- Uj-Zelandrol a diplomaja
- Londonbol a hazassagi anyakönyvi kivonatunk
- Brüsszelböl a gyerekek születesi anyakönyvi kivonata.
Azt gondolhatna a naiv olvaso, hogy az utobbi volt a legegyszerübb. Ezert inkabb leirom, mekkora kinlodas volt.
Nem lesz unalmas, igerem, olvassatok el :)
Az elso felvonast korabbi bejegyzesemben reszleteztem. A következö lepes ugyebar az volt, hogy visszavittük a luxemburgi külügyminiszteriumba, hogy az apostille helyett legalizalast kerjünk rajuk. Ja, ehhez elöször uj születesi anyakönyvi kivonatokat kertünk az önkormanyzattol, az varakozassal együtt 10 perc alatt megvolt. A legalizalos pecset harom nap volt. Ezt ferjem elvitte Brüsszelbe, reggel 8-kor indult itthonrol es zaras elött 10 perccel sorra is került. A mogorva ügyintezö ramutatott a luxemburgi papiron egy nöi nevre es kerdezte, hol az ö alairasa. Ferjem nem igazan ertette, mert csak franciaul voltak hajlandok vele kommunikalni. Kezzel-labbal magyarazta, hogy ezt kaptuk. Hat ez nem jo, vigye vissza es a hölgy irja ala. Kicsit vitatkoztak, vegül elfogadtak neki. Ezutan kerdi az ügyintezö, hogy hol a fenymasolat?
Szegeny ferjem azt hitte, ujabb masolat kell, ezert telefonon gyorsan egyeztettem az illetövel, aki nem volt hajlando lassan elmagyarazni, de nehezen igy is felfogtam, hogy fenymasolat kell neki es lesz olyan rendes, hogy megvarja a ferjem, amig elmegy masolni. Hol? Azt ö nem tudja megmondani.
Ferjem atrohant a szemközti szallodaba es megkerte szepen (fizetett erte!) a recepciost, hogy fenymasolja le a ket dokumentumot. Azzal visszarohant a követsegre es leadta a ket papirt. Az ügyintezö mogorvan közölte vele, hogy 2-2 masolat kell. Most ez komoly? Ferjem vissza a hotelba. Recepcios olyan szinten kiakadt (mert gondolom amugy marha sok dolga van es nincs 10 masodperce lemasolni egy papirt), hogy atment a követsegre a es ordibalni kezdett az ügyintezövel, hogy mi az, hogy nincs fenymasolojuk es az embereket hozza küldi masolni. Az persze visszaordibalt, majdnem verekedes lett, ferjem meg azon aggodott, hogy öt fogjak kidobni es igy nem lesznek meg az irataink.
Vegül elfogadtak a papirokat. 12 EUR lesz. Ok, ferjem rakna a hitelkartyat a leolvasoba, nem-nem, csak bankkartyat fogadnak el. Oke, veszi elö a bankkartyajat. De nem! A brüsszeli qatari követsegen, ami ala tartozik Luxemburg, kizarolag belga bankkartyat fogadnak el. Mivan??!! Erre a ferjem kezdte elvesziteni az udvarias hangulatat, es mondta az ö franciajaval, hogy "ici embassy luxembourg - je luxembourg - carte luxembourg". De az ügyintezöt ez nem hatotta meg. Keszpenzt elfogadnak? Nem. Tovabbi x perc huzakodas utan vegül beleegyeztek a keszpenzbe, mondanom sem kell, hogy nem volt a ferjemnel. Felhivta egy ismeröset, akivel utana talalkozott volna es a közelben volt, hogy ugyan mar hozzon neki 12 EUR-t iziben. A pasi vett is fel automatabol, de az nem ad aprot, igy hozta a 15 EUR-t. Nem gondoltam, hogy az eddigi törtenest tovabb lehet fokozni, de az ügyintezö azt mondta, nem fogadhat el 15 EUR-t, mert 12 kell! MIVAN??!! Vegül persze elfogadta es megtartotta a visszajarot. De asszem ez mar tenyleg nem zavarta a ferjem, csak szabadulni akart. A hazauton oriasi vibarba keveredett, az autopalyan elötte döltek ki fak, 30-40-el jött haza, kifogyott az üzemanyag es veletlenül nalam volt a benzinkartya... De sikerült!
Ezzel meg nem zarult le az ügy, a papirok pecsetelese harom munkanap, de üzleti utak miatt csak ma tudott erte menni R.
Megkerdeztem, hogy szerinte az ügyintezö katari volt vagy csak egy paraszt belga. Nem tudta megmondani. Mindenesetre a folyamatbol arra merek következtetni, hogy nem lesz egyszerü dolgunk az elsö hetekben a hivatalos dolgokkal - es valoban, a blogok alapjan amiket olvasok, fel kell kötnünk a gatyot..
