Az elözmenyek

Februar utolso heteben beköltöztünk az uj hazba, ami meg nem volt teljesen kesz, de mivel az alberletet mar korabban lemondtuk, nem sok opcionk maradt. A gyerekek bölcsije is marcius 1-el kezdödött, es en is ekkor tertem vissza a munkaba, bar csak felmunkaidöben. Ugy tünt, minden megy az eredeti terveinknek megfelelöen, aprobb zökkenökkel (pl. nem volt fütes az elsö napokban, konyhara is meg harom hetet kellett varnunk, a ruhaink pedig ket honapig költözös dobozokban gyürödtek.) A munkaba visszateres siman ment, mintha nem is hianyoztam volna majdnem egy evet. A nagyobbik gyerköc hamar megszokta az uj bölcsit, bar sokat emlegette a regi nevelöket. A kicsinek pedig kerek egy hetig tartott az uj elmeny, ami a beszoktatassal veget is ert.

Ferjem egy nap azzal tert haza az irodabol, hogy többet oda be nem teszi a labat. Elment dokihoz es pszichologushoz, akik megallapitottak, kiegett. Nem csak egy izzo, az egesz ember. Teny, hogy az elözö 6 honapban nem sokat lattuk itthon, de mar kezdtünk hozzaszokni. Igy marcius masodik hetetöl ö kenyszerszabin volt, en felmunkaidöben, a nagyobbik delelöttönkent bölcsiben, a kicsi meg otthon daddy-vel.

R az elsö par nap önsajnalat utan elvezni kezdte a "nyaralast", amiben mar regota nem volt resze. Nekem eleg fura volt, hogy mindig otthon van es kepes privat dolgokat intezni (föleg a hazzal kapcsolatos teendöket). A gyerköcök nagyon örültek, hogy daddy mindig keznel van, logtak is rajta naphosszat. Közben uj munka utan kezdett nezni es volt is nehany sikeres interjuja. A dokik is azt javasoltak, ha nem akarja honapokra kiiratni magat es nem tudja elkepzelni, hogy visszamenjen a mostani munkahelyere, a legjobb lenne valtani.

Kapott is egy nagyszerü senior tanacsadoi poziciot Wellingtonban, meghozza rendkivül erdekes területen, a fejlesztesi es innovacios miniszteriumnal. A kis beszerzö csapat olyan projekteken dolgozik, mint peldaul a nehany evvel ezelötti christchurchi földrenges utani ujjaepites. A leendö fönöke rendkivül szimpatikus ember volt, a csapat tagjai szinten. Juniusban kezdett volna, igy gyorsan elkezdtük szervezni a költözest. Az itteni irodaban eközben be kellett jelentenie, hogy elmegy. Amikor leültünk a HR igazgatoval megbeszelni a reszleteket (en is jelen voltam, mert ez az en munkamat is ugyebar nagyban erinti..), a ferfi felsorolta a kilepesi opciokat, es az egyiknel felcsillant ferjem szeme, olyan Dagobert bacsisan ($$$). Ez volt az a pillanat, ami aztan meg jobban felforditotta amugy sem unalmas eletünket.

A ceg qatari vallalatanak beszerzesi vezetöjet nehany honapja tragikus kerekparbaleset erte, szerencsere eletben van, de nem tud visszaterni a sivatagba, Europaban jobb orvosi ellatast kap. Ezt az allast ajanlottak fel ferjemnek. Megkerdeztük, ez egy tuti opcio-e, vagy vegig kell menni a szokasos interjus körökön. Nem, ez tuti opcio, csak adjunk par hetet a HR-nek az intezkedesre. Nehany nap mulva a ceg vezerigazgatoja hitva ferjemet, hogy az egeszsegi allapota felöl erdeklödjön. Ja persze... Az igazgato biztositotta öt afelöl, hogy a ceg mindenben tamogatja, es ne siessen vissza a munkaba, csak ha majd a doki is jonak latja. Ezert ugy döntöttünk, hogy a betegszabi utan elmegyünk nyaralni, ami mar ugyis evek ota tervben volt, csak a melo miatt haromszor mondtuk le eddig. Meghozza Uj-Zelandot. Igaz, tel volt ott epp, es Wellington amugy is eleg szeles kis varos, de legalabb megmutattuk a gyerköcöket a nagyszülöknek. Ottletünk alatt megiscsak volt egy interjuja a ferjemnek a qatari pozira, ami olyan jol sikerült, hogy rögtön elinditottak a folyamatot. Persze mivel velünk semmi nem megy egyszerüen, volt nemi galiba a bertargyalas körül, es majdnem ennek is egy 'naviszontlatasra' vege lett, de vegül sikerült megegyezniük, amiben nem volt mellekes az en csendes, de folyamatos nogatasom. Ez a folyamat aprilistol julius elejeig tartott. Amint megvolt az uj szerzödes en felmondtam, es julius közepetöl itthon vagyok, hogy a hazat befejezzük. Ez jol halad, terveim szerint szeptember elejen meghirdetjük es lesz ami lesz..

A helyzet tovabbi erdekessege, hogy miota ferjem visszatert a munkajaba, es tudja, hogy mar csak par honapot kell itt töltenie, sokkal jobban megy neki es kifejezetten elvezi. Megtanulta delegalni a feladatolat es mar szinte csak a strategiai meg a line manageri feladatokkal foglalkozik. Nahat, ugy latszik ez a nagy drama kellett ahhoz, hogy belenöjön a feladatkörebe. A fönökei is roppantul meg vannak vele elegedve, bar lehet, hogy csak örülnek, hogy bekes uton megszabadulnak töle. :) A lenyeg, hogy mindenki happy.

Az meg mar kit erdekel, hogy a nö, aki emiatt föallasu HTB lesz az 50 fokos porvarosban, mikent velekedik minderröl.

Nem az elejen kezdem...

..Mert ahhoz faradt vagyok es amugy sem lenne olyan izgi. Inkabb belevagok a mai napba, aztan majd utolag leirom az elözmenyeket. De azt meg mar ugyis ismeritek. :)

Harom nappal ezelött ertesitettek, hogy elkeszült ferjem vizuma. Ez azt jelenti, hogy akar szeptember 1-el kezdhet is. Sokat töprengtünk, es mivel R nem szeretne tul sok idöt a gyerekek nelkul tölteni a sivatagban, ezert vegül sikeresen meggyözte a vezetöseget, hogy oktober 1-el kezdjen. Igy van egy teljes honapunk, hogy talaljunk berlöt/vevöt a hazra.

R ma elment Brüsszelbe a qatari konzulatusra, hogy hitelesittesse a gyerekek születesi anyakönyvi kivonatat, amit itt mar a külügyminiszterium hitelesitett korabban. Mondanom sem kell: tökeletesen felesleges volt a 2 es fel oras autout. A követseg egy gyönyörü villaban van, a kapuk automatikusan nyilnak, csupa meseorszag. Majd hirtelen egy 007-es filmböl kilepett, öltönyös, fegyveres ör nekiszegezi a kerdest a ferjemnek: "what do you want?!" Mire ö, bocsanat, apostille-t szeretnek kerni nehany dokumentumra, mar ha szabad, jaj csak ne tessek bantani. Elveszi az ör az utlevelet, elviszi magaval, ferjemet meg leülteti egy üres szobaban. Mig R elgondolkodig eddigi rövid, am rendkivül esemenydus eleten, az utlevelet bizonyara lemasoljak, lecsekkoljak, megszagoljak.

Bejön az ügyintezö, es közli, hogy a születesi anyakönyvi kivonatokon nem megfelelö hitelesites* szerepel, ujat kell kernünk, amiert vissza kell menni Luxemburgba. Oke, de ha megszerezzuk az uj hitelesitest, eleg postan elkuldeni a qatari kovetsegre? Nem, csak szemelyesen lehet. Oke, es rögtön elkeszül, hogy mar aznap haza lehet vinni? Nem, harom nap mulva. Oke, es ha kesz, esetleg lennenek szivesek kipostazni? Nem, csak szemelyesen lehet atvenni. Ez tovabbi ket brüsszeli utat jelent.

Az egy dolog, hogy pölö a gyerekek magyar utlevele 4 honap (nem vicc!) alatt keszül el Brüsszelen keresztül, de legalabb kipostazzak vagy at lehet venni szemelyesen Luxemburgban. Na es akkor emlitsem meg az uj-zelandi utleveleket, amik Londonon keresztül, postai uton 5 nap alatt keszültek el: azaz a Luxemburgban feladastol szamitott 5. napon mar kezhez vettem otthon? Ez magaban foglalta a gibraltari hazassagi anyakönyvi kivonat es a gyerekek luxemburgi születesi anyakönyvi kivonatanak uj-zelandi regisztralasat is. Van meg mit tanulnunk. Mondhatnam, hogy a nyugattol, de Uj-Zeland marhara del-keleten van.

* Apostille vs. legalisation: azok kedveert, akik hozzam hasonloan szinten nincsenek kepben a különbseggel: ugyanaz a hivatal allitja ki, ugyanannyi ido alatt, ugyanannyiba kerül, kisertetien hasonloan nez ki (csak egyikre apostille, masikra legalisation van irva), de egyes orszagok csak az utobbit fogadjak el.

Van egy ötletem: mindennek van ma mar vilagnapja, csinaljunk egyet a bürokracianak is! Lehetne mondjuk a mai nap, de Szent Istvan nem biztos, hogy jo neven venne, holnap meg a nagyim szülinapja van, de majd meg gondolkodom rajta...