Korabban mar meseltem ferjem kollegajarol, aki a hajnali ima utan leszüreteli a datolyat es beviszi az irodaba. Penteken naluk voltunk vendegsegben.
Ebedre voltunk hivatalosak, persze mondanom sem kell, hogy delben meg itthon szaladgaltunk fel-ala, aztan utközben beugrottunk ajandekokat venni az ujszülött babajuknak, de persze akkor mar a mieinknek is kell valami uj jatek, igy mig R anyuval meg a sracokkal beszerezte a tevecsokit (!) es a tevemilkshake-eket (!) az utra, en körberohantam a bevasarloközpontot, hogy aztan ket hotwheels autoval elhallgattassuk a sracokat. Sikeres volt az akcio, bar igy ket oracskat kestünk.
Abdullah faluja ugy 60 kilometerre van tölünk, Nizwa fele a hegyekben. A nagy koparsag es kövek utan gyönyörü, zöld oazisba erkeztünk.. Persze ez meg mindig a Közel-Kelet, igy cim hianyaban a haz koordinatait irtuk a GPS-be, ami sikeresen elvitt minket egy helyre, csak eppen nem a jo helyre. De semmi problema, egy hivas utan mar repült is ertünk Abdullah a sportkocsijaval es elvezetett minket a celba, kabe 5 kilometerrel odebb. Azt mondta, jo helyre vitt a navi, de onnan csak gyalog lehet atvagni az "erdön" a hazukhoz.
Oriasi megkönnyebbülesünkre nem valasztottak külön bennünket, igy megtekinthettem a musalla-t, azaz azt a termet, ahol a ferfiak szoktak beszelgetni es imadkozni. A szoba tele volt könyvekkel, es regi fotok logtak a falon a nagyapakrol, illetve a csaszartol kapott szemelyes levelek bekeretezve.
Abdullah csaladja nagyon-nagyon kedves es vendegszeretö, es annak ellenere, hogy a szülei nem beszelnek angolul, az apukaja rögtön megemlitette Budapest-et, hallvan, hogy magyarok vagyunk. Jelen volt meg Abdullah felesege es a babajuk, ket fiutestvere ket kisgyerekkel es egy lany unokatestver, aki - mint eddig minden huszoneves, akivel talalkoztam - külföldön jar menö egyetemre. Ö peldaul Dublinban orvostanhallgato.
Kerdeztek, hogyan szeretnenk enni, tradicionalis modon a földön, vagy inkabb asztalnal. Gondolhatjatok, hogy melyiket valasztottuk! Mar alig vartam, hogy vegre megtapasztaljam, amit R a meloban nap mint nap.
Ket afrikai cseled segitsegevel gyorsan megteritettek es behoztak annyi kajat, amennyi egy hadseregnek eleg lenne, es közöltek, hogy ezt mind meg kell ennünk, ha nem akarjuk megserteni öket. Aztan magunkra hagytak minket a tömentelen mennyisegü, illatozo finomsaggal.
Ez a fazek akkora volt, hogy lelogna a tüzhelyröl. Kabe öt kilo rizs tetejen meg vagy harom kilo csirke es marhahus figyelt. Mereterzekelteteskent ott van mellette egy oriasi tal friss datolya.
A hus valami issssteni volt, az udvaron, föld alatt fözik szuperpuhara. A füszerek is mennyeiek voltak.
Arab kenyerböl sem volt hiany, ezek ugy 30-40 centi atmeröjüek:
Volt meg hozza mindenfele izgi finomsag es jol telepakoltam a hasam, legalabb haromszor ujratöltöttem a tanyerom, mire mindent sikerült megkostolni. Jelzem a nagy fazek meg ebed utan is szinte erintetlennek tünt.
Ezt követte egy nyolcliteres edenyben tornyosulo desszert, meg meg vagy tiz kilo friss gyümölcs, amihez mar hozza sem birtunk nyulni. Arab kave es sokfele üditö, de szegyenszemre azokat is erintetlenül hagytuk.
Pfff! Minden tulzas nelkül mondhatom, hogy ilyen jot talan meg sosem ettem!
Ebed utan behuppantunk a kocsiba es kedves vendeglatonk vezetesevel varosnezesre indultunk. Elegge brutal idö volt, asszem ez eddig a legmelegebb, amit tapsztaltam:
Hoztak magukkal az egy honapos babat is, gondolom csak hogy szokja a klimat. :)
Megneztük a helyi eröditmenyt, ami pentek leven zarva volt, de Abdullah felhivta az ört, aki elhozta nekünk a kulcsot, szoval mienk volt az egesz var!
Kabe negyszaz eves, gyönyörüen karbantartva, minden helyisege feliratozva. Baratunk a csucsra akart felvinni minket, mert onnan messzire ellatni, de fel ora varnezes utan nekem csak egy hideg kutba ugrani volt kedvem, ide nem tudom ki tudott volna a csaknem 50 fokban felgyalogolni:
Ez meg a masik torony, erdekessege, hogy a lepcsök a tav egynegyedenel elfogynak es maszhatsz sziklat:
Balra a regi iskola, jobbra a mecset:
A plafon minden helyisegben (kiveve a börtönt) Indiabol importalt fabol van kifaragva:
Ez meg az egyik datolytarolo, ahol felhalmozzak a gyümölcsöt egy-ket meter magasan es alul kifolyik belöle a datolyamez (nem kell hozza mehecske):
Az egyik kis toronyban megcsodalhattuk a regi hasznalati cuccokat, ekszereket, penzermeket..
Fegyvereket nem lattunk a fegyvertaroloban, Portugaliabol hozott agyukbol volt nehany itt-ott:
Ez meg a regi mellekhelyiseg, milyen kenyelmetlen lehetett itt az Iphone-on olvasni a hireket dolguk vegezete közben...
Azert az also tornyokbol is egesz szep volt a kilatas es meg a delutani imat is elcsiptük, de sajnos nem jöttem ra, hogy szurjam ide be a videot, amin a ket tavoli mecsetböl szallo dallam verseng egymassal es a hegyek visszaverik a hangokat... klassz volt!
A var megtekintese utan irany a nap fö latvanyossaga es vendeglatonk büszkesege: Abdullah kertje!
Igen, jol latjatok.. A több, mint szaz datolyafat es megannyi fügefat leszamitva egy kisebb allatkert is tartozik a kerthez, valamint legkondis haz medencevel.
Abdullah reggelente itt gyüjti be a fincsi datolyat:
Az ujabb fakrol egesz egyszerü szüretelni, merthogy a gyümölcs labnal van:
A magasabb fak olyan 70 evesek es bangladeshi segedmunkasok masznak fel rajuk egy derekra csavart kötel segitsegevel. Egy fa evente 100 rijalnyi termest hoz, tehat a brutto bevetel kabe 10.000 rijal, pont ennyiert vette a kertet anno. Egesz mostanaig abban a tevhitben eltem, hogy az evi 8-10%-ot hozo ingatlanjaink jo befektetesnek szamitanak..
Amikor vendeglatonk azt mondta, megmutatja a madarait, nem gondoltam volna, hogy lesz itt galamb, liba, papagaj, pava, tengerimalac, nyuszi, es tovabbi omani madarak.. Nagy banattal meselte, hogy huszonket papagajabol csak kettö elte tul a höseget, a pulykak is kipurcantak es az utolso, Afrikabol hozatott pava is elegge lestrapaltnak tünt. Azert ime nehany kep:
Azt mondjuk lehet, hogy nem kellett volna megkerdeznem, megeszik-e ezeket a libakat. Nem.
Egesz delutanos programunk itt veget ert, hiaba probaltak meggyözni minket, hogy maradjunk estig.. Megköszöntük harmincketszer a szives vendeglatast es hazaindultunk. Utközben meg valtottunk nehany köszönö-üzenetet, meg hazaterve is.. Szuper nap volt! Ezek olyan elmenyek, amiket turistakent nem tudnank megtapasztalni, nagyon ertekesek.
Bucsuzoul meg itt egy kep az elsö teveröl, amit Omanban lattam, utközben hazafele. Ember nem volt hozza.