Ha gaz van, tuti jön meg egy..

csak hogy ne legyen idö panikolni.

Miközben tegnap a katari HR oriasi cicaszemekkel nezett R-re, amikor az megkerdezte, hogy most akkor mivan a vizummal, es megerösitettek azt az elkepzelesemet, miszerint tenyleg nem hagyhatja el az orszagot nehany hetig, amig elkeszül az RP-je, addig en kaptam egy telefonhivast Luxemburgbol. Ajjaj, mar a telefonszam rosszat jelent.

Az alberlöink visszaköltöznek Hollandiaba. Tavaly ilyenkor harom evre kötöttünk velük szerzödest, amiben az az egy felbontasi lehetöseg allt reszükröl, ha a ferfit kirugjak a munkahelyeröl, elvegre a munkaltatoja fizette az alberletet. Nem ez törtent, de sajnos vagyunk elegge empatikusak, hogy futni hagyjuk öket, mert az egyik beteg gyerekük miatt kell elhagyniuk az orszagot. Pedig annyira szerettek a hazat, hogy nyaron meg akartak tölünk venni. Na hat ez most nekem elegge rossz idözitessel jött, elvegre tel kellös közepen kellene innen a tavolbol uj berlöket talalnom. Oke, van ra harom honapom, mert annyi a felmondasi idö es ezt a jelenlegi lakok szerencsere tiszteletben tartottak. 

Azon paraztam, hogy közöljem a rossz hirt R-el, mig ö Dohaban napi 20 orakat dolgozik, nem eszik/iszik, nem is tudom, hogy kepes eletben maradni. 

"Szerencsere" öt az ottragadasa annyira megviselte, hogy ezt a luxemburgi haz temat nagyon könnyen vette, azt mondta ne foglalkozzunk vele most egy darabig, elöbb oldjuk meg a katari letelepedes komplex sakkjatszmajat. Megprobalta közben elintezni, hogy en meg a gyerekek atmenjünk erre a par hetre Katarba, de annyira bonyolult lenne megszervezni minden reszletet igy ket nap alatt, hogy meggyöztem öt, inkabb birjuk ki egymas nelkül ezt a par hetet. Persze a neheze az, hogy ö kibirjana gyerekek nelkül. Az mindig necces. De legalabb annyi a meloja, hogy nincs ideje szomorkodni.

Azert tegnap este majdnem kaptam egy stroke-ot, amikor meglattam az üzenetet:

Feheren - Feketen..

Erröl mar annyiszor akartam irni.

Egy eve vagyok a Közel-Keleten, az örök napsütesben. A böröm azota is hofeher. Ez regen zavart volna es probaltam volna napozni, hogy szep barna legyek, es aztan rakvörösre egtem volna es oriasi foltokban lehamlott volna a böröm.. Miota azonban szembesültem azzal, hogy itt feher börre vagyik mindenki (örület, mi?), egesz jol megbaratkoztam magammal. 

Hallottam en mar erröl persze korabban, de igazan csak akkor szembesültem vele, amikor feltünt, hogy az üzlet polcairol börfeheritö termekek tömkelege kacsintgat az ember lanyara (es fiara, mert a ferfi kozmetikumok nagy resze is feheritö hatasu). Vigyazni kell amugy nagyon a kence-fice vasarlaskor, mert siman nem veszi eszre az ember, hogy apro betükkel all a kedvenc nyugati termekein a feheritö hatas. Igen, sok olyan arckrem es arctisztito kaphato, amit anno hasznaltunk otthon, itt viszont van benne ez a nem elhanyagolhato plusz effekt. 

Ezt a szappant ket okbol is le kellett fenykepeznem, annyira hihetetlen volt. Bizony abbol van, megneztem az összetevöit. Es persze feherit.

A reklamokban is föleg feher börü nök szerepelnek, ami nagyon fura, elvegre az arabok errefele barnak es a celpiac nem a nyugati turistak.

Vegülis ez nekem jo, nincs az a nyomas, hogy a napbarnitott bör a menö, igy vegre büszken lehetek sapadt es verszegenynek tünö.

A ferjemröl meg annyit irnek, hogy neki valami olyan kameleon szine van, amivel akarmerre utazik, mindenhol odavalosinak tartjak. Itt arabnak hiszik, Uj-Zelandon maorinak, Braziliaban brazilnak (ott meg fel is haborodtak rajta nehanyan, hogy ugy tesz, mintha nem ertene portugalul, hat micsoda sznob ez, hogy angolul beszel!?), Europaban spanyol/olasznak, Indiaban indiainak. Talan csak Eszak-Europaban lenne problemas elhitetnie a helyiekkel, hogy nem csak atutazoban van.

Vizum macera - mar megint

Mi mindig olyan szepen eltervezünk mindent. Aztan valahogy hirtelen minden a feje tetejere all. De ez csak azert van igy, hogy ne unatkozzunk. 

Szoval R omani szerzödese december 26-an telik le, aznapra van is repjegyünk Uj-Zelandra. Igaz, azt kicsit elcseszte a munkaltato, nem tudom emlekeztek-e meg az ideutunk sztorijara, a lenyeg, hogy a gyerekeknek nincs jegyük Ausztralia es Uj-Zeland közt, nekünk meg duplan van. Raadas, hogy R munkavizuma dec 21-en lejar. De ilyen aprosagokon mar nem akadunk fent. 

Addig sakkoztunk, hogy mi hogy legyen, most költözzünk-e at Katarba es december 1-el mar ott dolgozzon R, vagy varjuk ki a szerzödes lejartat es utana menjünk januar 1-el, hogy vegül arra jutottunk, az lesz a legegyszerübb, ha itt befejezi a projektjet, aztan megyünk nyaralni Wellingtonba, majd onnan vissza Katarba januarban, hogy megkezdjük eletünk uj fejezetet. Ez azert is jo ötletnek tünt, mert igy az uj ceg fizeti majd a vissza repjegyünket, a relokacio kereteiben.

Mar irtam korabban, hogy R minden heten Dohaban van a központban. Ma ujra ment es most a repteren nem tudott vizumot venni, mert közöltek vele, hogy mar van munkavizuma. Ezek szerint elkeszült, erre vartunk mar harom hete. Persze nagy az ujjongas, örülünk meg minden. Aztan jön a citromtorta, ugyanis bevillan az agyamba - mert en mar annyira kepzett vagyok katari bevandorlas temaban -, hogy ha az uj munkavizummal lepsz be az Katarba, akkor automatikusan elindul az RP (residence permit) procedura, es addig nem hagyhatod el az orszagot, amig el nem keszül. A folyamat atlagos idötartalma 6 het. Bruhahaha!

Kivancsian varom a fejlemenyeket, hogy vajon csütörtökön hazater-e a ferjem, vagy küldhetem utana a tiszta alsogatyakat.

Wadi Shab

A draga szultan a mult hetvegere esö szülinapja helyett kiadta az elmult het szerda-csütörtököt szabadnapnak, igy egy csodalatos negy napos hetvegenek örvendhettünk. Elsö nap R meg dolgozgatott, de igy is volt harom csaladi napunk. 

Elöször azt terveztük, hogy ket ejszakat eltöltünk Shangri-La-ban, de egyreszt az elmult ket honapban kabe ötször voltunk (neha csak ebedelni), masreszt jol beijesztettek a kollegak, hogy jön a hideg meg az esö, igy vegül nem mentünk. Helyette ket program merült fel: a Jebel Shams hegynel (ahol elöször voltunk vendegsegben egy kedves omani csaladnal) van egy barlang, amit most nyitottak meg összel csaladi programokkal, turavezetessel. Ez ugy ket oranyi autoutra van tölünk, meg a vezetesekhez idöben oda kell erni, viszont az elmult harom napban 11 elött nem sikerült felkelnünk. Ez egyfajta circulus vitiosus, mivel ha a sracok kesön kelnek, akkor a delutani alvas is kesöre tolodik, aminek következteben aztan ejfel elött eröszakkal sem kepesek elaludni. Igy aztan ezt a programot halasztjuk. Csütörtök-penteken plazaztunk (hurra, a nemzeti nap miatt megint mindenhol learazasok vannak), setalgattunk a kedvenc parkjainkban es az Operanal, valamint a tv elött döglöttünk. 

Szombat reggel viszont belemcsapott a felismeres villama, hogy valoszinüleg ez az utso olyan omani hetvegenk, amikor R nem dolgozik, es meg nem voltunk a hires Wadi Shab-nal, es mekkora szegyen lenne mar ugy itt hagyni az orszagot, hogy ez nincs kipipalva a bakancslistamon.

Igy aztan a 11-es felkeleskor ultimatumot adtam a fiuknak: delig elindulunk, hogy idöben odaerjünk, mindenki szedje össze magat, amig en mosok, teregetek, mosogatok, elpakolok, beagyazok, felöltöztetem a fiukat, reggelit adok nekik, szendvicseket keszitek az utra es bepakolom a pelenkat, popsitörlöt, napszemcsiket, sapkakat, potruhat, naptejet, ket kisautot (szigoruan az arany es a zöld szinüt), egy Thomas gözmozdonyt es egy svajci postabuszt. A fiuk persze nem alltak utra kesz delben, igy a következö celidö 13 ora lett, ezt követte 14 ora es valamivel harom elött el is indultunk. Eddigre a reggeli fejfajasom minimigrenbe kuszott at, aminek a masfel oras kocsiut a pofamba sütö nappal nem tett tul jot, igy mire megerkeztünk a csodalatos Wadi Shab-hoz, szamomra mar csak a tuleles volt a tet. Ehhez jött hozza, hogy indulas elött megittam par liter vizet, holott tudtam, hogy nem nagyon van pipi lehetöseg utközben. R mar jart erre korabban, amig en Magyarorszagon voltam a fiukkal es valtig allitotta, hogy Wadi Shab-nal nincs budi, viszont helyette van szazezer turista, igy jobban tennem, ha utközben megallnank az autopalya szelen (ez itt teljesen termeszetes dolog, siman ketkilometerenkent allnak a kocsik az ut menten) es keresnek magamnak egy szolid körakast. Merthogy errefele a bokor az inkabb olyan husz centi magas cserje, igy a celra alkalmatlan. 

Vegül hösiesen kibirtam Wadi Shab-ig es csak egy kicsit tevedtünk el, es ahogy kiszalltam a parkoloban, megpillantottam a fenseges közvecet! Szoval ha netan erre tevednetek, nyugi, van budi. Ekkorra mar mondjuk delutan 5 volt es kezdett lemenni a nap, szoval gyorsan körbeneztünk, majd en begyogyszereztem magam es kifeküdtem a kocsiban. A sracok elnyammogtak par szendvicset, mig en helyrerazodtam, közben vaksötet lett es indulhattunk haza.

De azert leirom, hogy normalis csaladoknal a program ugy zajlik, hogy reggel felkelsz, elmesz Wadi Shab-ba, ott egy kis lelekvesztövel atevezel a viz masik oldalara, majd innen több oras turara indulsz a gyönyörü, palmafas, meredek sziklafalakkal körbevett folyoparton, fürdesz a vizesesben es hasonlo filmbe illö jelenetek...

Azert ime nehany kep a bejaratrol (oa masik oldalra kell atjutni elöször):

Ilyen ladikokkal:

Szemben meg itt egy szep kis falucska, kecskekkel:

Kicsit szemetes az indulasi pont, de aztan a tura maga allitolag minden kepzeletet felülmul...

Nehany alapszabaly az utra:

A Wadi egyebkent völgyet jelent, ebben folyik a hegyekböl a viz a tengerbe. Kar, hogy mar lement a nap, mire odaertünk, igy a kepek eleg sötetek lettek.

Itt van meg egy kis eröditmeny a parkolo fölött:

Ez meg a tojalett (köböl) es a nöi imaterem (a sator):

Az ut nem bonyi, Muscattol 150 kilometer, vegig autopalyan, Sur fele. Elöször at a hegyeken, majd a tengerpart menten az orszag keleti csücske fele:

Az ut rendkivül jo minösegü, viszont vegig be van kamerazva, szoval ovatosan a sebesseggel, asszem mi egy büntetest gyüjtöttünk be tegnap. Jah, es ki van mindenfele rakva a tabla, miszerint allatok haladhatnak at az autopalyan. Odafele egy kecske szaladt at elöttünk, visszafele pedig egy szamar mögöttünk. 

Egyszer azert majd mindenkepp visszaterünk ide, ha mar a sracok nagyobbak lesznek, hogy a turautvonalon is vegigmenjünk.

Az erem ket oldala

Tegnap este R fodrasznal volt. Az indiai borbely nem sejtve, hogy R erti minden szavat, a haverjanak meseli hindiül, hogy a fordraszat tulajdonosa lecsökkentette a jutalekukat, igy az eddigi 200 rijalos fizetese meg kevesebb lesz es nem tudja, hogy fog haza küldeni penzt a csaladnak. Oman nem egy olcso hely, a lakhatas es az elemiszerek europai szinten vannak, szoval rossz belegondolni, hogy a szolgaltatoszektor (es meg inkabb epitöipar) alulfizetett indiai, bangladeshi, nepali, fülöpszigeteki, pakisztani munkasai hogyan kepesek az otthon maradt csalad szamara felretenni, ugy hogy ök maguk csak nehany evente tudnak hazautazni, a gyerekeikkel talalkozni.

Az erem masik oldala egy reklamhirdetes a radioban, ami engem mar honapok ota idegesit. Valahogy igy hangzik:

"Ha vasarolni megyek, a szedanom veszem elö a garazsbol, dune-bashingelni a terepjarommal jarok, amikor pedig hetvegen a haverokkal csapatjuk, az Aston Martinom valasztom."

Azt hiszem, ehhez nem kell sok mindent hozzafüznöm. Viszont itt az ideje, hogy felhagyjak az önsajnalattal, amiert gyerekkoromban nem mentünk csaladi nyaralasokra; irigyeltem az osztalytarsaim, akiknek volt kesztyüje es nem fagyott veresre a kezük; es az öt negyzetmeteres fütetlen szobam külsö falaban egy patkany elt, aki ejjelente a ragcsalasaval nem hagyott aludni. Most is leginkabb azert irom ezt le, mert bizom benne, hogy a sracok egyszer elolvassak ezt es rajönnek, mennyire szerencsesek, hogy az a legnagyobb napi problemajuk, hogy reggelire pain au chocolat-t egyenek-e, vagy mandulas croissant-t.

Boldog születesnapot, Öfelsege!

November 18-a Oman nemzeti napja, immar a 46., egyben a szultan születesnapja. Muscat mar egy honapja ünnepi diszbe van öltöztetve, az epületek, üzletek feher-piros-zöld szinben pompaznak es barhova nez az ember, szultan Qaboos mosolyog vele szembe hatalmas plakatokrol. Rengeteg autot is lattam nemzeti szinüre festve, az egyik motorhaztetön pedig ez a felirat allt: "46 years of peace".

Zaszlok minden mennyisegben: 

Autok nemzeti szinekbe öltöztetve:

Mar regota szerettem volna irni az uralkodorol, mert szinte nincs olyan szituacio vagy nap, hogy ne hangozna el a neve. Termeszetesen a legnagyobb tisztelet közepette. Az omaniak egyszerüen rajonganak erte, nyilvan nem veletlenül.

Utak, korhaz, mecset, iskolak es ki tudja meg mi minden van rola elnevezve, szallodakban oriasi festmenyek abrazoljak, es bizony ferjem irodajaban (ami nem is omani ceg es semmi közük a kormanyhoz) az alkalmazottak laptopjan is egy 20 centis szultan matrica virit, en is kaptam egyet. :)

Nagyon sok erdekes dolgot megtudtam rola a gugli segitsegevel, de mondjuk marhara meglepödtem azon, hogy mit dob fel a keresö, ha beirod, hogy "Oman Sultan". Legyen eleg erröl annyi, hogy körbekerdeztünk omani ismeröseink köreben es igaznak bizonyulnak a pletykak, legalabbis mindenki nyilt titokkent kezeli.

Qaboos szultan fiatalkora nagyon mozgalmas volt, Indiaban vegezte a közepfoku tanulmanyait, majd apja Angliaba küldte egyetemre, ahol szepen kitanulta a nyugati kormanyzas csinjat-binjat, beallt az angliai hadseregbe, majd vilagkörüli utra ment. 26 eves koraban hazatert, de ahelyett, hogy az apja (az akkori szultan) kikerte volna a tanacsait az orszag vezetesevel kapcsolatban, hazi örizetben tartotta a sracot es elzarta öt a külvilagtol. Szegeny fiu csak nehany expat baratjaval es apja tanacsadoinak gyermekeivel tartotta a kapcsolatot. Mire 30 lett, gondolom elege lett a szobafogsagbol es nehany hüseges baratja segitsegevel fogta magat es megpuccsolta az apjat. Bumm, 1970-ben atvette a hatalmat, azota is abszolut monarchiaban kormanyozza nepet. Ö nevezte el amugy Omani Szultanatusnak az orszagot, aminek elötte "Muscat es Oman" volt a neve. Minden hatalom az ö kezeben összpontosul, minden törveny töle indul ki. Erös kezü uralkodo, de bizonyara jol vegzi a dolgat, mert ahogy irtam mar, imadjak az emberek es nem azert, mert kenyszeritve vannak ra.

A külpolitikaban neutralis probal maradni, jo viszonyt apol az USA-val es Angliaval, viszont Irannal is, egyfajta bekeltetökent is müködik a ket oldal közt, ha szükseg van ra.

Termeszetesen ö is muszlim, az ibadi vonalat követi. A vallasa ellenere erdekes egyreszt amire fentebb probaltam ovatosan celozni, masreszt az a teny, hogy nagy kedvelöje a komolyzenenek (nemreg megtudtam, hogy a hangszerek es a zene az iszlamban haram): ö alapitotta a kiralyi orkesztrat es neki köszönhetjük a fantasztikus Operahazat is, benne a vilag legnagyobb orgonajaval. (Irtam mar, hogy par hete kaptunk ajandekba ket jegyet, de nem tudtunk elmenni, mert mar nem volt itt a nagymama hogy vigyazzon a sracokra? Nagyon szomoru voltam.)

Ami pedig mostanaban mindenkit foglalkoztat, az az, hogy Qaboos szultan bizony a 80 fele közelit es mivel nincs gyermeke (mindössze ket evig volt nös), sem fiutestvere, megy a talalgatas, ki lesz az utodja. A hivatalos eljaras szerint, a szultan halala eseten a kiralyi csaladi tanacsnak harom napon belül ki kell jelölniük az utodot. Amennyiben ez nem sikerül, ugy felbontjak azt a levelet, amibe Qaboos szultan elöre megnevezte az uj szultant. 

En azert meg sok egeszseges es boldog evet kivanok Öfelsegenek!

Itt is beköszöntött a tel..

Zima van!

Mar nem megy tartosan 30 fok föle a hömerseklet. Ideje elövenni aaa... ööö... nem, asszem tovabbra is marad a strandszerko.

Cunami-riado Wellingtonban

Nem tudom, a magyar hirek lehoztak-e, de ma Uj-Zeland deli szigeten 7.8 erössegü földrengest mertek, aminek bar az epicentruma Christchurch közeleben volt, megis Wellingtonban is tetemes karokat okozott. 

Most sikerült beszelnünk a csaladdal, ottani idö szerint ejfel körül kezdödött es meg most is - 8 ora elteltevel - vannak utorengesek. Az emberek az utcara rohantak, aztan megszolaltak a cunami riadot jelzö szirenak. Mindenki szaladt fel a hegyekre. R szülei hajnal 4-kor tertek haza, de meg amikor a telefonon beszeltünk, akkor is megrengett a föld. 

Az ö hazuk szerencsere földrengesbiztos, viszont a mienk nem, kivancsi vagyok, egyben van-e meg. A biztosito földrenges eseten regi epitesü hazakat ert kar utan nem fizet. Amugy amikor vettük a hazat, nagyon jol tudtuk, hogy szököar-zonaban van, de most komolyan, a büdös eletbe nem gondoltam volna, hogy ez megtörtenhet. Meg sosem volt itt ugyanis  igazi cunami, csak a folyo szokott olykor aradni.

Mindenesetre megint tanultam valamit a drop-cover-hold utan: ha hosszu a renges (meg abban az esetben is, ha gyenge), nagyobb valoszinüseggel keletkezik szököar. A közelgö cunami jeleit jobb nem megvarni, söt a szirenat sem, inkabb mielöbb tipli fel a hegyre vagy annak hianyaban egy erös magas epület tetejere. Utobbibol Uj-Zelandon nem sok van, a papirhazak nem arrol hiresek, hogy 5 meteres hullamoknak ellenalljanak. Jelek amugy a vadaszrepülö hangjahoz hasonlo zugas/morajlas a tenger felöl, es hirtelen visszahuzodo vagy hirtelen emelkedö vizszint. Az elsö hullam lehet oriasi, de valoszinüleg utana meg nagyobbak jönnek. A del-amerikai földrengesek utan egy napon belül er a szököar Uj-Zelandra, ez a mai viszont helyi renges leven ertelemszerüen azonnali veszelyt eredmenyezett. 

Mast most nem is tudok hozzafüzni, a lenyeg, hogy a csalad egyben van.

Keddi update: a masfel nappal ezelötti földrenges utan meg több, mint 800 utorenges volt, egy resze 6-os erössegü. Wellingtonban megallt az elet. A földrenges es szököar miatt azonban megemelkedett a Hutt folyo szintje, aminek nagyon nem tett jot a tegnapi egy napon at tarto esö. Most epp arviz riado van ervenyben egesz Hutt city-ben (itt lakik a csalad es itt van a mi hazunk is, ami csodas modon a földrengesben tökeletesen egyben maradt), a völgy összes lakojat felszolitottak, hogy kajaval es ruhaval felpakolva hagyjak el a területet. A folyo mar kilepett a medreböl. 

Masfel evvel ezelött, amikor epp ott voltunk, ket oranyi esö utan elerte a viz a haz aljat, bar akkor "csak" annyi volt a gond, hogy eldugultak a csatornak, kocsival viszont ennyitöl mar nem is lehetett közlekedni, most kicsit erdekesebb a helyzet..

Elöturtam a regi kepeket:

Az elmult ket napban ahanyszor hivtuk a csaladot, ök vagy eppen az asztal alatt voltak, vagy a hegyen gyalogoltak a szomszedokkal, vagy pedig epp kocsival menekültek. Mint valami termeszeti katasztrofa dokumentumfilm.

Modern apokalipszis

Ma valami nagyon szokatlan dolog törtent. 

Ez R egyetlen heti szabadnapja, igy szokas szerint atmentünk a nagyobbik mall-ba, hogy a gyerekekkel töltsön egy orat a jatszohazban, amig en a jol megerdemelt szabad perceimet elvezem, kavezgatok es shoppingolok. Ebed utan aztan rohantunk haza, mert R-nek interjuja lesz, kettö is. Mindezt ugy, hogy mar megvan a szerzödese es a vizum is keszül. De tuti ami ziher, korn ferry azert meg orakon at kinozza. Meg anno Luxemburgban is volt velük interjuja, akkor azt hoztak le negativumkent, hogy nincs benne eleg "gravitas" es hogy nem karizmatikus. Ezt akkor elegge lelkere vette es rögtön lecserelte a szemüveget aranykeretesre, rakatott nemi szürke highlight-ot a hajaba es napokon at nem borotvalkozott, hatha ez majd segit. Nahat kivancsi vagyok, mi lesz a mai beszelgetesek eredmenye, fejlödött-e ezen a teren. 

De nem is erröl akartam irni, hanem, hogy amikor bealltunk a parkoloba, total fura volt valami: vaksötet! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehez kiszallni a kocsibol, ha nem lat az ember semmit. Aztan be a hotelba, ahol csak nemi romantikus fenyek vilagitottak. Jelzem delutan 2 ora van, de bent az epületben akar hajnali 2 is lehetne, annyira nem jön be a termeszetes feny. A lakasunkban sincs aram, aminek következteben:

- nem latunk semmit a fürdöszobakban

- nem tudok fözni

- nem megy a mikro

- nincs legkondi

- nem jönnek a takaritok, mert sötetben az sem megy

- nincs tv/radio

- lassan elolvad a fagyi a hütöben 

Es a legbrutalabb felismeres: ha lemerülnek a telefonjaink es ipadjeink, nem tudunk majd internetezni!!!! Net nelkül fogunk ehenhalni...

Posztolom, mielött vegleg meghal a telom. Ha többet nem hallotok rolam, akkor az aram nem jött vissza...

Borügy

Irtatok mar kisse becsiccsentve blogbejegyzest? 

Nahat az van, hogy ugy kabe ket het mulva mar nem leszünk itt, ugyhogy elkezdtem szepen pakolni. Vagy legalabbis felmerni a szitut, hogy mennyire nem fogunk beleferni a böröndjeinkbe. Meg akkor sem, ha kiselejtezek par csomag kinött gyerekruhat, kihizott mamiruhat, tönkretett jatekot. Valahogy azert majd csak megoldjuk, mondjuk dobozokkal. Elmeletileg a ceg fizeti az atköltözest, szoval csak talalnunk kell akkora taxit, amibe belefer az Omanban összevasarolt haztartasunk. Mint peldaul a roppant fontos gyümölcspres, vagy a gyerekek ejszakai parologtatoja. Meg a hat köbmeter jatek.

De van itt valami, ami semmikepp nem jöhet velünk: par üveg fancy francia es olasz bor. A ferjem nagy borgyüjtö hireben all - marha jol nyomja a borszakertö sületlensegeket, aminek mindenki bedöl, akinek fogalma sincs a temarol. Igy aztan kapja is sorra a jobbnal jobb borokat ajandekba. Itt ket dologra hivnam fel a figyelmet: 

1/ R nem ert a borokhoz

2/ R nem iszik bort (csak ugy tesz az üzleti vacsorakon, mintha, miközben arad belöle a szakertelem..)

Anno, amikor elköltöztünk Luxemburgbol es nem vihettük magunkkal az oriasi keszletet Katarba, javasoltam, hogy ajandekozzuk el a kollegaknak. Na azt mar nem! Igy ment a sok üveg pia Magyarorszagra. Most viszont erre nincs lehetöseg, szoval elmeletileg engedelyt kaptam az elajandekozasra. Az egyetlen problema: kizarolag muszlim es alkoholt elutasito hindu ismeröseink vannak.

Nincs mit tenni, par hete megkezdtem a keszlet eltünteteset. Viszont ha igy haladok (heti egy deci), akkor jövö nyarig fog tartani a vidam nedü betermelese. Arrol nem is beszelve, hogy valahanyszor felhörpintek egy poharral, total kifekszek. Az egyetemi evek nagyon regen voltak (uristen 10 eve!!!), amikor ket elöadas közt beültünk a diakbarba es benyomtunk fel liter legocskabb boros kolat, hogy aztan a logika orat atveszeljük valahogy. 

De nekem mindenre van tervem. Itt az ideje felhivni azt a magyar part, akivel ket honapja veletlenül futottunk össze a mall-ban es azota sem hivtam meg öket hozzank, mert egy olyan hetvegenk sem volt, amikor itthon lettünk volna. Remelem, nem vettek meg fel a helyi vallast. :)

Most pedig irany a park a gyerekekkel, maskülönben elszunditok a kanapen.

Update: R tegnap este jött meg Dohabol es elmeselte, hogy kedves baratja es kollegaja megkerdezte töle a repülön, hogy a vörösbor alkohol-e. Hat nem cuki??? Meg sosem ivott es hat most, hogy kiderült szamara az igazsag, nem is fog. R mint egy kisgyereknek, meselt neki a tömenyekröl is, meg a sörröl, es vegül az ecetnel kötöttek ki. :)