Betegesen

Olyan sokaig tartott megirnom az elözö bejegyzest, hogy mire publikaltam, tegnap mar ujra visszatert hozzank az indiai familia. Es hogy meg nagyobb legyen az öröm, apos-anyos hoztak magukkal R öccset es a feleseget. Marmint az öccsenek a feleseget. Legutobb ket evvel ezelött talalkoztam velük, es hogy is fogalmazzak: nem sirtam magam alomba estenkent, hogy ilyen sok idöt kellett nelkülöznöm tarsasagukat. Ennel többet nem is irnek erröl, mert ugye csaladrol vagy csak jot vagy semmit - vagy ez valami masra vonatkozik? :)

Az influenzas sztorit akartam inkabb leirni. Nahat en szerintem meg nem voltam influenzas ezelött, es oltast sem igenyeltem soha, meg anno a meloban sem, amikor cask ugy osztogattak mindenkinek minden összel. Nem, kössz, en faszagyerek vagyok! Most sem en kaptam am el. Elöször.
Szoval mult penteken ugyebar itthon tancikaltam a gyerekekkel hetvege leven, harmasban, mert R Yangonban volt. Vagy Szingapurban, vagy Bangkokban, en mar nem tudom követni epp mikor hol robotol. Utobbi hetekben olyannyira sokat melozott, hogy nem is tudtunk nagyon beszelni, csak heti egy-ket alkalommal par percet. Szoval a kissebbik fiam egyik pillanatrol a masikra belazasodott, ami ritka, mert siman folyik az orruk meg köhögnek altalaban es ennyivel el van intezve a dolog. Adtam neki kis lazcsillapitot, es irany az agy. Csakhogy ejfelkor arra ebredtem, hogy tüzforro a gyerek, 40.5 fokot mertem es majd hanyattvagodtam. Ilyen magas lazra nem is emlekszem egyiknel se, plane ugy, hogy kapott elötte par oraval Ibuprofent. Nem vagyok egy anyamasszony katonaja ilyen teren, de most baromira bepanikoltam. A nagyobbik gyerek bekesen szundikalt, mi a francot csinaljak? Telefonaljam körbe a korhazakat, hol van ügyelet, aztan hivjak taxit hajnalban es cipeljem le a ket alvo gyereket a garazsba? Keptelenseg. Eszembe jutott, hogy egy evvel ezelött olvastam egy cikket egy uj privat szolgaltatasrol, amivel hazhoz jön a doki. Kigugliztam a cikket, felhivtam a szamot, persze a csoka szegeny aludt, de tovabbitotta az adataim a recepciosoknak. Egy percent belül vissza is hivtak, probaltak megnyugtatni, aztan elkertek az adatainkat, biztositasi kartyat, rezidens kartyat, es 5 percent belül allokaltak is egy dokit, aki egy oran belül kierkezett. Közben a gyerekek aludtak, a recepcios csaj meg folyamatosan tajekoztatott whatsappon, hogy hol tart a doki. Pl. mindjart megerkezik, mar jön fel a lepcsön. Kiraly! A doki szuper volt! Egy arab pasi, nagyon gyerekbarat, a kisfiam elöször elbujt elöle a paplan ala, de jatekosan sikerült kibanyaszni es megvizsgalni, meg hülyeskedni is lett kedve a bacsival a laz ellenere. Mondtam a dokinak, hogy a sulibol aznap jött egy email, hogy a fiuk csoportjaban volt egy skarlatos eset, igy aztan probalta ennek a tüneteit kizarni. Vegül mindent rendben talalt, es akkor meg a laz mellett nem volt egyeb tünet, szoval azt mondta, valoszinüleg csak megfazas. Mindenesetre felirt par gyogyszert, majd elment az ejszakai patikaba es kivaltotta öket, visszajött - ekkor mar hajnali 3 ora volt -, kitöltötte a biztositasi papirokat, en fizettem es csa. Masnap visszaigenyeltem a lovet a biztositotol. Ilyen egyszerü volt az egesz. A biztonsag kedveert hozott egy antibiotikumot is, amit akkor kellett volna adnom a gyereknek, ha elöjöttek volna a skarlatos pöttyök. Mondta, hogy barmi fejlemeny van, hivjam öket 24/7. Ezek utan a soha nem megyek a gyerekekkel ügyeletre, utazni, varakozni, morcos dokit kifogni..

Az utotörtenete a dolognak annyi, hogy termeszetesen 3 nap utan a nagyobbik fiamra is atment a nyavaja, a laz a kicsinel egy teljes hetig tartott (jött-ment), aztan parallel megjelent az orrfolyas, a napi 400 papirzsepi, mostanra pedig az utolso fazisban vannak: köhögnek. Azert tippelek influenzara, mert azt olvastam, a sima megfazasra nem jellemzö a laz, vagy ha igen, akkor is csak höemelkedes. De mindket sracnal magas laz volt. Egy teljes hetig be voltunk zarva a hazba, mert ket beteg gyerekkel sehova nem lehet menni. Szerencsere volt eleg kaja, meg hat nem is nagyon akartak enni, elfogyasztottuk az utolso morzsakat, tartos tejeket es vizet. A papirzsepi keszlet ket nap alatt elfogyott, eleg vices latvany volt, ahogy a fiuk egy-egy WC papir gurigaval a kezükben közlekedtek a hazban, en meg mentem utanuk egy szatyorral, begyüjteni a hasznaltakat. Harom ejszakat sikeresen ebren töltöttem, mert a kicsi nem tudja maganak kifujni es szo szerint 10 masodpercenkent kellett neki segitenem. Nagyon gazos latvanyt nyujthattunk azokban a napokban. Meg hat igy persze az sem csoda, hogy az utolso napra, amikor ejszaka mar jött haza R, feladta a szervezetem es en is belazasodtam. Ugye az anyaknak ez a sorsa. R persze megigerte, hogy gondoskodik rolam, de miutan hazajött, masnap mar jöttek is a rokonok, szoval en takaritottam kidölesig. Itt a vege, fuss el vele.

Telanyo itt van

Reg jelentkeztem. A hosszu kihagyasnak pusztan annyi oka van, hogy nem nagyon törtenik semmi. Azert megprobalok összedobni egy kis összefoglalot az elmult hetekröl. Hogy öszinte legyek, nalam mar csak az szamit blogba illö esemenynek, ha a) kirugjak R-t, b) utazunk valahova, c) Szaudi lerohanja Katart.

Myanmar utan egy hetig nalunk voltak a batyamek, mazlijuk volt, mert az volt az utolso forro katari het. Plusz R-nak lejart az utlevele (marmint a lejaratig kevesebb, mint 6 honapja volt es igy mar nem utazhatott vele, arrol nem is beszelve, hogy elfogytak az üres lapjai es nem maradt hely uj vizumnak), ezert azon a heten pont itthon volt, varta az ujat. Azert az nem semmi, hogy Uj-Zelandrol kevesebb, mint egy het alatt kezhez kapta, szallitasi idövel együtt. Szoval eltelt az a het igy a vendegekkel, egesz frankon. Megprobaltunk a hetbe süriteni nehany kihagyhatatlan dohai programot, peldaul elmentünk a Souq Waqif-be nezelödni, bizbaszokat vasarolni es egy jo kis tradicionalis arab vacsit kostolni, aztan voltunk az Iszlam Müveszeti Muzeumban, egy napot atpancsoltunk a St. Regis-ben, minden nap setalgattunk a Pearl-ben, es persze elvittük az ifju (hehe) part gondolazni a Villagio-ba. Utobbit ki nem allhatom, de megis mindig mindenkinek meg kell mutatnunk, hogy erezzek, milyen az, amikor egy gazdag arab orszag ugy dönt, hogy marpedig nekik is kell egy Velence. Ja, hogy itt az allando portol mindig szürke az egbolt? Nem baj, kekre festjük a plafont kis pamacs felhöcskekkel. A gondolakra pedig motort szerelünk, hogy az olasznak öltözött bangladeshi gondolasunknak ne kelljen agyon hajtania magat az evezölapattal.

Nahat ez utan a tökeletes het utan a vendegek hazarepültek, R pedig vissza Yangonba. Közben meg annyi törtenes volt a myanmari oldalon, hogy az ottani CEO iderepült, hogy elkerje R-t 2018-ra. Ezzel en ugy vagyok, hogy miert ne, ha jot tesz R karrierjenek, viszont ha nem muszaj, akkor maradnek Katarban, mert hat megiscsak olyan szepen berendezkedtünk itt, a gyerekek imadjak a sulit, en jarok edzeni meg napozgatni, mar kezdem megszokni a vezetest es vegre van sajat kocsim is (egy 8 szemelyes tank, ami ugy suhan az utakon, mint egy angyal, igaz 20 litert fogyaszt, de a tankolas igy is negyedannyiba kerül, mint Europaban egy kis kocsiba). Aztan vegül abban maradtak a fönökökkel, hogy iden meg segit Myanmarban rendberakni ezt-azt, jövöre meg 50%-ban lesz kint, de közben annyi balhe volt körülötte, hogy valoszinüleg nem is kell majd mennie többet karacsony utan.

Na mi volt meg? Hat persze! Jöttek anyos-apos! Aztan amilyen gyorsan jöttek, olyan hirtelen tovabb is repültek Indiaba. Tenyleg csak 4 napot voltak nalunk, amikoris kaptak egy esküvöi meghivast masnapra (!), igy aztan gyorsan foglaltunk nekik repjegyeket es ejjel le is leptek. Ittletük alatt amugy nagyon jol szorakoztunk, az uj tancolos xbox-os jatekkal. Anyos-apos, ket fiam meg en raztuk itten a seggünket ezerrel. Ki is kopott a szönyeg a nappaliban. 

A fiuk itthon voltak majd’ ket hetig, mert folyt az orruk es en nem szivesen küldöm igy öket suliba. Doki persze csak annyit mondott erre, “Ma’am, ez itt Katar, Közel-Kelet. A levegö minösege katasztrofalis. Az lenne a fura, ha a gyereknek nem folyna az orra. Nyugodtan menjenek iskolaba.” Igaza van amugy. Meg be sem mutattam nektek az uj csaladtagjainkat: a legtisztito berendezeseket. Amint kinyitom a teraszajtot, a futurisztikus kütyü rozsaszinre - ne adj Isten pirosra - szinezödik, jelezve a rossz levegöt. Par perc alatt megszüri es visszater kekbe. Ez azert erdekes, mert ugye kint rögtön erzem ha por van a levegöben, tüsszögök, fajnak a szemeim, kapar a torkom, de nem gondoltam, hogy ez a szar levegö ket masodperc alatt megtölti a nappalit, ha kinyitom az ajtot. 

A dokihoz amugy nem az orrfolyas miatt mentünk, hanem mert az Oktatasi Miniszterium hirtelen minden sulinak leadta a parancsot, hogy minden gyerekre be kell szereznünk egy orvosi igazolast, aminek tartalmaznia kell az oltasokat, vertipust, valamint vizelet es szeklet teszt eredmenyt. Ez utobbin persze mindenki kiakadt, mert hat egeszseges gyereknek mi a francert kell laboratoriumi teszt? Mindenesetre egy hetet kaptunk a feladat elvegzesere, es hat nem volt egyszerü. Dokit talalni meg oke, van egy csomo kis maganklinika, a biztosito fizet ugyis, ezek pentek kivetelevel minden nap reggeltöl este 10-ig nyitva vannak. Viszont a mintakat egy oran belül el kell juttatni a laborba. Khm. Ha a gyerek a suliban kakal, ez eselytelen. Nekem meg aztan a ket gyerek termekevel ketszer kellene elrohannom a dokihoz. R-nel volt a kocsi azon a heten (mert a sracok ugye itthon voltak), ergo a delelötti anyagbeszerzes nalunk sem müködött. Lenyeg a lenyeg, szombati napon megoldottuk. Az anyukak whatsapp csoportjaban a “scoop the poop” kifejezes mindennapos lett. Ja, es arrol inkabb nem is irok, hogy a dokinö szerint a nagyobbik gyerekemet körül kellett volna metelni.

Ja, meg az is törtent am, hogy en lettem a suliban az önkenteskedö sztar-anya. Na, ki ne essen a szemetek, igen nagyon tavol all ez az egesz tölem, de aktivan dolgozom a felelmeim leküzdesen (lasd vezetes). Szoval az emberiszonyom, kommunikacios nehezsegeim es mas gyerekeitöl ramjövö hidegrazas csillapitasa erdekeben minden francra jelentkezem a suliban. Reszben azert is, mert sok anyuka melozik es hat milyen mar, hogy en meg otthon vakarom a hatsom, ha kell segitseg a gyerekeknek, hat legyen. Mar voltam kertet epiteni, kupakkepet kesziteni, csinaltam egy rakas mosolygos szendot a teli piknikre (aminek nagy sikere volt), es elkisertem a gyerekeket az egyik egyetemre, ahol a technologia temaban tapasztalhattak meg rettentö erdekes dolgokat. Fu, hat utobbi tenyleg kiraly volt! Ide leginkabb csak azert akartam elmenni, mert R rettegett, hogy buszbaleset eri a sracokat, igy aztan hogy en is velük ültem, megmenekültek. Ha hiszitek, ha nem, itt tenyleg annyira katasztrofalis az iskolabuszok hire, hogy a mi csoportunkbol több szülö nem engedte el csemetejet az 5 perces utra.

Es akkor vegül meg annyit, hogy itt a tel! Kemeny 23-25 fok van, estenkent mar a kabat is elkel. Delben azert meg poloban lehet lezengeni, de amint lemegy a nap - ami itt egy kabe masfel perces folyamat - szaladok haza es kapcsolom be a kis hordozhato villanyradiatoromat. Az esös idöszak hivatalosan veget ert, es allitolag volt is esö valahol, valamikor.