Most mar aztan..

.. igazan vegleg elhagytam Omant!

Tavaly marcius 26-an erkeztünk Muscatba, es bar december ota eltöltöttem kabe 3 hetet Katarban, azert ez alatt az egy ev alatt megiscsak Oman volt az otthonunk. Persze R mar karacsony ota katari munkaszerzödes alatt van, de megkertek szepen, hogy vigye egyszerre az uj pozijat es vegye at par honapra az egyik omani igazgato helyet, akit ugyebar kirugtak telen, mert piasan balhezott egyik ejszaka. Igy most aztan szanaszet dolgozza magat szegeny. 

Tenyleg eleg gaz, annyira ki van keszülve, hogy iden elfelejtette a szülinapom. De nem am csak ugy, hogy huuu bocs, tegnap elfelejtettelek felköszönteni. Nem-nem. Egy teljes heten at vartam, iszonyat bosszuvaggyal, hogy vajon mikor esik le neki, es hogy majd mit fog csinalni. De nem esett le neki, igy aztan egy het elteltevel, amikor valami miatt azt mondta egy beszolasomra, hogy "this was not nice", na en akkor azt valaszoltam, hogy: "tudod, hogy meg mi nem szep? az hogy elfelejtetted a feleseged születesnapjat".

Mar banom, mert szegeny teljesen összetört. Tudja persze nagyon jol, mikor van a szülinapom, egesz egyszerüen csak valami mas dimenzioban van az agya, miota ennyit gürizik. Szegenykem a kissebbik fiunk szülinapjat is elfelejtette, ami meg egy lapat volt a tüzre. Elvegre ket evvel ezelött azert akarta ott hagyni Luxemburgot, mert a kicsi 2 hetig korhazban volt es ö meg a korhazban is melozott. Mar amikor sikerült atugrania 10 percre a szomszedban levö irodajabol.

Visszaterve a lenyegre: juniusig R marad Omanban, es csak hetvegekre fog hazajarni, maradhattunk volna vele mi is, de mar tenyleg nem tarthatom otthon a szerencsetlen 5 eves gyereket, mennie kell szocializalodni az iskolaba.

Az elmult egy honapban ujra bejartuk a kedvenc helyeinket a varosban, megmutattunk mindent anyosomeknak is, akik azota mar szerencsesen visszatertek Wellingtonba. En mar tenyleg annyira otthon ereztem magam Omanban, hogy amikor a tengerparton vagy eppen a szultan palotajanal szembe jöttek europai turistak, ugy neztem rajuk, hogy na te turista, Isten hozott az orszagomban, de azert igazan vehetnel fel hosszabb szoknyat. Amikor meg olyat latok egy kocsi hatuljan oriasi betükkel: "kiss me, I'm Slovak", akkor felforr a verem. Mit kepzelnek ezek az arrogans külföldiek? Csak azert tehetik ezt meg, mert az omani nep ilyen baratsagos. Meg mondjuk fingjuk nincs, mit jelent az hogy Slovak. Menj az autoddal Katarba, vagy akar az Emiratusokba, aztan pikk-pakk fent talalod magad egy hazamenö gepen.

A haborgasomat kövesse inkabb egy fotovalogatas az elmult egy honapbol.

A sivatag szagos hajoi:

Shangri-La, mi mas lenne? Estenkent itt lehet egy kis shishat elszippantani, elö arab zene kisereteben:

Autentikus butorok a szalloda egyik lounge-aban:

A kihagyhatatlan, mindenhol megtalalhato arany kaves es datolyas szett:

Emlekeztek, mennyire viszolyogtam en ezektöl az arany szinü cuccoktol egy evvel ezelött? Katarban meg anno iszonyattal fotoztam az üzletet, ami tele volt arany talcakkal meg kancsokkal. Na hat azt kell mondjam, valami eltörhetett bennem, mert ket hete azt talaltam mondani R-nek, hogy egy ilyet elfogadnek otthonra. 

Falidisz egy mellekhelysegben, eredeti omani ünnepi ruhak vannak összehajtva bekeretezve:

Ismet teknösbebi szezon van!!!

Meg egy csomo jo kepet keszitettem ujra a Nagymecsetröl, de azokat majd feltöltöm a regi bejegyzesbe. 

Voltunk ket hindu templomban is, mert anyosomnak hianyzott az indiai közeg (haha, ez vicc, ui. itt az utcan majdnem mindenki indiai), es ismet csak az itteni vallasszabadsagot tudom megemliteni: az egyik hindu templom a katolikus templom mellett van, ahol anno jartunk, a masik pedig (egy 300 eves Shiva templom) a szultan palotaja melletti sarkon, közvetlenül egy mecset mellett.. A bejaratnal pedig egy omani ferfi üdvözölt minket mosolyogva, aki egeszen biztos muszlim volt, mert ugye mas nem lehet. Szoval erdekes.. Mindket templomban, amit megkövetelt a szokas: köszöntöttük Ghaneshat, anyosom adott neki egy csicsas kendöt, körbejartuk az oltarokat haromszor, felaldoztunk par banant, aztan a legjobb resz következett: a falatozas. Ilyenkor van egy csomo megszentelt kaja, föleg kokusz, banan es edessegek, anyosom a kezeböl etetett szepen mindenkit. Asszem meg szüksegem van ugy tovabbi 20-30 evre, hogy ezt a mas kezeböl evest megszokjam. En inkabb az a "Joey doesn't share food!" tipus vagyok, ha meg emlekeztek erre a jelenetre a Jobaratok c. sorozatbol.

Hianyozni fog Oman, de egyuttal vegre varom is a normalis eletet, ezt az allando holiday feeling-et is meg lehet am unni. 

Katarban vegre jo idö van, igy nem hogy elrakhattuk a kis elektromos fütötestet, de be kellett kapcsolnunk a legkondit! Azannya. Bar röhej, hogy meg igy is 8-10 fokkal van itt kevesebb, mint Omanban. A közel-keleti höseghez nagyon gyorsan hozzaszoktunk, en 22 fokban mar vacogok. R pedig, aki anno a minusz 20 fokos Moszkvaban csak egy öltönyben koricalt (es persze eltevedt gyalog), most kardiganban nyomatja estenkent. 

Na, most mennem kell aludni, mert reggel iskola!!! 

Luxemburgi kiterö

R pentek-szombaton Luxemburgban jart, atvette a hazat a volt alberlöktöl, es intezett ezt-azt. Megprobaljuk ujra kiadni, egyelöre nem sok sikerrel.

Amikor vegre bejelentkezett a szallodabol, kerdeztem töle, milyen erzesek keritettek hatalmukba, milyen igy masfel ev elteltevel visszaterni az egykori otthonunkba.

A hazunk tovabbra is gyönyörü, a falunk rengeteget fejlödött, csomo uj ingatlan epült. A varos viszont allitasa szerint felismerhetetlen, mindenhol rengeteg ember, dugok a villamos epitese miatt es ugy altalaban, mar semmi nem olyan, mint azelött.. A mindig üres icipici repter is kiboritotta kisse, tele volt ugyanis emberekkel es meg sorba is kellett allnia a biztonsagi ellenörzesnel, amit - nem tulzok - soha, egyszer sem tapasztaltunk korabban, pedig rengeteget utaztunk. 

Nem segitett neki a nosztalgiazasban az idöjaras sem, mig Muscatban jelenleg 32 fokban süttetjük magunkat rakvörösre, addig az apro nagyhercegsegben mindössze 2 fok volt. Meg szerencse, hogy a repteren vett maganak egy kötött pulovert az unszolasomra, maskülönben kepes lett volna poloban utazni.

Benezett a bankunkba, azzal a cellal, hogy a lakashitelünket 30 evröl lecsökkentsük 10-re, erre ugy jött ki, hogy csak a kamatot csökkentjük (milyen mar, hogy siman felajanlotta az ügyintezö, hogy a mostani 1.65%-rol atallit minket 1.45-re..), es a hitel gyors törlesztese helyett inkabb veszünk egy lakast a belvarosban. Persze azert ahhoz meg kell gyüjtögetnünk. Az törtent ugyanis tavolletünk alatt, es reszben a Brexit-nek köszönhetöen, hogy 2040-re az orszag jelenlegi lakossaganak megduplazodasat varjak az elemzök. Csomo penzügyi ceg attelepszik Londonbol es amugyis szepen gyarapszik a lakossag a külföldröl betelepülö munkavallaloknak köszönhetöen. Csak az alatt a 6 ev alatt, amig mi ott eltünk, 20%-al nött a populacio. A kormany örületes epitkezesekbe fogott, teljesen uj varosnegyedek jönnek letre, de igy is keptelenseg lepest tartani a lakas iranti kereslettel. A jo helyen levö hazak (mint pl. a mienk) erteke is szepen növekszik. Svajchoz es Londonhoz kepest a lakasarak meg mindig megfizethetök, szoval addig erdemes beszallni, amig meg lassu a vonat.

Igy aztan most megvan az uj celunk. Persze ez csak akkor müködik, ha sikerül uj alberlöket talalnunk, akik majd fizetik a hitelünket. De e teren eleg pozitiv vagyok.

Arra a kerdesemre viszont, hogy fogunk-e meg valaha Luxemburgban elni, egy eleg eröteljes "nem valoszinü"-t kaptam. Azt hiszem tulzottan hozzaszoktunk (nem nehez) az evi 365 napnyi napsüteshez es az adomentesseghez. A friss zöld luxemburgi erdök, dombok, szölöültetvenyek es folyok azert hianyoznak, azt nem karpotolja semmi.

R-nek pedig valami egeszen alap dolog fogta meg az artatlan kis lelket, reggeli közben felhivott, hogy megmutassa, sonkat (angolul "ham", ami kizarolag sertesböl keszült sonkat takar) eszik igazi croissant-al es friss camambert-el. En közben mar teljesen atszoktam az ebredes utani kave-datolya kombinaciora, de hirtelen valami egeszen eröteljes sültoldalas, sertespecsenye es vereshurka iranti vagy keritett hatalmaba.

Ezzel zarom is ezt a kis europai "felrelepest", es hamarosan visszaterek egy ujabb omani beszamoloval.

India reloaded - Delhi bonusz kepek

Következzen par erdekesseg, amit nem tudtam  az esküvöi posztokba integralni. 

Delhi tovabbra sem nött tulzottan a szivemhez, persze nem csoda, hisz jobban vonzodom a Luxemburg meretü bebivarosokhoz, mint egy 26 millio lakosu megacity-hez..

Persze vannak szep es akar elhetönek nevezhetö reszei is, de en arra nem jartam, igy nem tudok rola beszamolni. A diplomatanegyedben mondjuk tudnek elni, ha soha nem kene kimenni a kapun kivülre..

A South Extension varosresz, ahol a rozsaszinü ruhamat vettük, kifejezetten a modosabb reteghez szol. De azert ne valami puccos bevasarloközpontot kepzeljetek el, ez is kis üzletek sora egy zsufolt utcaban, ahol egyesek a földre köpnek, mig masok koszos kis kocsikrol arusitjak a friss ananaszt.

A Perfection nevü üzletben a szabok igy dolgozgatnak a szinesebbnel szinesebb, gyönyörü szoknyakon:

Igy nezett ki a piac, ahol a gyerekek cuccait vettük, ez a latszat ellenere nem a szegeny lakossag bevasarlo utcaja, hanem a közepretege:

Az utakon lattam par erdekesseget.

Riksa-parkolo:

Szent tehen az ut közepen, motoros ficko megallt megetetni:

"Ez a taxi tiszteletben tartja a nöket": (mert a többi nem??!)

Igy nez ki egy atlag fövarosi busz, ennel jobb allapotban levö peldannyal nem talalkoztam a varosban:

Ez pedig szinten indiai különlegesseg: a kezzel festett kisteherautok (amikböl rengeteg van mindenfele) mindegyiken az allt, hogy "please horn" vagy "blow horn". A soförünktöl megtudtam, hogy ezt kötelesek kiirni a jarmüre, mert nem latnak rendesen maguk möge a tükörben es ha valaki mögöttük megy es elözni akar, az dudalassal tudja jelezni szandekat.

A dudalas amugy itt az indexet is helyettesiti, es a körforgalmak teljes hianya es a viszonylag keves lampas keresztezödes miatt az utakon iszonyat a hangzavar. Mindenki dudal minden iranybol, minden helyzetben. Mennek mint az allat, jobbra-balra kismotoron harom-negy fö, gyerekek, bukosisak nelkül, biciklik, tuk-tukok es riksak, gepkocsik es teherautok. Dudaszimfonia es az örült kaszkadörmutatvanyok ellenere nem lattam balesetet sehol.

Fura volt ezutan visszaterni a szuper kulturalt Omanba, ahol szinte egyaltalan nem hallani dudaszot es mindenki ugy vezet, mint az europaiak. Pedig a lakossag fele itt is indiai. Valoszinüleg a magas penzbirsagok es a börtönbünteteses szabalyozas miatt. Erdekes dolgok ezek. 

Mindenesetre India utan Katar megintcsak nem tünik annyira szar helynek. 

Mondtam R-nak, hogy a közlekedest leszamitva valoszinüleg tudnek elni Indiaban. Ö hevesen tiltakozott. Soha!

Ezzel a keppel zarom a beszamolokat, remelem azert a következö evekben lesz meg modom eljutni mas varosokba is, es talan kicsit a videket is felfedezni. Meg persze a szep szarikat viselni valami ujabb csaladi összejövetelen. 

India reloaded - Esküvö

Elöszo:

Azert tartott ilyen sokaig ennek a bejegyzesnek a megszerkesztese, mert be akartam szurni par kis videot a lakodalombol, hogy halljatok is a zenet, ne csak a kepeket, es egesz heten probalkoztam mindenfele modszerrel, de a gugli ördöge mindig közbeszolt es sehogy nem sikerül. Meg amikor meg is jelenik a video a posztban, valami miatt nem indul el. Szoval a kepzelöerötökre kell hagyatkoznotok a fotok alapjan.

Az esküvö napjan anyosek eltüntek par orara, mert volt mindenfele egyeb ceremonia, amin nekünk nem kellett reszt vennünk, igy mi egesz nap pihenhettünk, a hotel kertjeben setalgattunk es figyeltük a lelkes kis segedmunkasokat, ahogy felepitettek a lakodalom helyszinet es berendeztek a fogadotermeket.

Igy nezett ki a kerti ceremonia keszülöfelben levö helyszine az ablakunkbol:

Itt meg nincs stressz, szivjuk a friss levegöt:

A sracok teljes 15 percen at kepesek voltak szemlelni ezt a tüzolto slagot:

En meg felvettem az indiai selyem suit-omat, ha mar elhoztam magammal es kitisztittattam, nehogymar szegyenszemre hazavigyem anelkül, hogy felprobalom. Ezt meg ket evvel ezelött kaptam R öccsenek esküvöje alkalmabol (amire ugye nem mentem el). A liftes pavaval tökeletes part alkottunk:

Delutan 6-kor ujfent kezelesbe vett a ket indiai neni, ezuttal kontyot (!!) kaptam. 

Es ez mar a kesz allapot. A gyönyörü szarim sajnos nem tökeletes, elöl labnal harmonikaszerüen kene kineznie, de olyan vastag az anyaga, hogy azt valami speci vasaloval kellett volna beallitani. Haromszaz biztositotü utan igy neztem ki:

A nasznep gyülekezett szepen lassan, megintcsak volt kaja-pia, zenebona, es 9 körül kiabaltak, hogy a völegeny rokonai menjenek ki az utcara fogadni öt. Kivonultunk, engem gyerekkel a kezemben berantottak a tombolo, tancolo tömegbe, azt se tudtam mi van, rengetegen roptak az ut közepen es iszonyu hangos csinnadrattaval vartak a srac erkezeset. Persze az összes indiai nöci velem akart fenykepezkedni, mert ugyan ki latott mar feher nöt szariban, indiai esküvön.. Tenyleg csodabogarnak vagy ufonak ereztem magam egesz este, a folyamatosan minden iranybol bamulo tekintetek nem igazan segitettek a beilleszkedesben. 

Ez eltartott vagy fel oraig es allitolag mar közeledett a völegeny. Ezutan meg a kertben falatozgattunk es tancikaltunk egy kicsit, majd bevonultunk a szallodaba. Amerre szem ellat, emberek tobzodtak, a közvetlen csalad ferfitagjai (ugy ötvenen) piros es rozsaszin turbant es salat viseltek. R ettöl ugy 10 perc utan ovatosan megszabadult, lerakta egy szekre es ugy tett, mintha ott felejtette volna. Pedig egesz viccesen nezett ki. Ettünk egy rakas csokoladet, ami a völegeny es menyasszony nevenek kezdöbetüjekent volt feltalalva. Nyami. Alkoholhoz ekkor meg nem lehetett hozzajutni, valoszinüleg igy akartak a nepet meg legalabb addig kordaban tartani, amig összehazasodik a par.

Vegre megjelent a srac is, ezüst szemfedövel (?) es egy valag penzzel a nyakaban, csini ferfigarda kisereteben:

Leültettek a tronra es varta szive valasztottjat. Közben tovabbra is ment az oriasi buli, harsogott a Bollywood mjuzik, mindenki kajalt es fotozta magat. 

Ilyen lanycsapat is zenelt az este soran:

Egy idö utan megerkezett a leanyzo is, legyezöfejü hölgyek tarsasagaban (ök itt nem latszanak), viragtetö alatt, valahogy igy:

Felment ö is a podiumra es mindenki fenykepezkedett velük, meg mindenfelet bemondtak, de en akkor a gyerköcökkel voltam elfoglalva, igy lemaradtam a legfontosabbrol: amikoris a fiu es lany egymas nyakaba akaszt egy viragkoszorut, asszem ez maga a hazassagkötes, de nem mernek ra megesküdni. 

Itt a par a tronuson. A sracot egyetlen egyszer lattam mosolyogni, amikor R felszaladt hozza es a fülebe sugott valamit, azt leszamitva eleg buskomor volt szegenykem.

Ök pedig a kiseret:

Ezutan egy oriaskivetitön lejatszottak egy 5 perces videot a parrol, ami komolyan olyan szinvonalu volt, mint egy menö amcsi videoklip. Kicsit volt csak nyalas. Na jo, rettentöen.

Nahat ezutan en mar elerkeztem a türeshatarom közelebe, a labam kezdett leszakadni a cipömben es a fiuk is elegge fel voltak ingerelve, szoval eleg faraszto volt rajuk figyelni, hogy el ne vesszenek az iszonyat tömegben. 

A vendegseregröl csak videoztam, de talan valamenyire latszik a kepeken is, bar ez meg az elejen keszült:

Ekkor anyos szolt, hogy menjünk kajalni. Mivan? Hat egyfolytaban kajalunk.. De hat az ünnepi vacsora a szomszedos teremben van. Atmentünk a szomszedos terembe es csodak-csodaja, ott is kabe ugyanannyi ember hemzsegett, vagy talan több is, mint a fö ceremonia helyszinen. A terem közepen vagy 15 sef helyben sütött-fözött, iszonyat sok kaja volt, amerre szem ellat. Viszont ülöhelyet nem talaltunk, igy vegül majdnem ehesen mentünk haza. 

Ez volt a kajas terem:

Mint utobb kiderült, megiscsak 1500-1600 vendeg volt a lakodalomban. Es meg az elözö miniszterelnök is jelen volt testörei kisereteben. En senkit nem ismertem meg, mondjuk marhara nem vagyok jartas az indiai politikai elit teren. Sem. 

Az est folyaman R majdnem összes unokatesojat megismertem anyai agrol, kabe a mi korosztalyunk, de eleg problemas banda, nagy reszük mar elvalt. Amugy a sztorik, amiket hallottam ez alatt a 3 nap alatt, siman alapjaul szolgalhatnak egy igazi, dramakkal es armannyal teli indiai szappanoperahoz. Igy aztan nem csoda - es ezt most minden alszerenyseg nelkül mondom -, hogy a csaladtagok oda voltak ertünk: mi vagyunk a problemamentes alompar, annak ellenere, hogy R klanon kivül mereszelt hazasodni, jo nehany bokros szemöldököt felvonva anno.

Mi olyan 11 körül leleptünk, nagyon kenyelmes volt csak felliftezni a rezidenciankra. Hajnali 2-ig pakoltam a böröndöket, mert reggel 7-kor indultunk vissza Katarba. Illetve akkor meg nem tudtam, de tulkeppen Maszkatba. Mikor reggel 7-kor kineztem az ablakon, a kis melosbrigad mar szedte szet a kerti diszletet.

Anyosom elmeselese alapjan tudom csak, hogy a bulaj ugy 5-ig tartott, volt tüz kerülgetes is, meg minden ami kell, aztan az ifju parnak meg otthon kellett par egyeb ceremonian atesniük, es nem a naszejszakara gondolok.

Azt is anyostol hallottam, hogy a menyasszony a völegeny szüleitöl egy egy kilos aranyrudat kapott (meg persze több kilo arany ekszert), a völegeny pedig a lany csaladjatol egy Mercedes-t. Hazat termeszetesen közösen kaptak.

Nahat csuda egy elmeny volt, azt meg kell hagyni, nagyon szerencses vagyok, hogy megtapasztalhattam egy igazi indiai esküvöt (meg ha csak a töredeket is), es ha szeretnetek egy hasonlot, akkor elarulom, hogy a szallodai esemeny csupan 250.000 USD-be fajt a csaladnak..

Bucsuzoul itt egy anyos-meny szelfi:

India reloaded - Taj Mahal

Lehet, hogy nem ezt a cimet kellett volna adnom ennek a bejegyzesnek, talan a "Paranoia" jobban raillene, döntsetek el ti.

Szoval szombat ejszaka az eljegyzesröl hazamenet kenytelenek voltunk taxiba szallni, a soförünket ugyanis hazaküldtük korabban, a szallodanak meg nem volt epp szabad autoja. R szokasahoz hiven apatigriskent probalt engem meg a fiukat vedelmezni, olyannyira, hogy amikor megerkezett a taxi, ö hatul jött csigatempoban a nagymamajaval en meg közben elindultam a fiukkal az auto fele, es ebböl akkora botranyt csinalt, hogy ihaj. Meg kellett volna öt ugyanis varnom. Mert feher vagyok es nö es mert szepek a gyerekek. 

Elindultunk aztan, R elöl ült, de lattam rajta, hogy marha ideges. Egy idö utan bekapcsolta a gps-t a telojan es elkezdett ordibalni a soförrel, hogy rossz iranyba megyünk es mar reg ott kene lennünk, az meg magyarazkodott, hogy de arra lampak vannak es tovabb tart satöbbi. Megerkeztünk azert egyben. Otthon aztan kerdöre vontam, hogy mi volt ez a hiszti. Hat az, hogy siman elrabolnak engem meg a gyerekeket, eleg ha a soför csak elkanyarodik valami sötetebb zugba, sehol egy rendör, R-t lelövik, a nagyi nem szamit, minket meg eladnak rabszolganak vagy szervnek vagy mittomenminek. Szegenykem nagyon raparazott.

Hajnali 1:30-ra agyba keveredtünk es frankon megigerte anyos-apos, hogy ha reggel 4-kor elindulunk a soförrel a Taj Mahal-hoz, akkor ök szivesen vigyaznak a fiukra, mi meg ebedre haza is erünk es mindenki heppi lesz, föleg en. Mert hat azert szerettem volna megnezni, na. Delhiböl az ut 4 ora Agra-ba, meg 4 vissza, de hajnali 4-kor 3 ora alatt is meg lehet tenni. Felkeltünk. Elindultunk. Az ut annyira vacak es a kocsi sem eppen egy bmw volt, hanem kabe tata vagy valami hasonlo sz*r, igy en röpke 8 perc alatt olyan hanyingert kaptam, hogy meg kellett allnunk. Közben a soför amugyis kiszallt es rank zarta az ajtot, mondvan, hogy vennie kell jegyet az autopalyara. En epp a rokaval küzdöttem, mire R elövesz a zsebeböl egy a szallodabol nyult borosüvegnyitot es mutatja nekem nagy büszken. Mondom neki, nem ez a legjobb idöpont a koccintashoz. Ja, ezt önvedelemböl hozta, es siman nyakonszurja vele a sofört, ha gaz van. ?????!!!!!!

Na hat igy alakult, hogy megkimeltem magunkat a hajnali kirandulastol es megkertem szepen a sofört, hogy vigyen vissza rögvest a szallodaba, mert nem birom ki a tovabbi 7-8 ora zötykölödest. 5-re ujra agyban voltam, begyogyszerezve, hideg borogatassal. 

Legközelebb akkor lesz eselyem a Taj Mahal megtekintesere, ha a fiuk kicsit nagyobbak lesznek es velük együtt el tudunk menni. Sajnalom marhara, de abban a szituban azt hiszem hösiesen vallaltam a szegyenszemre visszafordulast.

A nap hatralevö reszeben amugy egy enyhithetetlen migrennel küzdöttem, es az esti csaladi vizitet is lemondtak miattam, pedig nagyon keszültünk ra, bar fogalmam sincs kikkel kellett volna talalkoznom szep indiai szerelesbe bujva ismet, de allitolag ezek a csaladtagok nem voltak jelen az esküvön. 

A nap fenypontja azert az volt, hogy R nagymamajatol kaptam egy gyilkos fejmasszazst, ami hihetetlen, de kabe 20 percre el is mulasztotta a migrent, pedig ugy püfölt, mintha meg akarna ölni. Amugy alig tud jarni szegeny es kabe annyira tünik erösnek a neni, mint egy szitakötö, de valami brutal keze van.

Tessek, örömködjetek:

India reloaded - Eljegyzes

Eljegyzes - avagy gyürü ceremonia

Az indiai esküvök rengeteg kis ceremoniabol plusz nehany fö esemenyböl allnak, annyira sokbol, hogy sem anyosom, sem aposom, R meg aztan plane nem volt kepes nekem felsorolni mindent. Azt mondjak, hogy az esküvös Bollywood filmekben altalaban a legtöbb aprosag benne van es manapsag a fiatalok szeretik az egeszet leutanozni. Mar irtam korabban, hogy az 500 es 1000 rupiat fel eve bevontak, igy mindenki elvesztette a "fekete penzet", emiatt aztan ez az esküvö a tervezett töredekere lett redukalva. Azert nem kell megijedni, igy is eleg sok erdekes dolgot megtapasztaltam a harom nap alatt. Nekem mindösszesen ket jelenesem volt: az elsö a szombati eljegyzesen, a masodik pedig a hetföi lakodalomban. Mindket esemeny több reszböl allt, de en annyira el voltam merülve azzal, hogy ne bukjak orra a ruhamban es a reg nem hordott kenyelmetlen cipökben, ket kis taknyos allando vinnyogasat csillapitsam miközben negyszaz rokonnak bemutatkozzak, hogy bevallom, sok mindenröl lemaradtam.

De kezdjük az elejen!

Az ifju völegeny R unokatestvere anyai agon. Kögazdag csalad, aminek minden tagja vagy orvos vagy politikus. A völegeny anyukaja konkretan Delhi elözö polgarmestere. Naluk mar csak a menyasszony csaladja durvabb, akik a korrupt indiai rendszerben szepen a tarsadalom kremjenek a tetejen levö mazsola szintjere pozicionaltak magukat. Emiatt aztan nem meglepö, amiket majd kesöbb leirok. Nekem az egesz hetvege amolyan kiakasztott alkapoccsal amulas es nyalcsorgatas volt. De nem irigykedem am.

Igy nezett ki az eljegyzesi (!) meghivo. Egy oriasi selyemdoboz, benne a helyszinnel es egy rakas finomsaggal, de mire hozzam eljutott, azt a csalad kizabalta belöle:

Anyosom allatira be volt sozva, hogy viszontlathatja negy lanytestveret, akik mind mas-mas orszagokban elnek es 15 ev alatt egyszer talalkoznak, es ket fiutestveret (az egyik az örömapa), akik Indiaban maradtak. Na meg persze a szüleit. Nekem is nagy szerepem volt aznap, elvegre most mutattak be a csaladnak elöben. Emiatt aztan megprobaltak ram aggatni par kilo aranyat, amit termeszetesen visszautasitottam es csak a nagymamatol kapott aranykarkötöket eröszakoltak ra a csuklomra, jelzem majdnem eltörtek a csontjaim, mire atmentek a kezfejemen szappannal es olajjal. Erre R apai nagymamaja csak azt mondta, ha mindennap hordom, majd megpuhul a csontom es könnyebb lesz felvenni.

Nahat szombat este 7-kor puccparadeban behuppantunk a kocsiba es nekivagtunk a komplett dugonak, hogy aztan pontban 8-ra megerkezzünk a helyszinre, ahol amugy a gyürü atadas 7 orakor kezdödött. Volna. Ha ez az orszag nem India volna. Indiaban is Fiji-time van ugyanis, szoval nem veletlen nem a nemetek hoditottak meg a szubkontinenst anno.

Konkretan mi voltunk az elsö vendegek!!! Ekkor meg picit meglepett, hogy amint beleptünk a helyszinre - ami amugy egy fenszi szalloda tetöterasza volt -, 8 darab fenykepesz es ugyanennyi asszisztens allt velünk szemben a vörös szönyegen es oriasi reflektorokkal vilagitva egymillio fotot kattintottak rolunk. Olyan volt kabe mintha az Oscardij atadason lennenk, ami egesz veletlenül pont ugyanazon az ejszakan zajlott. De mas is volt am aznap, megpedig a mi hazassagi evfordulonk, szoval en ugy vettem az egesz bulajt, mintha nekem keszült volna.

Ezutan setalgattunk a Bollywood-ot megszegyenitö diszletek közt, tömtük magunkba a pincerek altal folyamatosan elenk tolt indiai falatkakat es vartuk a csalad erkezeset. Erre az alkalomra csak a szük csalad volt meghivva, összesen kabe 100 fö, tenyleg eleg lajtos volt. Szepen sorban erkeztek nagyszülök, nagynenik, nagybacsik, unokatesok es azok gyerekei. A liftböl kilepö vendegeket oriasi hattyuknak öltözött azsiai (nem indiai) nök köszöntöttek tanccal, legyezövel, viragkoszoruval, oriasi zenebonaval. Valahogy igy:

Mindenkinek be lettem szepen mutatva, persze a völegenyi oldalon. Mindenki nagyon cuki volt es egymillio bokot kaptam. Közben vegig ment full hangerön a Bollywood zene, felmeztelen ferfiak tancoltak a szinpadon, meg hattyunök, meg hastancosok... Ja es a kaja-pia aradat. 

Aztan 9 körül megerkezett vegre a menyasszony is, utana meg a völegeny. Öket a hattyuk egyböl a medence egyik feleben felallitott szinpadra tereltek, en marhara nem lattam belölük semmit. A fenykepesz banda teljesen elallta a rajuk latast, minden iranybol. 

Sok szövegeles utan azt hiszem - de nem mernek megesküdni ra - gyürüt csereltek es aztan szepen mindenki ment fel a szinpadra gratulalni nekik, es atadni a köteg penzeket. Vegül en is felszaladtam kezet razni velük, hat szegenyek elegge megviseltnek tüntek, gyanitom hogy ök meg jobban vartak a veget, mint en. Ezt követöen mi nemes egyszerüseggel leleceltünk, mert a fiuknak agyban volt a helye. Anyos-apos maradtak, de nem vegig, olyan hajnali 1 körül tertek haza, es akkor kezdödött csak a lanyok hennazasa. Ezt kicsit sajnalom, hogy ki kellett hagynom, bar legalabb most nem ugy nez ki a kezem, mintha le lenne kakalva.

Majdnem kifelejtettem valamit: volt egy masik szinpad is, amire egyszer csak elkezdtek felhordani egy rakas ajandekot, nem tulzok, kabe 30 negyzetmeternyi felületet telehalmoztak mindenfele cuccal. Azt hittem, ezek a naszajandekok. De nem! Ezek a vendegek ajandekai a par szüleitöl. Kaptunk mi is lovet (na nem sokat, kabe egy ebedre el is ment az egesz, de nem az a lenyeg), egy rakas edesseget, gyümölcskosarakat es en egy gyönyörü selyemszarit! Utobbit anyosomnak adtam, mert valoszinüleg ö többet fogja hordani, mint en.

Az eljegyzesröl valo hazautat a következö bejegyzesben reszleteznem, mert annyira nem illik ide.

India reloaded - Kezdetek

Indulas / Erkezes Delhibe

Amilyen pocsekul indult a napom, olyan rosszul is vegzödött. Delelött a fodrasz közölte velem, hogy kopaszodom, aztan meg hogy hasznaljak ruzst es pudert. Köszi. 

Utana örületes tempoban összepakoltunk, majd vartuk R-t, mint a Megvaltot, hogy hazaterjen a melobol. Az mar gyanus volt, hogy uton hazafele felhivott, hogy dugoban ül es megsem a mi kocsinkkal megyünk a repterre, hanem rendelt ket taxit 17:15-re. Az egyik taxi megerkezett fel hatkor, abba betoltuk apost a böröndökkel. Közben R is hazaert. A masik taxit 5 perces idöközönkent hivogattuk, csak hogy mindig azt a valaszt kapjuk, 5 perc es ott vagyok. Pontban 6-ra meg is erkezett. Az öröm azonban nem tartott sokaig, mert olyan dugoba keveredtünk, hogy apam.. Kereken egy oraig tartott, mire kiertünk a repterre. A gepünk akkor mar boardingolt, es hat a dohai repter egy kicsit nagyobb mint a magyar, szoval kabe eselytelen volt a szitu. Becsekkolni is csak a taxiban sikerült es hatunkat hat különbözö sorba ültettük. A repteri rohanas melle jött a balhezas, hogy legalabb a gyerekek ne üljenek egyedül, ami nem volt egyszerü egy tele gepnel, ugy, hogy rajtunk kivül mar minden utas fent volt a gepen. Vegül sikerült annyit elerni, hogy en a sracokkal ülhettem, R-t beszoritottak valahol a gep seggeben ket nagydarab indiai manus köze, apos-anyos meg romantikazhattak együtt.

Ez az ut nem viselt meg annyira, mint a tavalyi Delhi-Muscat jarat, amin csak a melos pasik ültek. A katari indiaiak sokkal szimpatikusabbak voltak, a heringjarat ellenere. Peldaul elöttem ült egy szöke csaj, aki egyedül utazgat a vilagban. Ket igencsak deli indiainak tünö pasas ült mellette, es leszallasnal elkezdtek beszelgetni. Mikor megtudtak, hogy a csaj egyedül utazik, rengeteg jo tanaccsal lattak el. Mondtak neki, hogy bar gyönyörü az orszag es sok jo ember lakja, azert nem veszelytelen es legyen nagyon ovatos es mindenfele szitukat magyaraztak neki, hogy mit/kit hogyan kezeljen. 

A repteren az immigration eleg sokaig tartott, pedig hajnali 2-kor ertünk ide. Azert rendesek voltak, acsorogtunk a karunkban alvo gyerekekkel a sorban es kiszedtek minket. Ujjlenyomatozas divik itt is, megint husz percig tartott, mire engem ertelmezni tudott a gep.

Taj Palace

A Taj Palace-ban szalltunk meg, amiröl azt erdemes tudni, hogy az egyik (vagy aposom szerint a) legregebbi hotel Delhiben es anno azert alapitotta meg egy indiai manus, mert a fenszi szallodakba csak europaiakat engedtek a brit fennhatosag alatt. Közel van a repterhez es a diplomata negyed / India Gate mellett helyezkedik el, es annak ellenere, hogy a reptertöl ide vezetö ut igazan ocsmany, a szallodabol szep zöld erdöre nyilik a kilatas, nem pedig a szürkesbarna, koszos varosra. 

Kivülröl nem a legszebb, de belül gyönyörü es igazan luxuskategorias. A kapunal örök csekkoljak a kocsit, a motorhaztetöt is minden alkalommal kinyitjak, majd tisztelegve beengednek. Az ajtonal turbanos, maharadzsanak kinezö szemelyzet köszönt meghajolva, tenyereket összeteve: Namaste! Aki igazi indiai hangulatot szeretne, annak tudom ajanlani. Erdekes dologra jöttem viszont ra: a nöi szemelyzet nem eppen kedves, total fapofa mind, a ferfiak viszont mind kedvesek es mosolygosak. R szerint ez jellemzö az egesz tarsadalomra, a nök agresszivak es prosztok.

Ime nehany kep bentröl.

A pava India nemzeti madara es jelkepe, nagyon sok minden kötödik hozza a hinduizmusban, a jolettöl kezdve az idök megismetlödesen at a bölcsesseg atadasaig csomo temakörben a pavatoll szerepel.

Ha kedved van, elrebeghetsz egy imat Ganesha-hoz, mig varod a recin a kulcsokat:

Pentek reggel 5-re mar agyban is voltunk, en meg kelhettem (volna) 10-kor, hogy anyos-apossal bemenjek a varosba ruhat venni. Egesz hetre bereltünk kocsit es sofört, erre a napra 11-re hivtuk. Ennek ellenere 9-kor csörög a telefon, hogy itt a soför. En teljesen komaban csak annyit akartam mondani a recisnek, hogy egy pillanat, megnezem mennyi az idö (tök sötet volt a szobaban es azt se tudtam, fiu vagyok-e vagy lany), mire a recis a "Just a second, let me.." mondatomat felbeszakitotta: "Ok, I'll tell the driver" es bumm levagta a telefont. Bazzeg, neeeem, vissza kell hivnom hogy meg csak 9 van es jöjjön vissza 11-re, ahogy megbeszeltük, de a dög sötetben mire megtalaltam a telefonon az operacios gombot, jol felidegesitettem magam, az operator meg ujfent ramcsapta a telefont, szoval vegül sikeresen felebredtem. R es a sracok bekesen huztak a lobört. Vegül anyoseknak nem sikerült felkelniük idöben, es 11.30 körül indultunk a nagy bevasarlo turara. 

Ruhavasarlas

Ha Delhiben szari vasarlasra vetemednetek, akkor ezt a helyet szivböl ajanlom: Perfection shop in South Extension. A penteki nap itt ünnep volt, meghozza pont az, amit tavaly Uj-Zelandon eltünk meg: Maha Shivaratri, amit a hinduk egesz ejszakan at tarto imadkozassal töltenek. A hosszu hetvege miatt igy a közlekedes abszolute lajtos volt, legalabbis indiai viszonylatban. Egy europai siman kitepne az összes hajszalat ebben a forgalomban. En csak azert nem tettem, mert a fodrasz igy is jol beijesztett, hogy a halantekomon nincs mar haj.

A bolt egesz pici, de baromi jo keszletük van, nekem meg anyosnak vettünk egy-egy designer lehenga-t (indiai ruha) plusz anyosnak ket suit-ot (napi viselet). A ruhak erdekessege, hogy mind XL meretben van, probalasnal egy csajszi segitett es megtüzködte rajtam, aztan kialltam egy pedesztalra es nyolcan megcsodaltak es velemenyeztek. Masnapra a szerkot teljesen rank szabtak. En nem szeretek lacafacazni, igy ket szep ruha utan a harmadikra azt mondtam, ez jo lesz, nem probalok többet. De meg milyen jo lett! Total kiralylanyos, es ha feher lenne, siman elmegy otthon menyasszonyi ruhanak. A probalasi elmeny is nagyban hasonlitott a 6 evvel ezelötti esküvöi elökeszületre. Csak itt most apro indiai pasasok alltak körbe a baratnöm helyett. 

Egy kis varosnezes

Pentek delutan R es a fiuk tarsasagaban elmentünk megnezni a hires Lotus templomot - ami ki gondolna? lotuszvirag alaku -, am sajnos pont zarasra ertünk oda, igy szorri, nincs fotom. Kiugrottunk az India Gate-nel egy-ket szelfi erejeig, itt valami eszement tömeg volt, az emberek a sarban, szemetkupacban piknikeztek..

Szombati örület

A sracoknak szerettünk volna venni meg egy indiai szerelest, mert csak egy-egy volt nekik, amit meg tavaly kaptak ajandekba. Anyos kitalalta, hogy elvisz egy igazi indiai piacra, hogy megirhassam a blogba. A szallodaban is ezt a helyet ajanlottak a fiuk ruhajahoz. En nem annyira keszültem ki, mint R. Te jo eg! Ugy bant velem, meg a gyerekekkel, mintha selyemcukorbol lennenk es vaddisznok köze dobtak volna. A piac mondjuk tenyleg eleg durva volt, es meg penzt is akartunk valtani, szoval ugy kepzeljetek el, mint a filmekben. Egymillio ember, iszonyat hangzavar, szin-es szagkavalkad (irhatnek illatot, de az nem fedne a valosagot), tülekedes, lab es kez nelküli nyomorekok a földön kuszva keregetnek, fiatal nö teljesen meztelen ujszölöttel a hona alatt zörög az auto ablakan, az uton atjutni harom ferfi segitsegevel sikerült ordibalva, tuktukokat es riksakat kerülgetve, az eletünkert futva. 

Elsöre rossz üzletbe tertünk be, de anyosnak mosdora volt szüksege, igy felcaplattunk a hatodik emeletre, ahol en harmasban maradtam a sracokkal. Elado faszi megkerdi: "Your sons?" "Yes." Anyos utan mutatva: "Mother-in-law?"..

Ez eletben viccesebb, mint leirva. 

Azert itt egy kep a bolt kinalatabol, ezek ferfi esküvöi öltözetek ünnepi turbannal:

Es hozza illö cipövel:

Ezutan R megtalalt minket es atcaplattunk a gyerekboltba, de ugy, hogy elötte 5 perces strategia-megbeszelest tartottunk: anyos megy elöl, en mögötte a kicsivel a kezemben es R hatul a naggyal a kezeben. R kikötötte a szabalyokat: tilos megallni, szobaelegyedni, oldalra nezni, es a gyerekek szemet be kell fogni, amikor jelez. Röhejesen hangzik, de nem tulzok.

Vettünk ket gyönyörü hercegi szerelest a fiuknak, aztan atmentünk a cipöboltba, mert valami azt sugta, hogy a star wars-os szandalok nem passzolnak a kristalyokkal kirakott, arany es feher ruhakhoz. A cipöboltban keszitettem par videot, annyira erdekes volt. A lenyege, hogy az 5-6 elado faszi egyszerre szolgal ki kabe 20 ügyfelet, irto nagy kiabalas közepette, dobaljak a dobozokat egymasnak az emberek feje fölött es ha meret kell, a plafonon levö nyilason keresztül felmutatjak a padlason levö kolleganak a cipöt, aki kikeresi es lehajitja. Engem egyszer sem talaltak el..

Itt mutatja a bacsi, milyen cipöt ker:

Es mar hullik is a lukon at a doboz:

A bevasarlas utan epp idöben hazaertünk, hogy a hotel spa-jaban elökeszitsenek minket az esti ceremoniara. Nahat ez szamomra meglepi volt, az esküvömön kaptam legutobb profi sminket. Ket nagydarab nyugdijasnak tünö indiai neni vett kezelesbe, az egyik elkezdte a hajamat babralni, közben a masik kilakkozta a körmeim, aztan nekilatott a buramnak. Lajtos sminket kertem, hat valoszinüleg indiai viszonyok közt ez annak szamit, es egesz biztosan nem volt meg feherbörü ügyfelük, mert a leghalvanyabb alapozoval is narancssargara sikerült pingalniuk. A brutalpiros ruzsrol nem nyilatkoznek.

A ruhat is ram adtak a nenik, es ekkor derült ki, hogy a szoknya kisse böre sikeredett, igy kilatszott a hasam es a köldököm. Szerintük persze ez igy tökeletes, de en kevesbe voltam elegedett a latvannyal, igy anyosom feljebb varazsolta a szoknya derekat biztositotüvel. Amikor a sracok meglattak az ajtoban, meg sem tudtak mukkanni, par masodpercig fel sem ismertek. Aztan a kicsi megkerdezte: mami, mi törtent az arcoddal? A szempillaspiral nem jött be nekik, mindketten csak azt hajtogattak, hogy mossam le azt a feketet a szememröl. A nagyobbik meg a következöt kommentalta: "mommy looks like a princess. Let me wear my Indian dress so I can look like a man and I will marry mommy." Ahogy a nagy könyvben meg van irva. 

Hat tessek, itt vagyok a kis hercegemmel:

Ideje lenne az eljegyzesröl es az esküvöröl is irnom, de azt majd a következö bejegyzesben reszletezem.