(Majdnem) velencei karneval

Ezt is kipipalhatjuk a listankon: Velencei karneval az arabok közt, kürtöskalaccsal!

Van itt minden, mi szem-szajnak ingere, gyerekprogramok, szabadteri mozi, vidam csöppsegek, mindez egy igencsak eklektikus kulturalis kavalkadban, csatornaszag es szazmillio reszeg brit turista nelkül. Valoszinüleg egy igazi olasz nem tenne ide be a labat, de nekem meg a sracoknak pont tökeletes volt! 

Es a napi jocselekedetem is megvolt: odaadtam a maszkomat egy zokogo kislanynak, akinek a nap vegere nem jutott. Kaptam egy oriasi ölelest! :)

Katari Guinness Record: Orias Tamim

Lehet, hogy hamarosan ujra szedjük a satorfankat, igy aztan itt az ideje, hogy szepen lassan megirjam az összes olyan katari törtenetet, amit eddig csak gyüjtögettem.

Ez peldaul egy honappal ezelött törtent. Nehany katari fiatal egy 16 ezer negyzetmeteres oriaskepet rakott ki a dicsö emirünkröl egy a Pearl melletti kis szigeten, ami meretevel megdöntötte az eddigi vilagrekordot. Meggyöztem R-t, hogy ez egy olyan esemeny, amin feltetlen jelen kell lennünk, ha mar a nemzeti napot kihagytuk. Katari zaszlo hianyaban beöltöztünk a nemzeti szinekbe es megceloztuk a szigetet. Mondanom sem kell, mi voltunk az egyetlen expat csalad a buliban. Legalabbis az elsö nap, nyitaskor.

Hat mit mondjak? Nem volt nalam dron, igy aztan meglehetösen nehez egy szigetnyi kepet lefotozni:

De a kivetitön jobban latszik a remekmü:

Hogy melton ünnepelhessük a rekordot, egy oriasi majlis-t epitettek a kep melle, es akkor megszamoltam, de mara elfelejtettem, uszkve 400 darab szönyeget teritettek a homokba:

Ekkor meg nem voltak sokan, es mi csak fel orat töltöttünk a helyszinen, pont annyi idöt, amig a gyerekek felfaltak a nemzeti sütit es kevesbe nemzeti pattogatott kukoricat. Volt finom kave, karak, kaja.. Hangszorokbol dübörgött a brutal arab zene (a hard-core diszko stilusu, amitöl anno felallt minden szörszal a karomon, nem pedig az a kellemes törzsi dünnyöges, amikor a ferfiak botokkal tancolnak), es megallapitottam, hogy ket ev alatt annyira megszoktam ezt a nem eppen nyugati stilusu muzsikat, hogy most kifejezetten elveztem. Love Qatar!

Nehany uj kep Omonbol

Idei elsö omani utunk nagyon klasszra, az elökeszülete viszont meglehetösen stresszesre sikeredett. De nalunk ez mar szinte kötelezö! Szerdai napon lefoglaltuk a repjegyeket es a szallast, pentek hajnali indulassal. Ezutan esett le a tantusz, hogy aposnak indiai utlevele van, amivel nem lehet erkezeskor vizumot venni, hanem elöre el kell intezni.

R szerda este felhivta az omani repteren talalhato rendörseget, hogy mi a teendö. A pasi egy mukkot nem beszelt angolul, de hallottam, ahogy kiabalja a telefonba: "no problem, come, come, no problem.." (lehet, hogy azt akarta mondani: Problem, problem, no come, no come..?) Sejtettük, hogy azert ez nem stimmel, igy konferenciabeszelgetessel ujra felhivtuk a pasit, most egy arab kollega forditasaval. (Az arab kollega amugy a draga Said, aki mindig minden szarbol kihuzza R-t es meg reggelit is visz neki az irodaba, Omanban, söt egy honappal ezelött elment R utan Yangonba, Bangkokba es Szingapurba, hogy segitsen befejezni egy sürgös projektet.) Na szoval itt a szabaly, ha netan indiai utleveletek lenne, most mar tudjatok, hogy lehet bejutni Omanba: ha van ervenyes amerikai vagy europai vizum az utlevelben, akkor siman be lehet lepni, ezek hianyaban viszont menjünk el a dohai Omani követsegre, es ott igenyeljünk meg a turista vizumot.

Csütörtök reggel gyerekeket ledobtuk a suliban es irany a követseg! Doha Onaiza negyedeben talalhatok a konzulatusok, eleg szep környek a Pearl es West Bay között. A kevesbe fontosak, mint peldaul a magyar, siman kis utcakbol megközelithetö, am az omani nehany egyeb szuperfontos testver-orszag követsegevel egyetemben egy oriasi, katonakkal körbekeritett területen talalhato, es minden orszagnak sajat epiteszeti stilusa alapjan felepitett epülete van. Itt elnek a konzulok es nagykövetek is, csaladostol, szebbnel szebb oriasi villakban.

Miutan athaladtunk a katonai beleptetesen (utlevel es katari ID felmutatasaval es röntgennel), buszra kell szallni, ami körbevisz a konzulatusok közt, es lerak ott, ahol kered. Csak ugy setalgatni, nezelödni nem lehet. Aztan visszafele felvesz a busz es kivisz.

Amint megpillantottam az omani követseget, azonnal elfogott a "honvagy''! Ez pont ugy nez ki, mint a miniszteriumok Muscatban. Azt hittem, sokaig fog tartani a dolog, igy leültem az amugy töküres varoban az egyik oldalon, mire odajött hozzam egy kedves arab faszi es mosolyogva megkert, hogy üljek at a lady-varoba. Ami ugyanennek a teremnek a masik oldala. Hat meterrel arrebb. Eleg hamar ki lettünk penderitve, ugyanis a követseg akkor tudna turista vizumot adni, es azt is csak 2 het alatt, ha aposom katari rezidens lenne. Pff. Probaljuk meg online, sürgössegi vizumot kerni, az akar 2 nap alatt is megvan. Ugye nem kell mondanom, hogy ket nap mulva szombat, amikor en mar reg Shangri-Lan aztatom a labam.

Na mit gondoltok, sikerült elintezni? Hat nem veletlen mentem hozza Mr Nothing Is Impossible-höz. Igaz, hogy csütörtökön egesz nap telefonalgatott Omanba, es igaz, hogy a sürgössegi vizumot delutan 4-kor visszautasitottak (mondvan, hogy apos tul idös, es ez a vizum tipus segedmunkasok szamara van, ha mondjuk valakinek hirtelen szüksege van egy külföldi villanyszerelöre), de este 7-kor megkaptuk a turista vizumot, amit alapesetben ugye mint irtam 2 hetig tart elintezni. Volt nagy öröm, mert bevallom en mar feladtam es anyosnak is mondtam, hogy nem kell pakolniuk a böröndöt.

Ilyen cuki matricak vannak a busz elejeben. Es ha nem lenne egyertelmü, haromszor is ki van irva. Azert R lehuppant mellem.

Masnap hajnalban a  dohai repteren reszünk volt egy sokkolo, de viccesen dramai jelenetben. Egy amerikai hazaspar orditva, sirva, egy masik, szinten amerikai part a golfkocsirol letaszitva sietett a gepehez. "Get off! Get off! We need to get to our gate!"Komolyan a nö lelökte a masik part a kocsirol. Kabe a fel repter hallotta az iszonyat üvöltesüket. Mi 10 perccel kesöbb ertünk a muscati jarathoz, mert gyalog caplattunk, es a hisztis par bizony ott allt szepen sorban 100 masik utas mögött a kapujuknal, ami meg ki sem volt nyitva.
A muscati jarat mellett pedig melyik volt? Na? Hat Budapest! Kerdeztem a fiukat, menjünk-e inkabb Magyarorszagra, de a böröndnyi strandfelszerelessünkkel ott nem sokra mentünk volna.

Shangri-La-rol most nem keszitettem uj kepeket, az nem sokat valtozott, viszont elsö estenken a tengerparton setalgattunk, ahol ilyet korabban meg nem tapasztaltunk: a homokban szönyegeken vacsoraztak lampasok fenyeben a vendegek, egy omani ferfiakbol allo tancos-enekes had pedig ment szepen körbe dobolva köztük. A grillhusok illata elnyomta a közelben türelmesen acsorgo tevek szagat.

Masnap reggel koran keltünk, hogy utnak indulhassunk Said baratunk hazaba, Al Awabi-ba. Errol mar irtam masfel evvel ezelött, igy most nem rakok fel sok hegyes kepet. Pedig tovabbra is gyönyörü a taj. Kicsit eltevedtünk utközben, igy delutan 2-re ertünk a csaladhoz, akik most nem 200-an voltak, de ismet oriasi lakomat szolgaltak fel nekünk. Ezuttal a ferfiak majlis-aban lattak minket vendegül, nem voltunk elszeparalva. Ebed utan viszont anyosommal atmentünk a hölgyek oldalara, köszönetet mondani Said anyukajanak, megnezni a csalad legujabb tagjat - egy harom hetes bebit -, es "beszelgetni" kicsit a 10 növel. Egyre többen lettek, es mindenki hozott nagy talca kajakat.

Araboknal es mint megtudtam, Indiaban is az a szokas, hogy amikor kisbaba születik, az uj anyuka visszaköltözik a szülöi hazba, ahol a nagymama es a rokonok gondoskodnak roluk, amig szepen megerösödnek. Csak ketten beszeltek angolul, de en a nagymamaval teljesen jol elbeszelgettem arabul, marmint ö beszelt en meg bologattam es mosolyogtam. Es azt kepzeljetek el, hogy meghivott a legkisebb fia nyari esküvöjere, akit amugy elözö este jegyeztek el. Ugye a csalad rangidös ferfi tagjai - Said mint a legidösebb baty es egy nagybacsi, mert az apuka es a nagypapa tavaly meghaltak - mentek a lany csaladjahoz megkötni a bizniszt. Nahat mondom nagy örömmel R-nek, hogy azt hiszem meg vagyunk hivva a lagziba, es megerösitette, hogy igen, közben a ferfi oldalon neki is mondtak. Persze neki könnyü dolga volt, a pasik beszelnek angolul.

Said ebed utan elvitt minket ujra körbenezni, elmeselte aposomeknak a varos törtenetet, az öntözesi rendszert, a csaladi kecsketartas es datolyatermesztes rejtelyeit, de közben besötetedett, igy aztan nagy unszolasomra hazaindultunk. Elvegre szegeny Said-nak meg a felesegenek masnap munkanap volt, es nekik is vissza kellett meg terniük Muscatba.

Ime a különbseg a nem öntözött es az öntözött területek közt:

Azt hiszem a regi Al Awabi-s bejegyzesemben mar meseltem az öntözesröl, a lenyeg, hogy esös idöben a hegyekröl lefolyo vizet az evszazadokkal ezelött kiasott földalatti csatornarendszerben taroljak es manualisan iranyitjak a naptar alapjan, hogy mikor melyik terület kapjon vizet. Tehat mondjuk te a telkeden minden kedden es penteken kapsz vizet, ami a telken atfuto csatornaban erkezik.

Alabbi kepen pedig az egyik ilyen gusztusos atallito hely lathato, ide lemaszik valaki es felemeli a mini-gatat. A viz itt egyebkent kristalytiszta ivoviz.

Mindenki szepen megbamulta, R meg is kostolta, es masnap nem volt hasmars..

Folyomeder, amiben esö idejen hömpölyög a viz:

Helyi gyerekek jatszanak a varos egyik kis teren:

Pasik targyaljak meg az elet nagy dolgait a naplementeben, az eröditmeny falan...

Imaidö fent a hegyekben: a nagy semmi közepen megallt egy auto, hapsikam kipakolta a szönyeget, es voila: nincs ennel nyugisabb környezet az imadkozashoz..

I LOVE OMAN!!!

Nemzeti nap, Banan sziget es karacsonyi fenyek

Üdvözlet Omanbol! Igen, majdnem fel evig birtuk Shangri-La nelkül. Most csak atugrottunk egy hosszu hetvegere, mert annyira elfaradtunk a 3 hetes karacsonyi szünet alatti pihenesben, hogy valahol megiscsak fel kell töltödnünk..

Hat mit mondjak? Visszaterni Muscatba mindig nagyon jo.. es ilyenkor elfog valami omani honvagy szerüseg, ami utan nagyon nehez visszaterni Katarba, pedig ha hiszitek, ha nem, mar ott is egesz otthon erzem magam.

De terjünk csak vissza a temahoz! December elsö fele, mint mar irtam, elegge betegesre sikeredett, aztan R 16-an hazatert Yangonbol, masnap pedig megerkezett az indiai familia. Anyos-apos, sogor-sogornö. Utobbiakat rettentö nehez szorakoztatni, annak ellenere, hogy otthon nem csinalnak semmit es sehova nem utaznak, hat itt ki se jöttek a szobajukbol, csak kajalni. Pedig 18-a nagy nap volt, ez Katar nemzeti napja, amikor meg az eddiginel is nagyobb hazafi mindenki! A juniusi Szaudi blokad ota tovabbra is minden epületet, parkot es autot az emir fotoja es orias katari zaszlok boritanak, de ez a nap meg igy is különleges tud lenni. Mar egy hettel elötte megkezdödtek a harci repülös bemutato gyakorlatok a Pearl fölött, a nagy napon pedig mindenki, aki el es mozog, kivonult a Corniche-ra vegignezni a katonai paradet, majd pedig az esti tüzijatekot. Mi nem. Bar egymagam szivesen elmentem volna dokumentalni e dicsö napot a megdicsöbb blogomba, de R nem engedett. Kicsit ö meg mindig valami teves kepet dedelget magarol az arab vilagrol, szerinte veszelyes nökent egyedül lofralni. Ez persze tök hülyeseg, remelem ennyi mar lejött a bejegyzeseim alapjan. Helyette viszont elrangatott a Festival Citybe shoppingolni az egesz indiai bagazsnak, ugye mondanom sem kell, mennyire elveztem. Visszafele este 10-kor persze sikeresen belecsöppentünk a hazafele tarto, nemzeti erzelmektöl felfütött szazesres tömegbe, igy több mint egy oran at körözgettünk a Pearl-ben a kocsival, 1km/h sebesseggel, mire vegre hazajutottunk. 

Majdnem elfelejtettem megemliteni, hogy nem am csak az emirt ünnepeltük ezen a szep napon, hanem a nagyfiam is, aki 6 eves lett! A torta borzalmas csunyara, viszont annal finomabbra sikeredett. A sracok kaptak nehany fius csetreszt, plusz egy-egy ukulele-t. Nagyon cukik, amikor zenelni es enekelni probalnak vele.

December 19-re terveztük a Banan szigeti kis kiruccanasunkat, de R-t a szabija ellenere visszarendeltek az irodaba par napra, igy vegül majdnem karacsonyozas lett belöle, ket ejszakat töltöttünk itt el es Szenteste ertünk haza.

A Banana Island-ot mar regebben kineztem magamnak, mert itt van Doha mellett kabe 4-5 kilometerre a tengeren, a szalloda luxus katamaranjaval mindössze 25 perc alatt lehet megközeliteni a Museum of Islamic Art melletti halaszkikötöböl. Hat nem szazszor egszerübb ide elmenni, mind repülgetni Maldiv-ra vagy Bali-ra..? Rengeteg idöt es penzt sporoltunk es az elöbbiekhez nagyon hasonlo elmenyben volt reszünk. Nem mintha lettem volna mar a Maldiv szigeteken, de valami ilyennek kepzeltem.. :)

Szoval a kocsit a böröndökkel egyetemben le kell adni a valet-nak a hotel recepcioja elött, ami ugye a kikötöben van, es itt kezdödik is a luxus elmeny. Amig R becsekkolta a bagazst, mi finomabbnal finomabb datolyakat szopogattunk a dekadens varoteremben.

Megkaptuk a jegyeket es irany fel a hajora.

Szepen megtelt, elsuhantunk vele a West Bay, majd a Pearl elött es mire lefotoztam mindent, mar fel is sejlettek az aprocska sziget körvonalai.
Dobos zenevel fogadtak bennünket es hirtelen elarasztott az a fajta nyaralas-eleterzes, ami nagyon regen Fiji-n.

Erkezes:

A sziget valami fantasztikus! A resort több etteremböl, szobakbol, valamint kis es nagy villakbol, es viz föle epitett villakbol all. Az egesz nem nagy, 20 perc alatt el lehet setalni egyik vegeböl a masikba. Mi egy haromszobas, medences vityillot bereltünk a 6 felnött, 2 gyerek kombora, es valoszinüleg off-season leven, egyaltalan nem került többe, mint egy sima szarazföldi szalloda harom külön szobaja. Minden villahoz jar egy komornyik (azt hiszem meg eletemben nem hasznaltam ezt a szot), aki hozza-viszi a csaladot a szigeten golfkocsival. Ez gondolom a lusta araboknak hasznos, vagy talan a nyari 50 fokban, en most igy nem ereztem szükseget ezen a miniatür szigeten.

Igy nez ki a haziko, ugye kivülröl semmi extra:

A medencenk, hatterben a nyilt tengerrel:

Harom ilyen szobank volt (plusz nappali es egy kis kavekonyha):

A kertben is lehet pihizgetni:

A fürdöszobak amulatosak, szerintem csak ez a kad kerül annyiba, mint a kis pesti garzonunk.. Es akkor nem is emlitettem a nyilt eg alatti plusz zuhanyzot, amibe belognak a palmafa agak...

A szallas tenyleg meses volt! Azt beszeltük R-el, hogy mar eleg sok menö hotelt kiprobaltunk az elmult evek soran, de ez mindent visz.. Nem sporoltak a minösegen egy centimeteren sem.

Az idöt nagyon jol kifogtuk, nappal meg mindig siman lehet pancsolni a tengerben, a 33 fokosra fütött privat medencenkröl nem is beszelve. A sziget csaladokra lett tervezve, ugyanis rengeteg jatszo lehetöseg van a gyerekek szamara, parokat nem is sokat lattunk. Csaladokat is inkabb az arab vilagbol, meg persze mi a magyar-indiai-kiwi patchwork hatterünkkel.

Masodik estenken összefutottunk a szomszedunkkal a jatszin, kicsi a vilag. Vicces, hogy eddig mindig csak a pasival beszeltünk, de most vegre az asszonynak is bemutatkoztunk es azota a gyerekeik is hatalmas vigyorral köszönnek. Pakisztani csalad Londonbol, nagyon szimpatikusak.

Najo, legyen itt meg par kep a szigetröl, es esküszöm, nem szponzoraljak ezt a bejegyzest :), de tenyleg erdemes ide eljönni, elvegre Magyarorszagrol ez a legközelebbi nyaralohely a teli zimaban.

Az ott egy hadihajo:

Az gondolom latszik a kepekböl, hogy nem kellett nagyon megeröltetnem magam, hogy ne legyenek rajta idegenek... Pedig most turista szezon van!

A medencek is üresek voltak, cask a gyerekmedencekben volt nemi vidam sipitozas..

Vasarnap delutan 2-re foglaltuk a hazatarto hajora a jegyeket, de a dohai kikötöben kigyulladt egy fa halaszhajo, igy biztonsagi okokbol nem engedtek minket ki a szigetröl egy par oran at. Hat istenem, ez legyen a legnagyobb problemam az eletben, hogy kenytelen vagyok a Banan szigeten ragadni.. Bowlingozassal töltöttük a varakozasi idöt, aztan megkaptuk az engedelyt a kihajozasra. A kikötöben ekkor meg mindig oltottak az azota szinte nullava egett hajot, total katasztrofaturizmus erzesem kelt, ahogy mindenki - legfökeppen en - fotozta a roncsot.

Tessek, meg egy naplementes Westbay kep a hajobol: