Betegesen

Olyan sokaig tartott megirnom az elözö bejegyzest, hogy mire publikaltam, tegnap mar ujra visszatert hozzank az indiai familia. Es hogy meg nagyobb legyen az öröm, apos-anyos hoztak magukkal R öccset es a feleseget. Marmint az öccsenek a feleseget. Legutobb ket evvel ezelött talalkoztam velük, es hogy is fogalmazzak: nem sirtam magam alomba estenkent, hogy ilyen sok idöt kellett nelkülöznöm tarsasagukat. Ennel többet nem is irnek erröl, mert ugye csaladrol vagy csak jot vagy semmit - vagy ez valami masra vonatkozik? :)

Az influenzas sztorit akartam inkabb leirni. Nahat en szerintem meg nem voltam influenzas ezelött, es oltast sem igenyeltem soha, meg anno a meloban sem, amikor cask ugy osztogattak mindenkinek minden összel. Nem, kössz, en faszagyerek vagyok! Most sem en kaptam am el. Elöször.
Szoval mult penteken ugyebar itthon tancikaltam a gyerekekkel hetvege leven, harmasban, mert R Yangonban volt. Vagy Szingapurban, vagy Bangkokban, en mar nem tudom követni epp mikor hol robotol. Utobbi hetekben olyannyira sokat melozott, hogy nem is tudtunk nagyon beszelni, csak heti egy-ket alkalommal par percet. Szoval a kissebbik fiam egyik pillanatrol a masikra belazasodott, ami ritka, mert siman folyik az orruk meg köhögnek altalaban es ennyivel el van intezve a dolog. Adtam neki kis lazcsillapitot, es irany az agy. Csakhogy ejfelkor arra ebredtem, hogy tüzforro a gyerek, 40.5 fokot mertem es majd hanyattvagodtam. Ilyen magas lazra nem is emlekszem egyiknel se, plane ugy, hogy kapott elötte par oraval Ibuprofent. Nem vagyok egy anyamasszony katonaja ilyen teren, de most baromira bepanikoltam. A nagyobbik gyerek bekesen szundikalt, mi a francot csinaljak? Telefonaljam körbe a korhazakat, hol van ügyelet, aztan hivjak taxit hajnalban es cipeljem le a ket alvo gyereket a garazsba? Keptelenseg. Eszembe jutott, hogy egy evvel ezelött olvastam egy cikket egy uj privat szolgaltatasrol, amivel hazhoz jön a doki. Kigugliztam a cikket, felhivtam a szamot, persze a csoka szegeny aludt, de tovabbitotta az adataim a recepciosoknak. Egy percent belül vissza is hivtak, probaltak megnyugtatni, aztan elkertek az adatainkat, biztositasi kartyat, rezidens kartyat, es 5 percent belül allokaltak is egy dokit, aki egy oran belül kierkezett. Közben a gyerekek aludtak, a recepcios csaj meg folyamatosan tajekoztatott whatsappon, hogy hol tart a doki. Pl. mindjart megerkezik, mar jön fel a lepcsön. Kiraly! A doki szuper volt! Egy arab pasi, nagyon gyerekbarat, a kisfiam elöször elbujt elöle a paplan ala, de jatekosan sikerült kibanyaszni es megvizsgalni, meg hülyeskedni is lett kedve a bacsival a laz ellenere. Mondtam a dokinak, hogy a sulibol aznap jött egy email, hogy a fiuk csoportjaban volt egy skarlatos eset, igy aztan probalta ennek a tüneteit kizarni. Vegül mindent rendben talalt, es akkor meg a laz mellett nem volt egyeb tünet, szoval azt mondta, valoszinüleg csak megfazas. Mindenesetre felirt par gyogyszert, majd elment az ejszakai patikaba es kivaltotta öket, visszajött - ekkor mar hajnali 3 ora volt -, kitöltötte a biztositasi papirokat, en fizettem es csa. Masnap visszaigenyeltem a lovet a biztositotol. Ilyen egyszerü volt az egesz. A biztonsag kedveert hozott egy antibiotikumot is, amit akkor kellett volna adnom a gyereknek, ha elöjöttek volna a skarlatos pöttyök. Mondta, hogy barmi fejlemeny van, hivjam öket 24/7. Ezek utan a soha nem megyek a gyerekekkel ügyeletre, utazni, varakozni, morcos dokit kifogni..

Az utotörtenete a dolognak annyi, hogy termeszetesen 3 nap utan a nagyobbik fiamra is atment a nyavaja, a laz a kicsinel egy teljes hetig tartott (jött-ment), aztan parallel megjelent az orrfolyas, a napi 400 papirzsepi, mostanra pedig az utolso fazisban vannak: köhögnek. Azert tippelek influenzara, mert azt olvastam, a sima megfazasra nem jellemzö a laz, vagy ha igen, akkor is csak höemelkedes. De mindket sracnal magas laz volt. Egy teljes hetig be voltunk zarva a hazba, mert ket beteg gyerekkel sehova nem lehet menni. Szerencsere volt eleg kaja, meg hat nem is nagyon akartak enni, elfogyasztottuk az utolso morzsakat, tartos tejeket es vizet. A papirzsepi keszlet ket nap alatt elfogyott, eleg vices latvany volt, ahogy a fiuk egy-egy WC papir gurigaval a kezükben közlekedtek a hazban, en meg mentem utanuk egy szatyorral, begyüjteni a hasznaltakat. Harom ejszakat sikeresen ebren töltöttem, mert a kicsi nem tudja maganak kifujni es szo szerint 10 masodpercenkent kellett neki segitenem. Nagyon gazos latvanyt nyujthattunk azokban a napokban. Meg hat igy persze az sem csoda, hogy az utolso napra, amikor ejszaka mar jött haza R, feladta a szervezetem es en is belazasodtam. Ugye az anyaknak ez a sorsa. R persze megigerte, hogy gondoskodik rolam, de miutan hazajött, masnap mar jöttek is a rokonok, szoval en takaritottam kidölesig. Itt a vege, fuss el vele.

Telanyo itt van

Reg jelentkeztem. A hosszu kihagyasnak pusztan annyi oka van, hogy nem nagyon törtenik semmi. Azert megprobalok összedobni egy kis összefoglalot az elmult hetekröl. Hogy öszinte legyek, nalam mar csak az szamit blogba illö esemenynek, ha a) kirugjak R-t, b) utazunk valahova, c) Szaudi lerohanja Katart.

Myanmar utan egy hetig nalunk voltak a batyamek, mazlijuk volt, mert az volt az utolso forro katari het. Plusz R-nak lejart az utlevele (marmint a lejaratig kevesebb, mint 6 honapja volt es igy mar nem utazhatott vele, arrol nem is beszelve, hogy elfogytak az üres lapjai es nem maradt hely uj vizumnak), ezert azon a heten pont itthon volt, varta az ujat. Azert az nem semmi, hogy Uj-Zelandrol kevesebb, mint egy het alatt kezhez kapta, szallitasi idövel együtt. Szoval eltelt az a het igy a vendegekkel, egesz frankon. Megprobaltunk a hetbe süriteni nehany kihagyhatatlan dohai programot, peldaul elmentünk a Souq Waqif-be nezelödni, bizbaszokat vasarolni es egy jo kis tradicionalis arab vacsit kostolni, aztan voltunk az Iszlam Müveszeti Muzeumban, egy napot atpancsoltunk a St. Regis-ben, minden nap setalgattunk a Pearl-ben, es persze elvittük az ifju (hehe) part gondolazni a Villagio-ba. Utobbit ki nem allhatom, de megis mindig mindenkinek meg kell mutatnunk, hogy erezzek, milyen az, amikor egy gazdag arab orszag ugy dönt, hogy marpedig nekik is kell egy Velence. Ja, hogy itt az allando portol mindig szürke az egbolt? Nem baj, kekre festjük a plafont kis pamacs felhöcskekkel. A gondolakra pedig motort szerelünk, hogy az olasznak öltözött bangladeshi gondolasunknak ne kelljen agyon hajtania magat az evezölapattal.

Nahat ez utan a tökeletes het utan a vendegek hazarepültek, R pedig vissza Yangonba. Közben meg annyi törtenes volt a myanmari oldalon, hogy az ottani CEO iderepült, hogy elkerje R-t 2018-ra. Ezzel en ugy vagyok, hogy miert ne, ha jot tesz R karrierjenek, viszont ha nem muszaj, akkor maradnek Katarban, mert hat megiscsak olyan szepen berendezkedtünk itt, a gyerekek imadjak a sulit, en jarok edzeni meg napozgatni, mar kezdem megszokni a vezetest es vegre van sajat kocsim is (egy 8 szemelyes tank, ami ugy suhan az utakon, mint egy angyal, igaz 20 litert fogyaszt, de a tankolas igy is negyedannyiba kerül, mint Europaban egy kis kocsiba). Aztan vegül abban maradtak a fönökökkel, hogy iden meg segit Myanmarban rendberakni ezt-azt, jövöre meg 50%-ban lesz kint, de közben annyi balhe volt körülötte, hogy valoszinüleg nem is kell majd mennie többet karacsony utan.

Na mi volt meg? Hat persze! Jöttek anyos-apos! Aztan amilyen gyorsan jöttek, olyan hirtelen tovabb is repültek Indiaba. Tenyleg csak 4 napot voltak nalunk, amikoris kaptak egy esküvöi meghivast masnapra (!), igy aztan gyorsan foglaltunk nekik repjegyeket es ejjel le is leptek. Ittletük alatt amugy nagyon jol szorakoztunk, az uj tancolos xbox-os jatekkal. Anyos-apos, ket fiam meg en raztuk itten a seggünket ezerrel. Ki is kopott a szönyeg a nappaliban. 

A fiuk itthon voltak majd’ ket hetig, mert folyt az orruk es en nem szivesen küldöm igy öket suliba. Doki persze csak annyit mondott erre, “Ma’am, ez itt Katar, Közel-Kelet. A levegö minösege katasztrofalis. Az lenne a fura, ha a gyereknek nem folyna az orra. Nyugodtan menjenek iskolaba.” Igaza van amugy. Meg be sem mutattam nektek az uj csaladtagjainkat: a legtisztito berendezeseket. Amint kinyitom a teraszajtot, a futurisztikus kütyü rozsaszinre - ne adj Isten pirosra - szinezödik, jelezve a rossz levegöt. Par perc alatt megszüri es visszater kekbe. Ez azert erdekes, mert ugye kint rögtön erzem ha por van a levegöben, tüsszögök, fajnak a szemeim, kapar a torkom, de nem gondoltam, hogy ez a szar levegö ket masodperc alatt megtölti a nappalit, ha kinyitom az ajtot. 

A dokihoz amugy nem az orrfolyas miatt mentünk, hanem mert az Oktatasi Miniszterium hirtelen minden sulinak leadta a parancsot, hogy minden gyerekre be kell szereznünk egy orvosi igazolast, aminek tartalmaznia kell az oltasokat, vertipust, valamint vizelet es szeklet teszt eredmenyt. Ez utobbin persze mindenki kiakadt, mert hat egeszseges gyereknek mi a francert kell laboratoriumi teszt? Mindenesetre egy hetet kaptunk a feladat elvegzesere, es hat nem volt egyszerü. Dokit talalni meg oke, van egy csomo kis maganklinika, a biztosito fizet ugyis, ezek pentek kivetelevel minden nap reggeltöl este 10-ig nyitva vannak. Viszont a mintakat egy oran belül el kell juttatni a laborba. Khm. Ha a gyerek a suliban kakal, ez eselytelen. Nekem meg aztan a ket gyerek termekevel ketszer kellene elrohannom a dokihoz. R-nel volt a kocsi azon a heten (mert a sracok ugye itthon voltak), ergo a delelötti anyagbeszerzes nalunk sem müködött. Lenyeg a lenyeg, szombati napon megoldottuk. Az anyukak whatsapp csoportjaban a “scoop the poop” kifejezes mindennapos lett. Ja, es arrol inkabb nem is irok, hogy a dokinö szerint a nagyobbik gyerekemet körül kellett volna metelni.

Ja, meg az is törtent am, hogy en lettem a suliban az önkenteskedö sztar-anya. Na, ki ne essen a szemetek, igen nagyon tavol all ez az egesz tölem, de aktivan dolgozom a felelmeim leküzdesen (lasd vezetes). Szoval az emberiszonyom, kommunikacios nehezsegeim es mas gyerekeitöl ramjövö hidegrazas csillapitasa erdekeben minden francra jelentkezem a suliban. Reszben azert is, mert sok anyuka melozik es hat milyen mar, hogy en meg otthon vakarom a hatsom, ha kell segitseg a gyerekeknek, hat legyen. Mar voltam kertet epiteni, kupakkepet kesziteni, csinaltam egy rakas mosolygos szendot a teli piknikre (aminek nagy sikere volt), es elkisertem a gyerekeket az egyik egyetemre, ahol a technologia temaban tapasztalhattak meg rettentö erdekes dolgokat. Fu, hat utobbi tenyleg kiraly volt! Ide leginkabb csak azert akartam elmenni, mert R rettegett, hogy buszbaleset eri a sracokat, igy aztan hogy en is velük ültem, megmenekültek. Ha hiszitek, ha nem, itt tenyleg annyira katasztrofalis az iskolabuszok hire, hogy a mi csoportunkbol több szülö nem engedte el csemetejet az 5 perces utra.

Es akkor vegül meg annyit, hogy itt a tel! Kemeny 23-25 fok van, estenkent mar a kabat is elkel. Delben azert meg poloban lehet lezengeni, de amint lemegy a nap - ami itt egy kabe masfel perces folyamat - szaladok haza es kapcsolom be a kis hordozhato villanyradiatoromat. Az esös idöszak hivatalosan veget ert, es allitolag volt is esö valahol, valamikor. 

Burmai erdekessegek

Szomoruan, de meg kell irnom az utolso myanmari bejegyzesem. Legalabbis egy ideig biztos nem jövök ujra. Pedig tenyleg nagyon szeretnem megnezni Mandalay es Bagan környeket, a "4 millio pagoda völgyet" (kb 2000 amugy, kicsit eltuloztak a nevet)..

Az elmult 10 napban hat ha nem is astam magam bele a burmai törtenelembe es kulturaba, de azert a szalloda lounge-aban minden nap olvasgattam kicsit a keznel levö könyvekböl, amig a ket fiu elszopogatta az aznapi almale adagjat. Innen, valamint a rövid ittletem alatt szerzett minimalis tapasztalatokbol irok le itt nehanyat.

Nevek

Ez volt szamomra az egyik legerdekesebb dolog: nincsenek vezeteknevek Burmaban. A gyermeket 100 napos koraban keresztelik meg ugymond - nem a kereszteny ertelemben, hanem ekkor adnak neki nevet. De csak keresztnevet. Azt is az alapjan, hogy peldaul milyen napon vagy milyen honapban született. Ezt a nevet az adott szemely szabadon akarmikor megvaltoztathatja. Ha peldaul Aprilisnak kereszteltek, de felnött korara aranymüveskent keresi kenyeret, akkor atnevezi magat Aranymüvesnek. Hasonlo koru fiuk egymas megszolitasakor a keresztnev ele a "Ko" vagy "Maung" szot teszik, ami annyit tesz, hogy batyam vagy öcsem, lanyoknal ez pedig "Ma".
Idösebbek neve ele a tisztelet jelekent ferfiaknal az "U" kerül, nöknel a "Daw". Ezeken kivül meg szamtalan opcio van, mint peldaul tanar, katona, szerzetes stb. megszolitas.

Thanaka

Myanmarban teljesen mindennapos latvany, hogy az emberek arca valami vilagosbarna cuccal van bekenve. Ez az un. thanaka, ami egy ledaralt fakeregböl keszitett krem, es arra hivatott, hogy megvedje a bört a naptol. Gyerekek es nök arcan egyarant lathato, itt a menönek tartott üzleti negyedben is siman igy jarnak-kelnek az emberek. Ennek nem akarok külön paragrafust szentelni, ugyhogy itt megemlitem, hogy a burmai nök gyönyörüek es nagyon jo alakjuk van. Es egyaltalan nem zavaro, hogy make-up helyett ez van az arcukon.

Szerzetesek

Burmaban minden buddhista ferfinak kisfiu koraban be kell vonulnia egy monostorba (vagy kolostor? mi a különbseg?) minimum 7 napra, hogy megtanulja a buddhista alazatot. Leborotvaljak a fiuk hajat, imadkozni tanulnak es elvegzik a monostor körüli hazimunkat, valamint alamizsnaert mennek az utcara. Ezt az alamizsnas dolgot ne ugy kepzeljetek el, mint valami homeless keregetest! A buddhistak a szerzeteseket a Buddha utan jaro legnagyobb tiszteletben tartjak es örömmel (söt kötelessegkent) latjak el öket finomabbnal finomabb falatokkal nap mint nap. A szerzetesek pedig kizarolag azt ehetik, amit alamizsnakent kapnak napi utjukon. Szoval a fiuk a 7 nap elteltevel hazamehetnek es csak az marad a monostorban, aki szerzetes szeretne lenni. Nöknel kicsit mashogy müködik a dolog, ök ha önszantukbol bevonulnak apacanak, ott is maradnak. Kopaszon es rozsaszinben.

A Buddhizmus 8 alapszabalya:

Ezt csak azert irom le, mert amikor elkezdem olvasni, ugy gondoltam, hu de egyszerü, kabe mondjuk a harmadik pontig, de aztan van benne olyan is hogy huha (6., 7., 8. pontok)! A buddhistak ugy gondoljak, hogy vallastol függetlenül, ha ezeket az alapszabalyokat betartjuk, bekeben es harmoniaban elhet minden ember. Ez most az en szabad forditasom:
1. Ne bants semmilyen elölenyt
2. Ne vegyel el semmit, amit nem adnak
3. No szex
4. Ne beszelj valotlant
5. Ne igyal alkoholt, ne drogozz, hogy nehogy bajt okozz ezek hatasa alatt
6. Ne egyel a tiltott idöben (delutan)
7. Ne tancolj, ne enekelj, ne zenelj, ne nezz szorakoztato müsorokat, ne viselj ekszert, ne hasznalj parfümöt es ne szepitsd a tested kozmetikumokkal
8. Ne feküdj magas, vagy luxus fekvöhelyen (azaz agyban)

Ezek utan a mi kis 10 parancsolatunk total betarthatonak tünik, nem?

Vezetes

A myanmari vezetes erdekessege, hogy jobboldali, viszont a vezetöüles is jobb oldalon van, valoszinüleg azert, mert a balos Indiabol vagy Thaiföldröl hozzak be a kocsikat. Yangonban mindennapos jelenseg a dugo, de kevesbe brutalisak es nem is dudalnak annyit, mint az indiaiak. Egesz jol betartjak a közlekedesi szabalyokat, viszont nem tul udvariasak a gyalogosokkal, es akkor meg szepen fogalmaztam. Eredetileg ugy kepzeltem, hogy amig R az irodaban van napközben, en majd szepen lemegyek a sracokkal rolizni a to körül, minden nap. Aha. A hat savos utat keptelenseg atszelni, ugyanis hiaba van egy darab zebra, az autok nem hogy nem allnak meg, de meg inkabb le is dudalnak, igy atkelni a tuloldalra feler egy öngyilkossagi kiserlettel. Szoval egyszer tudtunk atjutni az uton, amikor R is velünk volt, es mindket iranyba beallt a forgalom, igy is 15 percig tartott az autok közti lavirozas.

Biztonsag

Eleg nagy a rendöri es a katonai jelenlet a varosban, ami normal esetben biztonsagerzettel töltene el, viszont az itteni "katonasagnak mindent szabad" elv alapjan nem feltetlen mondanam, hogy hu de Luxemburg vagy mondjuk Oman erzetem van. Amugy meg mindenhol biztonsagi kapukon kell athaladni, konkretan ahhoz, hogy a szallodankbol atmenjek a velünk egy epületben levö bevasarloközpontba, harom ilyen kapun kell athaladnom. A kocsik aljat is megtükrözik, csakugy mint anno Delhiben. De amugy mondom, a lakosok nem felelmetesek, nehezen tudom peldaul elkepzelni, hogy egy szoknyat viselö 45 kilos pasi megkergessen.

Arany, gyemant, dragakövek

Myanmar gazdasaganak egyik alappillere a dragakö kitermeles, a termeszetes gaz utan ez a legnagyobb szektor. Van itt minden, mi szemnek ingere! Persze a britek jol megszedtek magukat anno, aztan meg a katonasag, de azert meg van mit kibanyaszni Mandalay környeken. Az egyik legismertebb helyi termek a jadekö, amiböl ekszereket, szobrokat keszitenek. Aztan itt van a rubin, a gyemant, meg egy csomo mas kö, amiket nem is ismerek. Gyerekkoromban rettentöen szerettem volna egy rubin-gyürüt (akkoriban csak piros köves gyürükent emlegettem), es most hogy elmeseltem R-nek, hogy mindig is erre vagytam, elvitt egy rubin ekszerboltba. Hat azt kepzeljetek el, hogy fura, de most, hogy megvehettem volna, amelyiket csak megkivanom, mar nem kellett. Vagy lehet, hogy mar nem rinyal bennem a 4 eves kislany?..

Etelek

Ezt nem lehet egy bekezdesben leirni. Nem is akarom. Eleg legyen annyi, hogy a myanmari eteleknek köszönhetöen feladtam minden eddigi alapelvem es dietam, csak hogy ez alatt a par nap alatt annyit zabalhassak ezekböl a finomsagokbol, amennyit nem szegyellek. Az indiai, thai es vietnami konyha keveredese mellett itt van az eredeti burmai is, es bar egyelöre nem mindig tudom teljes pontossaggal beazonositani, mi honnan ered, de valami fantasztikusak!

Arak

A myanmari lakossag joleti diszparitasa a vilagon az egyik legmagasabb, magyarul mondva a szegenyek nagyon szegenyek, a gazdagok meg kögazdagok. Viszont ha jol sejtem, az igazan szegenyek inkabb videken, falvakban rizstermesztesböl elnek. Itt a varosban ugyanis az arak igazan elszalltak. Ne nyilvan nem az utcai arusok portekaira gondolok, de az üzletekben ugyanannyiba kerül minden, mint pl. Luxemburgban, vagy nehany termek meg annal is többe! Bizony, egy liter tejert 3 dollart fizetek, egy szelet süti 3-4 dollar, egy gomboc fagyi 3 dollar, egy panini 6 dollar.. A szallodank napi 560 dollar reggelivel (szerintem ennel dragabb hotelban meg nem is jartam, pedig semmi extra), 3 szobas alberlet ebben a varosnegyedben pedig 4-5000 dollar. Ezek utan Doha mar nem is tünik annyira veszesnek.

Nincs babakocsi, nincs diet Coke

Ez csak egy kis plusz fun fact.. Egyreszt egyetlen babakocsit sem lattam itt tartozkodasom soran, a babakat siman kezben cipelik, megcsak nem is babahordozoban.
Diet Coke meg marhara nincs egyik etteremben sem!

Hat, ennyi volt, mas erdekesseg most nem jut eszembe. Remelem azert meg visszaterek Myanmarba egyszer. Holnap indulunk haza, amit azert annyibol varok mar, mert nem leszek igy bezarva a gyerekekkel egy szobaba, es mehetnek ujra suliba.

သွားတော့မယ်, azaz viszlat burmaiul!

Belvaros, Bogyoke piac es Aung San Suu Kyi kapuja

Szombaton addig unszoltam R-t, hogy beleegyezett, hogy elmenjünk a belavarosi piacra körebenezni.
Több jo piac is van Yangonban, de en a Bogyoke Aung San Market-et valasztottam a neten talalt infok alapjan. Az arab piacokat mar ismerem, azokkal akartam összehasonlitani egy igazi azsiai verziot.

A piac Yangon belvarosaban talalhato, igy utközben a kocsibol tudtam nehanyat fotozni, bar zuhogott az esö, igy a kepek nem tökeletesek, de legalabb a valosagot tükrözik. Ittletünk alatt ugyanis minden nap esett, az elmult ket napot leszamitva. Pont most van vege a monszunnak es kezdödik a hideg evszak, ami turizmus szempontjabol tökeletes. A hideg alatt persze 30 fokot ertsetek.

A több, mint 120 even at tarto brit fennhatosag nem mult el nyomtalanul: a belvarosban meg nagyonis megtalalhatok a kolonialis epületek, villak. Nemelyikük gyönyörüen karban van tartva, 99%-ukon azonban meglatszik az idö mulasa es a termeszet ereje. Ez peldaul egy szebb verzio:

A varost amugy valahogy ugy tudnam legjobban leirni, ha azt mondom, kepzeljetek el egy esöerdöt, es most kepzeljetek bele epületeket elszorva. Tulajdonkeppen Doha komplett ellentete. Mig ott a nagy sivatag közepere felhuztak a felhökarcolokat es köreültettek nehany palmafat, itt az törtent, hogy a dzsungelbe beleepitkeztek. Nincs olyan negyzetmeter a varosban, ami ne lenne zöld. Imadom!!!

Az epületek nagy resze azonban sajnos valahogy igy nez ki:

A kabelrengetegek itt is megtalalhatok, csak ugy, mint Indiaban:

Ez az anglikan templom a Bogyoke piac mellett van közvetlen. Myanmarban amugy teljes vallasi szabadsag van, es a buddhistak mellett a lakossag kb. 6%-a kereszteny, 4%-a muszlim es van nehany hindu.

A piac epületet kivülröl nem tudtam lefotozni, annyira szakadt az esö, amikor megerkeztünk, pedig egy szep, szinten kolonialis vörös-feher teglaepület, belül macskaköves kis utcakkal. Eltevedni benne ugy nem lehet, mint mondjuk az isztambuli Grand Bazaar-ban, de azert van itt vagy 2000 boltocska.

A nagy különbseg az arab piaccal ellentetben, hogy itt nincs akkora alkudozas. De nem is akarnak atverni, az arak eleg alacsonyak igy is. A helyiek is itt vasarolnak, szoval nem a turistakra lett kialakitva a rendszer. Rengeteg ruha es dragakö arusito hely van, es mig peldaul az en textil sarongom a repteren 25 dollarba került (jelzem ez sem egy nagy összeg a kezzel keszitett darabert), itt megkapod a selyem longyi-t 5-10 dollarnak megfelelö kyat-ert.

Kis teherautokrol aruljak a kajat az utcakban, teljesen gusztanak neztek ki, es ha ehes lettem volna, talan meg is rizikozam volna egy adag barmit.

Ha nem csak nezelödni jöttök ide, hanem mondjuk vasarolni szeretnetek valami antik cuccot vagy gyönyörü kezzel faragott Buddhat, akkor erdemes elzarandokolni a piac hatso felebe es felmenni az emeletre. Az arak itt joval alacsonyabbak, mint a piac elejeben, valoszinüleg azert, mert a turistak nem nagyon jutnak el idaig, felvasarolnak mindent a bejaratnal.. Ha itt lenne hazam, mar talaltam bele jopar meteres szobrot, de ezek sajna nem fernek a böröndömbe.

Ennek az anyukanak az a megelhetese, hogy verebeket fog, amiert ha fizetsz, egyet elenged. Marmint odaadja a gyerekednek es a gyerek elengedheti es ez allitolag mekkora buli. Nyilvan nem adnatok oda a gyereketeknek a verebet, de azert leirom, hogy itt a madarak siman terjesztenek veszettseget, szoval ez teljesen ki van zarva. Igy aztan en ott alltam egy iszonyu moralis dilemma közepen. Szegeny madarak. Szegeny gyerekek. Szegeny anyuka, aki az ebböl megkeresett penzböl eteti a kisbabajat. Vegyem meg az összes madarat? R persze gyorsan elrangatott a helyszinröl, de azota is ezen agyalok, amikor a kepet meglatom.

A piac mögött van a vasutallomas, es pont amikor a leghatso boltban alkudoztunk egy szepseges, kezzel faragott kepre, amit aztan meg is vettünk, megszolalt a kürt, hogy megerkezett a vonat. Az allomas csak egy jegyarusito bodebol meg nehany utcai kajaarusbol all, es persze ez is ugy nez ki, mintha az erdöbe csöppentel volna.

Igen, ez...

A Bogyoke piac mellett van a legujabb yangoni bevasarloközpont, a Junction City. Ez szuper modern es minden megtalalhato benne, ami nalunk. Szoval ha azert jönnetek Yangonba, hogy felfrissitsetek az Armani ruhataratokat, akkor hajra! Errol nincs kep, bocsi.

Modern es autentikus talalkozasa:

Biztosan eszrevettetek mar, hogy az arany itt nagyon divik:

Ah, csak egy sima kis pagoda a bokorban:

Vagy epp ez, az ut menten:

Erre azt hittem, hogy valami komcsi emlekmü, de aztan megtalaltam, hogy a csillag es a szarnyas horgony a burmai katonai erök jelkepe.

Ez pedig a hires kapu, ami mögött Aung San Suu Kyi hazi örizetben elt 15 even at. Az Inya to partjan talalhato, es a szobankbol pont ralatni a haz tetejere. Rettentö büszke vagyok magamra, amiert megtalaltam a helyszint, holott nem kerestük, csak epp erre tevedtünk egyik nap kocsival az aznapi dugo elkerülese celjabol es felismertem a neten olvasott dolgok alapjan a környeket (konkretan az Amerikai Nagykövetseg epületet, ami mint minden orszagban, itt is eleg könnyen eszrevehetö), rögtön elökaptam a telom, es amint bekapcsoltam a kamerat rajta, mar el is suhantunk a kapu elött. Ajanlom figyelmetekbe a "The Lady" cimü filmet. Az egesz myanmari helyzetet nagyon jol bemutatja, es tudom-tudom, hogy fel lehet neki roni a jelenlegi Rohingya nepirtas tagadasat, de azert amin keresztülment es amit veghezvitt a közelmultban, azt nem vitathatjuk el töle.

Shwedagon Pagoda - nappal

Hetvegen ujra elmentünk a Shwedagon Pagodaba. Nappal is ugyanolyan lenyügözö latvanyt nyujt, mint naplemente utan. Bar most rettentöen sütött a nap, egett a börünk es a talpunk alatt sem volt tul kellemes a forro marvany. Annyi szobor es minipagoda van itt, hogy ha egy even at minden heten eljarnek, talan akkor sem sikerülne felfedeznem az egeszet. Mindenesetre most megprobaltunk a zeg-zugokba is benezni, nem csak a nagy Pagoda körül, mint multkor.

Ezuttal is a nyugati bejaraton at erkeztünk, mert a soförünk ugy velte, hogy nem vagyunk elegge fittek a sima lepcsös megközeliteshez. Ennek aztan az lett a következmenye, hogy a nagyfiam iszonyat hisztit vagott le, mert hogy itt mar voltunk, es ö a masik bejaratot akarta...

Most aztan jol lefotoztam az ajtonal ört allo egyik Leogryph-et is, a masikat epp restauraljak.

Ez a feljarat:

Igy nez ki nappal a központi Pagoda. Van egy hely, ahol a padlon be van jelölve, hova kell allni, hogy a Pagoda csucsan csillogo oriasi gyemantot mas-mas szinekben lassa az ember. Nekem majd' kiegett a szemem a napszemüveg ellenere, igy konkretan semmit nem lattam, szoval valoszinüleg nem a del a legjobb idöpont erre a jatekra.

Megtalaltuk Buddha fajat is, jobban mondva ugyanazt a fafajtat, ami alatt anno megvilagosodott Buddha. Ez az in. "Bodhi tree" tulkeppen a Ficus-nak egy azsiai fajtaja (ficus religiosa). A leveleit fel szabad szedni es haza lehet vinni, ezt szentnek tartjak.

Mivel ebedidöben mentünk, rengeteg csalad ebedelt mindenfele a földön ülve, a minipagodakban, a fak alatt, Buddha szobrok es ereklyek mellett. Erdekes volt latni, hogy ezt a szent helyet amolyan hetvegi kikapcsolodasra is hasznaljak, nem ugy mint peldaul mi a templomot. Latjatok? Piknik!

Nyugati turistat csak elvetve lattunk, a legtöbben helyiek voltak.

A fiuk imadkoztak kicsit...

Ilyen hatalmas bambuszrudakkal allvanyozzak körbe a felujitas alatt allo epitmenyeket:

Nöknek nincs mindenhova bejarasuk. Peldaul a központi pagoda also lepcsöjere, vagy inkabb teraszara is cask ferfiak mehetnek fel, annal feljebb pedig csak a szerzetesek.

Apropo szerzetesek: egy buddhista apaca elkapta a ket gyerekemet, tiszta szeretettel, a nevüket meg a korukat akarta megkerdezni, meg hogy honnan jöttek, de annyira megrangatta a kisfiamat, hogy szegenykem sirva fakadt. R meg persze ilyenkor balhet csinalna, de a burmaiak legszentebb helyen egy apacaval megsem allhat le vitatkozni, ugyhogy kivetelesen csöndben maradt.

Jöjjön meg nehany komment-mentes kep..

Feher tigris

Szerdan volt Diwali, es annak ellenere, hogy a lakossag mindössze 0.5 szazaleka hindu, munkaszüneti nap volt Myanmarban.

Valahogy R is sikeresen elerte, hogy ne kelljen dolgoznia, igy aztan csaladi napot tartottunk. Kesöi keles es fantasztikus reggeli utan elkanyarodtunk a hotel recepciora, hogy megkerdezzükna concierge-t, mit erdemes megnezni Yangonban. A Shwedagon Pagodat! Oke, es azon kivül? Hmmm... hat azon kivül nincs semmi ebben az 5 millios varosban. Bizony a gugli is kabe ezt a valaszt adja. De mivel nem akartunk egesz nap a szobankban rostokolni, ugy döntöttem, irany az allatkert! Na nem az allatok miatt, hanem csak kivancsisagbol, milyen is egy ilyen igazi, helyieknek valo csaladi program. Fu de milyen jol valasztottam! 

Az allatkert amugy a Shwedagon Pagoda közeleben van, egy szep nagy to partjan. A belepödij nagyon olcso, de ezert persze ne budapesti szinvonalat varjunk el.

Beszeljenek a kepek helyettem...

Myanmar azon keves orszagok egyike, ahol meg elnek tigrisek a termeszetben, bar fökent rezervatumokban, mivel anno az angolok levadasztak nagy reszüket. 

Ez a szegeny feher bengali tigris ilyen körülmenyek közt tengeti eletet:

Nem sok allatot neztünk meg, mert inkabb csak setalgatni akartunk, de itt volt peldaul ez a vizilo, aki banatosan tartotta a falat az allkapcsaval. Ami a biztonsagot illeti, nos semmi nem akadalyozott volna meg abban, hogy megsimogassam a buksijat ennek a brutalis gyilkosnak:

A bokorelefant sokkal kevesbe volt ilyesztö:

Remelem egy napon megbocsatjak a fiaim, hogy nem engedtük öket be a jatszoterre:

Sem pedig ebbe a fantasztikus aqua-parkba, ahol amugy nagy vidaman lubickoltak a gyerekek:

A parkban mindenfele ilyen tablakkal jelzik az esetleges veszelyeket:

Meg ilyenekkel:

Ha az allatokban gyönyörködes közben netan megeheznel, ez a szimpatikus fiatalember szivesen kettevag neked egy kokuszdiot:

Ha viszont ennel jobban korog a gyomrod, az alabbi etkezesi opciokat semmi szin alatt ki ne probald:

Azert voltak szep dolgok is, mint peldaul ez a fabol faragott sarkany:

Vagy a szepen karbantartott növenyek:

Es amugy az egesz allatkert ilyen magas fakkal övezett , lugasos setalo utcakbol all. A tigrisen es vizilovon kivül nehany öziket es egy madarat lattunk.. 

A kijaratnal pedig volt szerencsem lefotozni ket buddhista apacat is.

Meg annyit megemlitenek, hogy mivel Myanmar csupan 6 evvel ezelött nyitotta meg hatarait a külföldiek elött, es hat most sem tul sok turista jön Yangon-ba (a 430 szobas Meliaban mi vagyunk az egyetlen csalad, rajtunk kivül csak üzletemberek vannak), igy az allatkertben mi voltunk az elsö szamu latvanyossag, a helyiek ugyanis meg valoszinüleg nem sok feher embert lattak errefele. A gyerekeket imadtak, es minden mellettünk elhalado szemely meg kellett, hogy erintse a fejüket. Pontosan ugy ereztem magam, mint anno amikor a Tiltott Varosban az akkor masfel eves aranyszöke nagyfiamat az összes kinai turista lefotozta.. R meg persze forrongott magaban, mert ki nem allhatja, ha valaki hozzaer a fiukhoz. :)