Kiwi terkep

Nagyobbik fiam tök veletlen egy regi telon megtalalta a fotot arrol a terkepröl, amiröl a setalos bejegyzesben meseltem. Nahat, en mar nem is emlekeztem, hogy ez egy speci kiwi terkep volt, figyuzzatok:

Ez meg Europa, elsö ranezesre csak azt hittem, nagyon elcsesztek valamit.. :)

Es igen, ott vannak a tüim.

Segely

Ciki, nem ciki, nincs melo, nincs love (love, azaz zseton, nem angolul irtam).

Mivel nem tudjuk, mennyi idö, mire ferjem talal munkat (vagy sikerül megoldani a katari problemat valami kiskapukkal), es nem akarjuk felelni az összes megtakaritasunkat, R rögtön megerkezesünk utan bejelentkezett az allaskeresesi tamogatasra. Ez jo reg volt es mostanra sikerült összeszednie a kert igazolasokat, valamint kitöltenie a raklapnyi formanyomtatvanyt. Egy cirka haromoras hivatalos elbeszelgetes soran ma el is biraltak a kerelmünket, heti 450 dollart kapunk, decemberig visszamenöleg is. Amint en megkapom a permanens rezidens statuszt, az összeg megemelkedik heti 625 dollarra. 

Banyek, ha tudtuk volna, mar reg beadtam volna a kerelmet a PR-ra, de en ugy voltam vele, hogy nem szandekozom itt letelepedni, majd raerek par ev mulva igenyelni. Aztan par napja megis elkezdtem intezkedni, mert kezd ugy tünni a dolog, hogy marcius elejen meg itt leszünk, es ahhoz, hogy ne kelljen kilepnem az orszagbol (letelik a 3 honapos turista vizumom), gyorsan meg kell szereznem a PR-t. Mivel a ferjem es a gyerekek uj-zelandi allampolgarok, nekem könnyü dolgom van, de kell hozza egy erkölcsi bizi Luxemburgbol R-nek, arra varunk epp.

Lenyeg a lenyeg, heti 625 dolcsi az havi 2500, ami 470 ezer forint! Az azert nem rossz.. Persze nem akarok arra gondolni, hogy ha Luxemburgban kerültünk volna utcara, ott az allam 2 even at a fizetes 80%-at adja.. 

Amugy az egesz szitu amolyan szürrealis, filmbe illö volt, amikor elöször elmentünk a munkaügyi hivatalba, es annak ellenere, hogy total szarban vagyunk, jot röhögtünk magunkon. Kiszalltunk a kölcsön Toyotankbol a meki ingyen parkolojaban, a Prada taskamat tarsadalmi erzekenysegböl a kocsiban hagytam, az epületben pedig eleg furan neztünk ki a kizarolag maori ügyintezök (ferfiak szoknyaban!) es maori segelyigenylök közt. Utobbiak kisse rozzant allapotban, tuti volt köztük par drogos is (ferjem meselte anno, hogy itt rengeteg eletcel nelküli fiatal munkanelküli van, akik az allam penzen drogozzak szet az agyukat..). Aztan amikor valaszolni kellett ilyen kerdesekre, hogy van-e ingatlanunk es mennyit er, hat erdekes pillantasokat kaptunk, amikor megemlitettük az 1.8 millio dollaros hazat.. Azt meg aztan plane nem ertik sehol, hogy miert nem viselem a ferjem nevet. Gyanusak vagyunk, na!

Azert akarmilyen jo is ingyen lakni anyoseknal, meg nap mint nap csak jatszani, pihenni es jobbnal jobb indiai kajakon hizni, es ezert meg nemi penzt is kapni, jo lenne mar, ha latnank valami kis fenyt az alagut vegen. R mar vagy negyven helyre beadta a palyazatat, eddig nem sok sikerrel. Amint megkapom a PR-t, en is nekilatok allast keresni, asszem sokkal könnyebb dolgom lesz a joval alacsonyabb elvarasaimmal. Arrol nem is beszelve, hogy rengeteg nekem valo pozi van Wellingtonban! R eddig összesen 1 darab hirdetest talalt itt maganak. Meglatjuk, mi lesz, addigis baratkozom a szellel.

Setalunk, setalunk...

Szinte minden nap setalunk a gyerköcökkel (ez a melos Luxemburg es a gyalogosellenes Katar utan oriasi eletminöseg-javulas), alabb nehany kep a környekröl..

Ez a varos egyik legszegenyebb negyede, föleg maorik lakjak. Annak ellenere, hogy pici, lepukkant hazak tarkitjak, a taj valami eszmeletlen:

Ez itt a Hutt folyo, a kep bal oldalan pedig mar az ocean:

Utcakep - minden iranybol (kiveve az ocean felöl) gyönyörü, zöld hegyek neznek rank.. 

Nem fura valami? A vezetekek.. Hiaba, irtam mar, hogy ugy 10-20 evvel el vagyunk maradva a nyugati vilagtol.. Teljesen Fiji-erzest kelt bennem ez a latkep, amit csak meg jobban megerösit egy-egy szembejövö ember latvanya (a lakossag igen nagy resze csendes-oceani szigetekröl szarmazik):

A mar emlitett hegyek, egyszerüen megunhatatlanok (ha valasztanom kell hegy es ocean közt, en elöbbire szavazok):

Ez pedig egy marae (a maorik vallasi es közössegi haza):

Egyszer, amikor erre setaltam, nyitva volt es a teraszan maori nök enekeltek es tancoltak valami törzsi tancot, feher pompomgolyokkal hadonaszva, jol nezett ki..

Bleeeee:

Ez megint csak a Hutt folyo, lehet benne fürdeni is, nagyon tiszta a vize es meleg:

Es ilyen meretes kagylokat lehet benne talalni - nem igazan ertem, hogy kerültek bele ezek, mert az oceanba folyik bele, nem visszafele, es a kagylokat a torkolattol kabe 8 kilometerre fölfele halasztuk ki:

Ezt a kettenyernyit a nagyobbik fiam mar meghekkelte:

Es a csucs: az egyik kis patakban lattam megcsillanni egy igazi paua kagylot (ott közeptajt a kepen, latjatok?), a ferjemet bezavartam erte a rettentö büdös, 10 centi mely vizbe...

Es ime (a gyönyörü labfejem csak a meret erzekeltetese miatt került a kepre):

Na ebböl a szepsegböl R kettöt hösiesen kihalaszott, es majd egyszer visszamegyünk a masik harom darabert, amit szinten ugyanott talaltam. Azota mar parszor jartam arra es meg mindig ott vannak.. Mondjuk megintcsak nem ertem, hogy kerülnek a patakba, amikor ezek a kagylok az ocean sziklas partszakaszan szeretnek elni. Ja es persze ezek csak a kagylo hazai, nem elö allatot hoztunk haza. Utananeztem a neten es le van limitalva, 12-t szabad naponta fejenkent lehalaszni (elöt). Gyönyörü ekszereket keszitenek belöle! Nekem is van par, majusban vettük a paua feldolgozo üzemben Carterton-ban,  ahol ki volt rakva egy terkep, amin a latogatok kis tükkel jelölhettek szarmazasukat es annak ellenere, hogy Carterton olyan Isten hata mögötti kis vadnyugati hangulatot araszto porfeszek, rengeteg magyar tü volt, raktam egyet Esztergomra. Luxemburgra is szurtam egyet, mert ott egy sem volt. 

Makarsankranti

Ma reggel felalomban kikusztam a konyhaba, hogy tejet melegitsek a kicsinek meg egy kavet magamnak, es nem talaltam a mikrot. Sem a vizforralot. Oke, hogy fel ejszaka a masik hazban tapasztgattam a falat (erröl majd külön poszt keszül), de azert ennyire nem lehetek szetzuzva, hogy elfelejtettem volna, hol a mikro!!

Aztan jött anyosom es felvilagositott: a hinduk ma valami nagyon fontosat ünnepelnek, a csillagok allasa igy meg ugy, meg ma van az aratas kezdete es a tel vege..

Lenyeg a lenyeg, delutan 2-ig nem lehet tüzet hasznalni a konyhaban es hat a modern vilagban ugye mar nem csak a tüz fölött fözünk, igy a gaztüzhellyel egyetemben a mikro es vizforralo hasznalata is tabu. Azert ugy latszik vannak kiskapuk, mert bar a tüzhely a helyen maradt, a mikrot es vizforralot kiraktak az elöterbe, es ott nyugodtan hasznalhatjuk. :)

A konyhapulton volt par cucc, aztan jött apos (anyos mar munkaban van szegeny) es elmagyarazta, mi a teendö. Felajanljuk Krisnanak (hivhatod Istennek, Sivanak, Visnunak stb. a felajanlas soran) az alapelemiszereket, elmondunk egy csendes imat, aztan jön erte a pap, aki elviszi a tanitomestereknek. Nem sok tanitomester van Uj-Zelandon, de azert akad par. 

Ezek az alapelemiszerek: rizs, lencse, so es ghi (ez a vajnak egy olvasztott verzioja, szinte minden kajaba belerakjak):

Szoval kizarolag reggeli elött, fürdes utan igy zajlik a procedura, en is eleget tettem neki (sajnos en este fürödtem es reggel mar benyomtam a kavem, mert kesön szoltak, de a ferjem pl lazan reggeli utan akciozott).

Egy kanal rizst, majd egy kanal lencset raraktam egy ezüst talcara, aztan egy kis kanal sot egy kis ezüst csuporba, kis kanal ghi-t egy masik ezüstcsuporba. Aztan jobb kezbe öntöttem kis vizet, es oramutato jarasa szerint haromszor köröztem a talcak fölött, majd a vizet kezemröl leraztam es megerintettem ket ujjal a rizs-lencse kombot es magamban aldast kertem Istentöl az etelre valmint egy szemelyes kivansagra. 

Ennyi! Ezt az egesz csalad eljaszotta es most megy az elelmiszer a templomba. 

ps. Anyu, nyugi, azert nem fogok atterni a hinduizmusra, de nem akarom megserteni öket, hogy nem veszek reszt a szent ritualejukban. Amugy legutobb, amikor elmentem velük a hindu templomba, mondtak a papnak, hogy ne lepödjön meg, a szöke nö csaladtag es katolikus. A pap meg közölte, hogy semmi gond, nyugodtan nezelödjek, fogdossam meg a szobrokat, rangassam meg a csengöt, erezzem magam otthon, es mondhatok Miatyankot is, ha kedvem tartja. :) 

Öndiagnozis

Egyik nap hazimunka közben büszken konstataltam alkotasom, es asszem megvilagosodtam: OCD*-m van!

Kezd annyira sulyos lenni a helyzet, hogy ha anyosom akar teregetni, kikapom a kezeböl a kosarat, mert keptelen vagyok aztan azt nezni, hogy mondjuk egy gatyat lila es zöld csipeszekkel rögzit. 

Legutobb pedig mar az azonos szinü csipeszek fakultsagi allapotat is figyelembe vettem, nehogymar egy elenkrozsaszin meg egy fakorozsaszin kerüljön össze.

Azert szerencsere meg van hova fejlödni: a ruhakat is sorba lehet szepen rakni mondjuk tulajdonos, meret vag szin alapjan. Legközelebb erre dolgozok ki majd egy strategiat.

*OCD, azaz obsessive compulsive disorder, azert az angol szot hasznalom ra, mert mennyivel kiralyabban hangzik mar, mint az, hogy kenyszerbeteg. Bar az is lehet, hogy szimplan perfekcionista vagyok! 

Langos(h)

Ma felkerestük a helyi piacon tevekenykedö langosost es bevezettem a rokonyokat a magyar konyhamüveszet rejtelmeibe. Imadtak! Persze azert szükseg volt nemi indiai motivacios nyomasra, igy menta-koriander chutney-val es boondi raita-val (csicseriborso lisztböl keszült bogyok füszeres joghurtban) talaltuk a sajtos-tejfölös-foghagymas csodat:

Ez tovabbra sem gasztroblog, szoval bocsi, hogy nem töltöttem nyolcesfel orat a fotozassal, de marha jo illata volt es minden porcikam ra akarta magat vetni. Ja es mondanom sem kell, hogy a kepen megjelenitett mennyiseg egyfajta önmersekletre iranyulo naiv probalkozas volt, a valosagban altalam elfogyasztott adag mintegy ötöde.

Szülinap indiai modra

Az egy dolog, hogy a gyerek szülinapjara ünnepi diszbe borult a haz nehany hettel ezelött, de arra nem szamitottam tegnap, amikor vasarlasbol hazajövet beleptünk a nappaliba, hogy ugyanaz a macis-muffinos, party kalapos, szines szalagos diszlet varja ferjemet.

Nem hiszitek?

A csokis-vanilias-malnas-cseresznyes torta, amit reggel gyartottam es amihez nagy remenyeket füztem, megadta magat es szetfolyt a hütöben. Az ize attol meg fenseges, csak a latvany lankaszto.

De nem baj, a macik feldobtak a hangulatot. A nap soran amugy körülbelül 120 üzenetet kapott R, en mar kezdtem azt hinni, az indiai helyi sajto lehozta a cimlapon a nagy esemenyt. 

A buli valahogy a következö keppen zajlik. Csalad: gyerekek, ferj, anyos, apos, sogor, sogornö.

Kötelezö fotozkodas: mindenki mindenkivel (en probaltam magam kivonni ezalol, a buramat elaraszto pattanasokra hivatkozva), ölelkezes, enekles, ujabb ölelkezes, gyertyafujas, deszeretlekjajenisteged, mindenki elerzekenyül (en meg csak allok tatott szajjal), papirpetarda pukkantas. 

Aztan elö a zöld kes (megtanultam tavaly anyos-apos közös szülinapjan, hogy fekete nyelü kessel nem vagunk tortat - hogy miert, azt nem fejtettek ki, csak ejnye-bejnye fejbiccentessel konstataltak rossz valasztasomat mig csendben kicsereltek a kest a kezemben). Gyerekek es ferjem közösen nyiszaltak a tortat, en inkabb felreneztem, annyira fajt a tökeletlen szeletek latvanya. Aztan anyos mindenki szajaba adott egy-egy falatot. 

Majd engedelyt kaptam a torta tenyleges felvagasara, es miközben a szerencsetlen masszat raegyengettem a tanyerokra, aposom mellejük pakolt par frissen sült hagymas pakora-t. En ujfent ellenkeztem: egy tanyeron a sost meg az edest??! Es netan meg a ketchup is hozzaerne a sütimhez?? Tudjak, hogy nem vagyok szazas, szoval nem sertödnek meg ilyeneken.

Ezt követte a divatbemutato: ferjem felvonult az uj kardiganjaban es a többi aznapi szerzemenyben es mindenki boldogan kommentalt: milyen jol megy a szemed szinehez, a vonala fantasztikus, szuper legateresztö/izzadasmentes az anyaga, S-es meret?, de vegülis te szereted a testhezallot, csak pocakra ne hizz, ezt meg farmerhoz is felveheted!... 

Aztan szepen lassan elcsendesült az orgia, mindenki ment lefeküdni, en meg elramoltam a macis dekoraciot es a torta maradvanyait. Most mar el tudjatok kepzelni, hogy zajlik egy modern indiai szülinap. :)

Update: elfelejtettem a legfontosabbat, pedig igazan szep gesztus. Aposomek ugy ünneplik a csalad minden tagjanak születesnapjat (az enyemet is), hogy aznap adomanyt küldenek egy-egy segelyszervezetnek, valamint elmennek a templomba. A ferjem gyerekkoraban ehhez hozzajött az, hogy szülinapjan reggel szaz etelcsomagot keszitett a csalad, majd együtt kimentek a szegenynegyedbe es R es a kisöccse sajat kezüleg osztottak szet az etelt.

Nope

Mostanaban nem törtenik velünk semmi izgi. Napjainkat a jatszoter-seta-strand-seta-strand-jatszoter-seta valtozatos program tölti ki, ejszakainkat meg az aggodas-evödes-remenykedes-tervezes-ujratervezes. 

Ferjem palyazgat ide-oda. Persze mondanom sem kell, hogy egyik meghirdetett pozi sem erhet a nyomaba sem az ex melojanak, sem pedig annak, ahova nem engedtek at. Sem karrierileg, sem anyagilag. Mindenesetre erdekes opciok merülnek fel, ahogy telik az idö. Ha mindet leirnam, megfajdulna a kezem, igy most csak a legujabbat emlitem, mert epp a hideg futkos töle a hatamon.

En az evek soran aztan tenyleg mindenben tamogattam a ferjem, de volt 3 kikötesem: nem költözünk

- Afrikaba,

- Közel-Keletre (persze tudjuk, mi lett ezzel a kikötessel),

- Ausztraliaba.

Erre most R epp Sidney-vel interjuzik. Nem-nem-es nem! Mar a negyeves fiam is tudja (upsz, nem tudom, ki tanithatott neki ilyeneket, najo bevallom megneztem vele egy dokumentumfilmet anno), hogy Ausztraliaban az összes nyomorult allat az eletünkre akar törni. Nem kell am nagyban gondolkozni, mint pl. az orias feher capa, vagy a folyokban-tavakban-parkokban tenfergö krokodilok, vagy a kertekben lapulo kigyok, vagy a szinten itt honos es a vilag legveszelyesebb madara cimet viselö cassowary (egy gyilkos madar, erted??!), mert ott vannak mindenhol a rohadek sunyi tenyernyi pokok, akiknek a puszta latvanyatol leall a szivem. Igen. A pokok. 

Itt egy lista a leggyakoribbakrol, a fele kinyir, ja es egesz Ausztraliaban megtalalhatok:

Mar attol remeg a kezem, hogy a kepet bekopiztam. Az sem nagyon vigasztal, hogy a mentöautok fel vannak szerelve az ellenanyaggal, ha a zsebemben hordanam, akkor sem ereznem magam jobban.

Az utso kepen levö huntsman egy tömeny cukisag, nem veszelyes amugy emberre es kifejezetten jo tartani egy ilyet hazipokkent, mert megzabalja az összes többit, lenyeg a lenyeg, ezt a kepet mar biztos lattatok paran, a hirekben is benne volt nemreg, a Redditen terjedt el "ne nyisd ki az ajtot!" felirattal: 

Slusszpoen, hogy ne csak az arachnofobok erezzenek hirtelen viszketest a labukon: volt ausztral kolleganöm meselte, hogy a "magpie" (na most megneztem mi az magyarul, es hat szarka, de tuti nem az a cuki egzotikus papagaly magyar szarka, hanem egy kis genyo ausztral verzio) tojasrakas idejen annyira vedi az utodokat, hogy siman nekimegy az embereknek hatulrol es be tudja törni a gyerek fejet vagy kiverni az ember szemet. A csajszi elmondasa szerint az evnek abban az idöszakaban nem celszerü a kertben lödörögni, gyerekekre pedig bukosisakot kell adni! 

Most ilyenkor mi a teendö? Drukkoljak, hogy ne legyen sikeres az interju? Neeem, inkabb azert drukkolok, hogy a többi interju (olyan orszagokkal, ahol a termeszet nem akar kinyirni) sikeres legyen.. :) Jelzem, van a listan kannibalos dzsungeles (Papua-Uj-Guinea) es földrengeses-cunamis (Indonezia) is.. Ha meg visszamennenk Katarba, siman belepusztulunk az elesedö szaudi-irani konfliktusba. Erröl jut eszembe: a cuccainkat jo lenne mielöbb kiszabaditani a puskaporos hordobol.

Hippik orszaga

Minel több idöt töltök a varosban, annal erösebb a meggyözödesem, hogy ez a hippik földje! 

Ehhez bizonyara hozzajarul a teny, hogy itt minden ugy kabe 10-20 evvel le van maradva Europatol. Ez mondjuk egyaltalan nem negativum, en kifejezetten elvezem. A hazak lepukkantak, ocska japan kocsikkal jarnak az emberek, a dizajner cuccok es cipök altalanos hianyarol, az emberek altalanos kedvessegeröl es relaxalt allapotarol mar irtam korabban. 

Ime nehany bizonyito kep a tegnapi setankrol..

Kezdjük mindjart ezzel:

Aztan betertem a rengeteg second hand shop egyikebe (bevallom, ezt nagyon hianyoltam Luxemburgban, es az itteniek szazszor jobbak, mint mondjuk a pesti turik, igaz a ruhak agyonhordottak es dragak, de az eleterzes, amit ezek a boltok arasztanak, megfizethetetlen). 

Felprobaltam egy botranyos pulcsit, a poen az, hogy ha ebben mennek itt az utcara, senkinek nem tünne fel, mert MINDENKI ilyen fura cuccokban jar:

R ragaszkodott hozza, hogy ö is a kepen legyen, mondvan hogy az olvasok lassak, hogy foglalt vagyok. Hiaba magyaraztam neki, hogy a blog asszem eleg egyertelmüen taglalja, hogy ketgyerekes csaladanya vagyok egy szeretö ferjjel.

Boltteszteles utan körbeneztünk a mini barokkal, kavezokkal, 3 asztalos ettermekkel, icipici üzletekkel tarkitott setaloutcaban (Cuba street):

A C es U betük közt figyel egy pici puszilkodos parocska, a telom nem tudott rafokuszalni sajnos:

Aztan itt van ez a franko oriasposzter, amit mintha nekem szantak volna:

Meg ez a bizarr kep, amivel egyszerüen nem tudok mit kezdeni (kik es mit akarnak ezzel reklamozni?), anyu te ne nezz ide:

Az ovirol is irok, ha mar a temanal vagyunk, elvegre itt nevelik ki a jövö hippijeit. Rögtön, miutan megerkeztünk Uj-Zelandra, körbeneztünk a varosban, hogy talaljunk a nagyobbik gyerköcnek ovit, mert szegenykemnek mar nagyon hianyzik a gyerektarsasag. Az elsö ket-harom hely megtekintese utan feladtam. Ugy tünik, itt ez a normalis. Hideg, rumlis, koszos, lepukkant epületek, ahol a gyerekek - akik ugy neznek ki egytöl-egyig, mint akiknek nincsenek szülei - szabadon rohangalnak ki-be, mindenki azzal jatszik, amivel akar, a kölkök termeszetesen mezitlab, dzsuvasan, de oriasi vigyorral a fejükön romboljak porig a termet. A föleg csendes-oceani szigetekröl szarmazo, 100 kilos, bajszos nevelönök szuper kedvesek es keszsegesen magyarazzak az intezmeny 'laissez faire' alapelveit. Az elöterben müanyag tejesdobozokbol, a kertben pedig zöldre pingalt gumiabroncsokbol felepitett csodas karacsonyfa bizonyitja büszken, hogy a gyerekek koran megtanuljak az ujrahasznositas alapjait. Arcomra mosolyt es erdeklödest eröltetek, lelekben azonban mar zokogok. Luxemburgban minden olyan szepen rendezett, tiszta es szabalyokat követö volt. Mindennek megvolt a maga ideje, adott napon x orakor zeneora, maskor nyelvora, vagy sütes-fözes. Gyönyörü, jo minösegü jatekok, vadiuj epületben. Itt meg mint a disznool. Megis hogy lehetseges, hogy mindket helyen ugyanazt a Reggio Emilia modszert alkalmazzak es megis teljesen mashogy?

Aztan a harmadik helyen megvilagosodtam: a gyereknek vegülis tök mindegy, hogy regi vagy uj jatekkal jatszik, hogy kupi van körülötte es saros a ruhaja, a lenyeg, hogy nincsenek korlatai, nem szolnak ra ötpercenkent, hogy ezt ne most vedd le a polcrol (mint pl. az egyik europai Montessori bölcsiben), meg ne koszold össze magad a festekkel. Luxemburgban szepen felvettek a kis festököpenyüket az alkotashoz, itt meg szimplan azt mondta a tanar, hogy hozzunk par valtas ruhat, es semmi draga göncöt, mert ugyis festekes lesz. Napos idöben meg kint jatszanak a pocsolyaban. 

Jövö heten kezd a gyerek, minden nap megkerdi, hanyat kell meg aludni. Vegülis a lenyeg, hogy ö elvezze, a mosogep meg majd vegzi a dolgat... Hajra kis hippi mokusom!