Ez bizony nekem is meglepetes volt, de meghozza milyen jo. :) Bar epp kezdtem megszeretni a jachtkikötöi eletet es mar szinte tiszta es rendezett volt az uj lakasunk. Szinte. Erre hetfön R telefonalt az irodabol, hogy ha meg nem pakoltam ki a böröndöket, akkor mar ugyan ne is tegyem, mert masnap repülünk vissza Muscatba.
Le kellett ülnöm a legokkal boritott szönyegre, hogy felfogjam mi a franc van mar megint. Csupan annyi törtent, hogy R ugyebar befejezte az omani projektjet decemberben, amit januar vegen fog prezentalni a katari CEO-nak, de nagy vaganyan azt talalta mondani, hogy hozzon magaval tollat, mert egyben ala is irhatja majd a szerzödest. Igy most aztan van kemeny ket es fel hete, hogy megirjon öt darab többezer oldalas dokumentumot. Ezt persze csak itt helyben tudja elkesziteni, meghozza ugy, hogy berendelte az egesz reszleget plusz öt beszallito sales csapatat hetvegekre is, es ejjel-nappal dolgozni fognak.
Tegnap delben aztan ujra utnak indultunk. Itt nem olyan egyszerü am utazgatni, mint mondjuk Europaban. A következö kerdesek merülnek fel a repteren:
1/ Exit permit: R-nek kell speci nyilatkozat a munkaltatojatol, hogy elhagyhatja az orszagot. Szerencsere kapott egy olyat, amivel barmikor es barmennyiszer kilephet, igy ez nem gond. De az atlag munkavallalonak ez sokszor problemat jelenthet.
2/ Birsagok: Repterre menet erdemes ellenörizni egy kormanyzati app segitsegevel, hogy van-e közuti birsagunk. Csak akkor engednek fel a gepre ugyanis, ha minden birsag rendezve van, erre van lehetöseg a repteren is. Ez nalunk mindig nagy kerdöjel, mert itt amugy nem ertesitenek a birsagrol, kizarolag ezzel az applikacioval lehet megnezni a tarozast es azt persze nem nezegeti az ember allandoan, csak kiutazas elött.
3/ Most nalunk meg hozzajött az a komplikacio is, hogy a csaladi vizumunk mar folyamatban van es ha az mar bent lett volna a rendszerükben, akkor az törtent volna velem es a sracokkal, ami multkor R-el, addig ugyanis nem lehet elhagyni az orszagot, amig a vizum meglete utan elkeszül a residence permit. Igy aztan hiaba volt meg a repjegyünk, becsekkolasnal lelegzet visszafojtva vartuk, hogy mehetünk-e vagy sem.
De amint latjatok, meg nem volt kesz a vizum, igy aztan kevesebb, mint ket ora mulva mar az omani hegyek fölött jartunk. Annyira jo volt az oriasi csilli-villo dohai repter utan leszallni ezen a kis osdi, mini repteren, ahol nincsenek tömegek es az alkalmazottak olyan cukik es mosolygosak.. A taxiban a nagyfiam megkerdezte, hova megyünk, en meg automatikusan ravagtam: haza. Ugyanabban a hotelban vagyunk, bar masik lakasban, de olyan, mintha el se mentünk volna.
Amugy megtudtam egy ujabb erdekesseget Omanrol. Fura volt, hogy itt a taxi a katari fuvardijak negyszeresebe kerül, annak ellenere, hogy minden mas viszont olcsobb. A taxi viszont pont luxemburgi arszinvonalon van. Na hat ennek az az oka, hogy kizarolag omaniak vezethetnek taxit es a kormany szepen felhuzta az araikat ezzel biztositva a megelhetesüket. Nem is sajnalom am tölük, mert olyan kis kedvesek!
