrol, mert Katarban bezony a saria miatt tilos. Majdnem annyira gaznak szamit, mint nyilt utcan kezenfogva menni.
Szoval szepen mondva Frankfurtban a business class jegyeimet feldughatom melegebb helyekre, a gyerekeket meg konkretan nem hogy leszarjak, de meg majdnem meg is kinozzak oket. Masfel ora a nyomorult röntgennel mindenfele szagu, szerü nepekkel, valogatas nelkül. Senki nem volt rank tekintettel. Jo, ne a jegy miatt, de legalabb a ket hullafaradt, nyügös totyogot megiscsak rakhatnak egy olyan sorba, ahol mondjuk csak 40 percet kell sorbaallni. Amugy nem csak velünk bantak igy, a tolokocsis szazeves nenikevel is, meg egy aznap epp szabin levö air hostess-el is.. Sikerült atvergödnünk a röntgenen, meg az utlevel kontrollon (ez külön bekezdest erdemel), hogy aztan szoljanak, hogy megsem itt van a business lounge, ugyhogy vissza az egesz menet, utlevelkontroll, harom ora a lounge-ban, majd utlevelkontroll es ujabb masfel oras röntgen es boarding. Lovely.
Harom utlevelkontroll! Persze mert mi csesztük el, de azert mert az egyik faszi felretajekoztatott a lounge-al kapcsolatban.
Legyalogoltunk par kilometert ez alatt a par ora alatt a nem tul gyaloglokedvü sracokkal. Ugy neztünk ki, hogy en cibaltam a taskakat, ferjem meg nyakaban, hasan, ahol epp megtapadtak, hozta a fiukat.
Az utlevelkontrollal kapcsolatban annyit, hogy a harom ellenörzes soran mindharom rendör mast mondott: az elsö megnezte a papirjainkat (1 magyar es 3 uj-zelandi utlevel), megkerdezte minek megyünk Luxba, "ott lakunk", "Ok, Wiedersehen". Masodik elkerte ferjem EU-s rezidens kartyajat is. A harmadik faszi a gyerekeket is elkerte, de azoknak nincs. Mert minek. Mert felig magyarok es van magyar utlevelük, csak azzal meg mas orszagokban szivunk, ezert nem azt visszük, arrol nem is beszelve, hogy csak ket evre szolnak es a konzulatuson at megujitani hat gyönyör a köbön... Na mindenesetre atengedett, de ertesemre adta, hogy maskor vagy a magyar utlevel legyen a gyerekeknel, vagy rezidens kartya. Amit amugy maig sem tudtunk szerezni, mert a fövarosi önkormanyzat a helyihez iranyitott, a helyi meg azt mondta, a fövarositol kellett volna kapjunk.
Valoszinüleg a kelletenel jobban a lelkemre vettem a nemetek fogadtatasat, de nekem a mostani sajtohirekböl es a sajat tapasztalatombol total az jött le, hogy "szeretettel varjuk a többszazezer ismeretlen eredetü, papirok nelküli, x %-ban haborus övezetben radikalizalodott migranst, ha viszont europai/nyugati üzletember vagy, kisgyerekkel, kussolsz, sorbaalsz a többi balfekkel, vedd le a baba cipöjet, hatha valamit csempeszel, mutasd a papirod es huzzal vissza oda, ahonnan jöttel."
Amugy ezt mondjuk a migranshelyzet fokozodasa elött is hasonloan jatszottak, tavasszal Singapore-bol hazafele szalltunk at Franfurtban es bar közel sem volt ennyi ember, de igencsak nem foglalkoztak azzal, hogy gyerekeket cipelünk. Ellentetben Singapore, Brisbane, Wellington, Qatar, es ha jol emlekszem meg Peking is (mas peldat nem tudok emliteni, mert nincs tapasztalatom) mindenhol fenntart külön sort a csaladoknak, van babakocsi, es nem vetköztetik le a gyereket. Uj-Zelandon meg a 20 liternyi babakajat, folyadekot sem neztek meg, csak megsugtak, hogy ha a vamosok kerdezik, mit mondjunk, mert elmeletileg nem lehet bevinni meg gyümölcslevet sem.
Welcome (back) to Europe!
A Frankfurt-Lux jarat cuki volt, mint mindig, kabe 8 utassal, es ferjem kicsit aggodva nezett ram, hogy a jobboldali motor megy, a baloldali meg nem es mar indul a gep.. A ket sztyui meg pont latta a megkönnyebbülesünket, amikor a baloldali is beindult es odajöttek es mosolyogva közöltek, hogy ez igy müködik, elöször csak egy indul el, aztan a masik es ne aggodjunk, mert sose szallnank föl egy hajtomüvel, pedig ha meg fel is szallnak, akkor sem lenne semmi gond. Na most mar ti is tudjatok! :) Nagyon edik voltak, meg is nyugodtunk.
A repterre valo megerkezeskor a következö beszelgetes zajlott le köztünk:
M: oaoaoa
N: Azt hiszem ez Luxemburg repter. Igen, igen ez Luxemburg!! - oriasi vigyor
R: Hallod, milyen csönd van?
En: Erzed a friss levegöt? Latod a zöld fakat?
Tiz perccel kesöbb a kocsiban: nem adjuk el a hazat. Egy Katar vs Luxemburg parbajt oriasi fölennyel az utobbi nyeri.
De az összehasonlitas reszleteiröl majd egy kicsit kesöbb irnek, amikor több dohai tapasztalatom lesz.
Bucsuzasul egy kep a luxemburgi repterröl, egy sima pentek delelött igy nez ki (nem, nem vartam meg, mig elmentek az utasok, ez szinte mindig ilyen):
