Az elözmenyek

Februar utolso heteben beköltöztünk az uj hazba, ami meg nem volt teljesen kesz, de mivel az alberletet mar korabban lemondtuk, nem sok opcionk maradt. A gyerekek bölcsije is marcius 1-el kezdödött, es en is ekkor tertem vissza a munkaba, bar csak felmunkaidöben. Ugy tünt, minden megy az eredeti terveinknek megfelelöen, aprobb zökkenökkel (pl. nem volt fütes az elsö napokban, konyhara is meg harom hetet kellett varnunk, a ruhaink pedig ket honapig költözös dobozokban gyürödtek.) A munkaba visszateres siman ment, mintha nem is hianyoztam volna majdnem egy evet. A nagyobbik gyerköc hamar megszokta az uj bölcsit, bar sokat emlegette a regi nevelöket. A kicsinek pedig kerek egy hetig tartott az uj elmeny, ami a beszoktatassal veget is ert.

Ferjem egy nap azzal tert haza az irodabol, hogy többet oda be nem teszi a labat. Elment dokihoz es pszichologushoz, akik megallapitottak, kiegett. Nem csak egy izzo, az egesz ember. Teny, hogy az elözö 6 honapban nem sokat lattuk itthon, de mar kezdtünk hozzaszokni. Igy marcius masodik hetetöl ö kenyszerszabin volt, en felmunkaidöben, a nagyobbik delelöttönkent bölcsiben, a kicsi meg otthon daddy-vel.

R az elsö par nap önsajnalat utan elvezni kezdte a "nyaralast", amiben mar regota nem volt resze. Nekem eleg fura volt, hogy mindig otthon van es kepes privat dolgokat intezni (föleg a hazzal kapcsolatos teendöket). A gyerköcök nagyon örültek, hogy daddy mindig keznel van, logtak is rajta naphosszat. Közben uj munka utan kezdett nezni es volt is nehany sikeres interjuja. A dokik is azt javasoltak, ha nem akarja honapokra kiiratni magat es nem tudja elkepzelni, hogy visszamenjen a mostani munkahelyere, a legjobb lenne valtani.

Kapott is egy nagyszerü senior tanacsadoi poziciot Wellingtonban, meghozza rendkivül erdekes területen, a fejlesztesi es innovacios miniszteriumnal. A kis beszerzö csapat olyan projekteken dolgozik, mint peldaul a nehany evvel ezelötti christchurchi földrenges utani ujjaepites. A leendö fönöke rendkivül szimpatikus ember volt, a csapat tagjai szinten. Juniusban kezdett volna, igy gyorsan elkezdtük szervezni a költözest. Az itteni irodaban eközben be kellett jelentenie, hogy elmegy. Amikor leültünk a HR igazgatoval megbeszelni a reszleteket (en is jelen voltam, mert ez az en munkamat is ugyebar nagyban erinti..), a ferfi felsorolta a kilepesi opciokat, es az egyiknel felcsillant ferjem szeme, olyan Dagobert bacsisan ($$$). Ez volt az a pillanat, ami aztan meg jobban felforditotta amugy sem unalmas eletünket.

A ceg qatari vallalatanak beszerzesi vezetöjet nehany honapja tragikus kerekparbaleset erte, szerencsere eletben van, de nem tud visszaterni a sivatagba, Europaban jobb orvosi ellatast kap. Ezt az allast ajanlottak fel ferjemnek. Megkerdeztük, ez egy tuti opcio-e, vagy vegig kell menni a szokasos interjus körökön. Nem, ez tuti opcio, csak adjunk par hetet a HR-nek az intezkedesre. Nehany nap mulva a ceg vezerigazgatoja hitva ferjemet, hogy az egeszsegi allapota felöl erdeklödjön. Ja persze... Az igazgato biztositotta öt afelöl, hogy a ceg mindenben tamogatja, es ne siessen vissza a munkaba, csak ha majd a doki is jonak latja. Ezert ugy döntöttünk, hogy a betegszabi utan elmegyünk nyaralni, ami mar ugyis evek ota tervben volt, csak a melo miatt haromszor mondtuk le eddig. Meghozza Uj-Zelandot. Igaz, tel volt ott epp, es Wellington amugy is eleg szeles kis varos, de legalabb megmutattuk a gyerköcöket a nagyszülöknek. Ottletünk alatt megiscsak volt egy interjuja a ferjemnek a qatari pozira, ami olyan jol sikerült, hogy rögtön elinditottak a folyamatot. Persze mivel velünk semmi nem megy egyszerüen, volt nemi galiba a bertargyalas körül, es majdnem ennek is egy 'naviszontlatasra' vege lett, de vegül sikerült megegyezniük, amiben nem volt mellekes az en csendes, de folyamatos nogatasom. Ez a folyamat aprilistol julius elejeig tartott. Amint megvolt az uj szerzödes en felmondtam, es julius közepetöl itthon vagyok, hogy a hazat befejezzük. Ez jol halad, terveim szerint szeptember elejen meghirdetjük es lesz ami lesz..

A helyzet tovabbi erdekessege, hogy miota ferjem visszatert a munkajaba, es tudja, hogy mar csak par honapot kell itt töltenie, sokkal jobban megy neki es kifejezetten elvezi. Megtanulta delegalni a feladatolat es mar szinte csak a strategiai meg a line manageri feladatokkal foglalkozik. Nahat, ugy latszik ez a nagy drama kellett ahhoz, hogy belenöjön a feladatkörebe. A fönökei is roppantul meg vannak vele elegedve, bar lehet, hogy csak örülnek, hogy bekes uton megszabadulnak töle. :) A lenyeg, hogy mindenki happy.

Az meg mar kit erdekel, hogy a nö, aki emiatt föallasu HTB lesz az 50 fokos porvarosban, mikent velekedik minderröl.